Kosztercsi írásai

A diákmunkám fő csúcspontja az elmúlt pár nap, amikor is kihelyeztek a város főterére. Itt számos dolog elhangzik, sok ember megfordul. Az én szemem mégis egy szökdécselő, szőke angyalhajú kislányon akadt meg.  Már második nap láttam, és egyszerűen elvarázsolt. Szó szerint. A hangja, a szeme, a haja, a csengő nevetése, mind mind megfogott. Azt juttatta eszembe, hogy én milyen régen is voltam már gyerek. Gondtalan és felelőtlen (az néha még most is!). Amikor az volt a legnagyobb problémám, hogy amikor az apu boltba megy hoz-e nekem valamit? Hogy vajon elvihetem-e a kedvenc babámat (ami nem barbie volt, és nem virtuális) az oviba? Hogy fog-e velem játszani valaki?  És most? Rohanok a pénz után, a jó albérlet után, a barátok után, és nem tudom hol a stop gomb. Pedig egy gyerek olyan aranyos. Nem csak kinézetre. Ahogy kinyitja a száját arra van beprogramozva, hogy mondjon valami aranyosat. Vagy olyat ami vicces, csak azért, mert olyan gyermekded.  Nekem is vannak ám ilyen mondásaim. Any

>>Visszavonták az iskolagyümölcs programra kiírt pályázatot  A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a beérkezett észrevételek alapján a felülvizsgálta a 2013. június 6-án megjelent “Iskolagyümölcs programra” kiírt pályázatot, és 2013. június 13-án arról döntött, hogy azt visszavonja.<<  Napi pályázati hírlevelet kapok egy pályázatos oldalról. Az elmúlt fél hónapban nem volt időm végig böngészni ezeket. Ma munka után (tudjátok, ami miatt érdemes tanulni!) erőt vettem magamon, és neki ültem végigolvasni mindet. 56 levél várt rám. Nem mondom, hogy könnyedén, de túl jutottam rajta. Egyiket pörgettem a másik után, öt pályázatot ki is írtam magamnak. A héten először végre boldog voltam. Nem stresszeltem azon, hogy lesz-e albérletem, hogy lesz-e annyi pénzünk a szerelmemmel, hogy nyaralni menjünk, vagy hogy vajon milyen lesz a következő félév az egyetemen. Semmin. Csak azon kaptam magam, hogy bazsalygok. Aztán jött a következő pályázat: "Visszavonták az iskolagyümölc

 Sikerült megint kihagynom egy pár napot. Sajnálom, de volt dolgom. Vizsgaidőszak után albérlet keresésbe csöppentem, aztán kezdődött a diákmunka.  Sajnálatos módon nem voltam itthon, amikor a munkaügyi hivatalba be kellett regisztrálni. Így nem a strandra osztottak be, hanem parkgondozásra. Mit jelent ez? Beosztottak Kisvárda egyik parkjába, hogy gyomláljunk, és hogy gereblyézzük össze az elhullajtott kéreg darabokat és leveleket. Nem egy hálás munka, és nem ebből fogunk meggazdagodni, de legalább egy kis pénzhez jutok.  Ma nem a parkba kellett menni, hanem a sétáló utcára, ami városunk főterének felel meg. Itt dolgozok (kesztyűben, ezen kívül semmi dolgozós cucc nem volt rajtam), amikor jön egy fiatal édesanya. Mini szoknya, körömcipő, láthatólag festett haj, műköröm. A kezében egy szőke hajú kislány keze. A nő rám néz, láthatóan végig mér, majd a kislányra néz és ezt mondja: "Látod kislányom, ezért kell tanulni!" Nagyon rosszul esett, de nem szóltam vissza, nem szerette