Kosztercsi írásai

Véget ért a karácsony csodás három napja. Fát díszítettünk, templomba mentünk, finomakat főztünk, sütöttünk és ettünk, megkaptuk az ajándékainkat... Egy valami kimaradt! A hó! Hát milyen már egy karácsony hó nélkül?! Sivár, és nem szívet melengető. Az ünnep, attól ugyanúgy ünnep, a Megváltó Krisztus születésnapja, de nem minden gyerek a havas élmények miatt várja a karácsonyt? Hogy édesapjával szánkózhasson, hóembert építsen az édesanyjával, és hógolyó csatát vívjon a testvéreivel. Ehhez képest, zord hideg, de sehol egy fehér folt. Pedig emlékszem, kiskoromban mennyire kedves volt, mikor ajándékbontás után egy jó nagy bögre forró valamivel, míg a karácsonyfa színei égtek, bámultunk ki az ablakon a szüleimmel, és a hópelyheket csodáltuk. Néztük a formájukat, ámultunk tisztaságán. Nem egyszer csak azért öltöztem fel teljes téli díszembe (harisnya,vastag zokni, meleg nadrág, 3 pulcsi, overál, sapka, sál, kesztyű), hogy tátott szájjal várjam az érkező pelyheket. Szerettem ezeket a napokat

Van egy kedves barátnőm, és csoporttársam, Niki. Nikinek szinte szokásává vált(Mit szinte?! Teljesen!), hogy a napi vicces mondandómat posztolja a fészbúkon. A mai elszólásom a címben található "Érzed? VizsgidőSZAG van!" Hm. Vizsgaidőszak. Ez egy első évesnek egy katonai kiképzés. Kiselőadás ekkora, beadandó másnapra hétfőn elő-vizsga, kedden zh. Fúj! A heti rohanásomban, még azt is elfelejtettem, hogy egyre közelebb, és közelebb kerülünk a kedvenc ünnepemhez. 4 nap és Karácsony. És nekem teljesen kiment a fejemből, a rengeteg egyetemi teendő miatt. És miben lesz más Ez a karácsony, a többitől? Fúú. tanulás. Tanulás ezerrel. Találtam egy vicces és találó képet, hogy is nézhetne ki, az én karácsonyfám idén: Ironikus nem? A szeretet ünnepén, amikor a családommal, a rég nem látott barátaimmal és a Szerelmemmel kellene eltöltenem a napokat, be fogja árnyékolni örömömet a közelgő vizsgaidőszak. Vagy ahogy én használom vizsgaidőSUCK! Hiszen tényleg szívás napokat tölteni a t

Tudjátok, az ember ahogy öregszik, rádöbben, hogy nem szeretne felnőni. Szeretne gyermek maradni. Örökre. Ez tudniillik lehetetlen. De annyira jó lenne. Ilyenkor, amikor (fél)felnőtté válsz, rá kell jönnöd, hogy a felnőttek, még mindig feletted állnak. Hiába vártad, hogy a 18. év betöltésével majd komolyan vesznek, vagy meghallgatnak, adnak a szavadra, rá kell jönnöd, hogy nem így van. Mindig van valaki, aki képes beletiporni a piciny lelkedbe. A régi site-omon volt egy írásom: "Pályaválasztás" címmel. Az igazából azért született, mert elmondva a terveimet két felnőttnek, ők kinevettek, és összetaposták az álmaimat. Most újra beütött a crack. Jó úton haladok afelé, hogy elérjem a célom, menetelek az egyetem kikövezetlen útján, hogy egy napon tényleg újságíró lehessek, és mindenki kapjon egy kicsit abból, amit Kosztercsi adhat magából. Erre egy egyetemi tanár(!!), akinek az ösztönzés, az inspirálás, a fiatal diák álomhoz segítése lenne a célja, próbált "megrongálni"

Évekig, sőt évtizedekig bámulnék veled a nagyvilágra, nem érdekelne a hitel, mit nekem számla? Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el összes bajom! Hiszen veled unatkozni is egyszerűbb, A szemedben elveszni számomra gyönyörű. Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el összes bajom! Ha veled vagyok biztonságom teljes Közeledben sosem vagyok gondterhes. Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el összes bajom! A világot bámulnám részegen és kábán, Isten előtt megállnék szégyenkezve, gyáván. Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el összes bajom! Bámulnék kerek szemekkel, mint gyermek. Melletted igazán csak önmagam lehetek. Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el összes bajom! S a hó, mi kint hullik, gyönyörű látomás Szerelmünkre hullik, mint égi áldomás. Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el öss

Halihó Blogspot! Halihó, vadiúj olvasók! Új helyszínről, a régi lelkesedéssel, és egy új kötelesség tudattal vágok bele a blogba. Sok mindent olvastatok már tőlem/ rólam, azt viszont szerintem nem tudjátok mekkora Karácsony fanatikus vagyok. Már most-december elején-karácsony zenék tömkelege sorakozik a telefonomon, megkezdődött a díszítés, és imádom a téllel járó finomságokat is. Éljen a forralt bor, a sült kolbász, a forró csoki, a kenyérlángos, és az összes ilyen csudi jó dolog. Azért is szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor mindenki egy kicsit közelebb van hozzád. A szomszéd néni, megkínál a mézeskalács házikóból- mármint a rendesből, nem a vasorrú bábásból-, a boltban az eladónő kedvesen mosolyog, ha meglát, mindenki észbe kap, hogy a szeretet ünnepén nem lehet mogorva. Talán egy barát, pont ennek kapcsán nyílik meg neked! Nagy felfedezést tettem ma. Mindannyian álarc mögé bújunk, és sokunk olyan jól csinálja, hogy még a sokat látott "írónő" sem képes kiszúrni. Ma kin