Kosztercsi írásai

Szeretnék madár lenni az égben megszületni örökre szabad lenni nevetve elrepülni. Engedd Uram, hogy legyek madár kit a bú soha meg nem talál Kiben egy másik madár társra talál s vele biztonságban együtt hál. Uram, engedd, hogy madár legyek engem igazán szeressenek örökre szabad lehessek s tiszta szívből szeressek. Szép hangommal énekelném: Ki szerelmes énbelém? mivel én vagyok idejem telén s keresem az élet kit vet elém. Uram, engedj madár lenni. A világra boldogan nevetni. Tiszta szívvel, bízva kérni Uram, engedj szabad lenni! Kosztercsi Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

 Sok írásom témája volt már az égi jelenség. Verseket, novellákat, egyszerű blogbejegyzéseket szenteltem neki. Ma pedig Ő szentelt meg engem. Az egyetem felé haladva igencsak körül ölelt. Ázott kutya módjára értem be az épületbe. De az égi áldás nem csak az én ars poeticám döntő vezére. Rengeteg híres-neves magyar és nemcsak magyar választja tárgykörének. Van, hogy elmossa a bánatot, van, hogy lemossa a bűnöket és megtisztít. Metaforikus hasonlatokat tulajdonítunk neki. Rólam csupán a fáradtságot mosta le, és újra közelebb hozott a barátnőmhöz.Milyen jót lehet már nevetni azon, ahogy két csuromvizes, ázott kutya halad az egyetem felé!  Szóval az eső, mint kérdéskör sokaktól sokféleképpen jelent meg. Hogy miért? Egy írónak folyamatosan alkotnia kell. Balzac szerint: "Cherchez le verbe!", azaz egy nap sem sor nélkül.  Ez az életünk, ezek a mindennapjaink. Leírt és le nem írt sorok millióit adjuk és kapjuk naponta. Szembejönnek velünk, pofán vágnak minket. Nagyon igyekeznek

"Nem minden kapcsolat szerelmes regény. De van, ami megér egy novellát!" A Szex és New York találó mondatán agyaltam az este. Az életünk során, rengeteg emberrel sodor össze az élet. Vannak jó, és kevésbé jó kapcsolatok, és van az az EGY! De amíg azt meg nem találjuk, sok kicsi egy-en vezet keresztül az út! Imádok kerítőnősködni! Imádom, amikor bemutatok egymásnak két embert, és akarva-akaratlanul mozgatom a szálaikat! Régen rengeteg barátnőm köszönhette nekem a kapcsolatát. A bemutatást, a pillanatok megszervezését, a kellő időben való ott hagyást.  Így történt ez Júlia barátnőmmel is. Lakásavató bulit szerveztem. Egyértelmű volt, hogy jön. De volt egy fiú(hívjuk Petinek), aki külön kérte, hogy legyek szíves megkérni, hogy igenis jöjjön. -Miért?-kérdeztem naivan. Peti feszengve, és lábát lóbálva annyit mondott, alig hallhatóan: -Tetszik. Rendben, gondoltam, akkor Eszti mama kezébe veszi a dolgokat! Megvolt a buli, megtörtént az otthagyás. Ma pedig büszkén nyugtáztam, h

Március 8. A Nemzetközi nőnap gyönyörű dátuma. Mi tartozik ehhez a naphoz? A nők tisztelete. Van olyan, aki egy mondvacsinált, "szocialista" napnak nyilvánítja az egész ünnepet. Na most kérdem én: mi nők nem érdemlünk meg egy napot, ami egy kicsit más. Amikor kapunk egy köszönömöt a fiunktól, a férjünktől, a bátyánktól, az apánktól. Én ezt a napot barátnősen töltöttem, mivel a lovagomnak haza kellett mennie. Mazsi (a barátnőm) otthonról érkezett, egy verseny után indult Debrecenbe. Nagyon örültem a jöttének, mert elhozott egy darabka Kisvárdát nekem. A napom alapvetően jól indult: kipihentem magam, reggel hívott a barátom, hogy felköszöntsön, az egész napom szabad volt. Egy zavart be csak: a fránya eső.  Este felé, amikor Mazsi érkezésének időpontja közeledett buszra ültem, hogy kellőképpen várhassam az állomáson. Az utamon - az eső ellenére - férfiak/fiúk és nők/lányok százait láttam virággal, vagy lufival a kezében mászkálni. A nőnaptól megbódultan értem az állomásra.

Vasárnap költöztem be. A kipakolás utáni első kérdésem a tulajhoz (aki egyben a lakótársam is) az volt, hogy mik a szabályok. Ez fontos, hiszen az együttélés szabályok nélkül neanderi körülményekhez vezet. Azt mondta, ne aggódjak, majd útközben kiderül, ha valami nem jó. Ekkor jutott eszembe, hogy az életünk telis-tele van előírással. "Mit tegyél?" és "Mit ne?" cikkek a női magazinokban. Iskolai házirendek, etikett. És ott vannak a közlekedési táblák és jelzések. A génjeinkbe van kódolva, hogyha piros a lámpa meg kell állni. Mégis vannak, akik átmennek. Vannak a sebességkorlátozó táblák, mondjuk a 60-as, mégis vannak, akik 120-al repesztenek. Mire valók a szabályok?  Igaz a mondás, miszerint a szabályok csak arra valók, hogy áthágjuk őket? De hát akkor mi a fenének íródtak meg? Minek olyat leírni, amit nem tartanak be? De hogyan várjuk el, hogy az előírásokat betartsák, ha vannak, akik a törvényt sem tisztelik?! Mi a megfelelő cselekedet, és ha már tudjuk m

Napok óta témára éhezve járom az utam. Nem tudom mire vártam. Hogy majd a múzsa homlokon csókol? Vagy a fejemre esik egy tégla, amihez hozzá van kötözve a tökéletes cikk-anyag? Vagy netán palackba zárt üzenetben vártam a megvilágosodást? Nem tudom. Csak azt, hogy az életünk bonyolult. És mi lehet jobb téma a bonyolult életről? Nem vagyunk tökéletesek. Egyikőnk sem. Bármennyire is igyekszünk. Ebből következik, hogy emberi kapcsolataink sem hibátlanok. Nincs tökéletes barátság, hisz a felek könnyen összekülönbözhetnek. Egy ruhán, egy személyen, egy jeles eseményen. Nincsen tökéletes család sem. Vegyük példának az enyémet. Kis gyermekként hittem benne, hogy a mi családunk bizony tökéletes, aztán 17 évesen felébredtem a tündérmeséből: a szüleim elváltak. És, mint olyan, nincs tökéletes szerelem sem. Minden kapcsolatban hullámvölgyek tarkítják az együttlétet, amit velejárónak és természetesnek könyvelünk el. Pedig nem az. Még a legharmonikusabbnak tűnő pár is képes semmiségeken összerúgni