Kosztercsi írásai

Mindig. Minden egyes alkalommal van jobb, egy erősebb, egy szebb, egy nagyobb, aki elvisz előled mindent, amit te akartál, És azon kapod magad, hogy ott maradtál. A földön fekve, az esőben egyedül, melléd nem hogy barát, senki nem kerül, mert kinek kell olyan, akinél jobb akad? Akiből a végére semmi nem marad. Mert szétosztaná magát, adna mindenkinek átadná magát a táncnak, az életnek, a zenének és kifulladásig forogna maga körül. Kívülre azt mutatná, hogy örül. És nem mondaná, rejtené, csak súgná. Két lábát maga alá húzná, kuporodva kopogná, kopp-kopp minek, ha mindig van jobb? K. A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Ali a Kosztercsi írásai facebook felületén talált rám. Azóta beszélgetünk az élet nagy dolgairól, írásról, és minden másról. Aztán rájött, hogy tud írni. Íme az eredmény: Amikor az ember gyerek, minden utazás izgalmas, mindegyik egy újabb kaland. Viszont amikor ebből már rendszer lesz, egy idő után nem az utat nézi, hanem az őt körülvevő embereket. Később megpróbálja fejben elhelyezni őket korosztály, vagy különböző szempontok alapján. Egyik ilyen utazásom alkalmával, felszállt a vonatra egy 30-as éveiben járó férfi. Leült velem szemben, én pedig nyugtáztam: -           Őt már láttam; -           hamarosan következik a laptop és a fülhallgató előszedés, majd azok aprólékos elrendezgetése. Igazából csak azért jegyeztem meg főhősünket, mert ritkán látok egy 150-300 ezer forintot kóstáló fülhallgatót. Most is előszedegette a megszokott dolgokat, elrendezte, minden szép és jó lett volna. Több figyelmet nem is akartam rá szentelni, amikor észrevettem, hogy a nadrágja gyűrött é

#nofilter az, ami igazából rajtam van soha nem volt még igazán alkalmam, hogy elmondjam mi az én szavam a hastagről, meg társairól. #ígykeltemkiazágyból - hazudod a világnak mutatod magad szépnek és vidámnak még akkoris, ha az életből kivágnak és egy másik lapra ragasztanak véletlenül. #outfit ed mutatod boldog-boldogtalannak miközben mást elítélsz gusztustalannak és állatnak érzed magad, nem alanynak aki egy zooba beleragadt. #elnök , a Wellhello után szabadon Ezen a képen mindent megmutatsz magadon ahogy ittasan, hányva fekszel a talajon és kicsit belehalsz. #ottali, a képen meg a haverok akiket szeretsz, akkor is ha balekok általában itt ital az, ami közrefog vagyis, hogy a kezedbe van. #TGIF , amikor már alig bírtad kivárni hétfőtől kezdtél el visszaszámlálni és lehet végre a haverokkal kántalni, hogy: PÉNTEK AZ ÉN NAPOM! #summer , #winter , mert senkiben nem kering, hogy milyen évszak van: #autumn vagy #spring a képen vagy egy faág, vagy egy fel

Mondjak valamit? Valamit, amitől majd Te azt érzed több lettél, én meg azt, hogy adtam valamit. Na barátom, olyat nem tudok. Vagyis igazából nem tudom, hogy tudok-e. Olyan nehéz. Nehéz újra és újra megfelelni, újra és újra szórakoztatónak lenni. Mutatni valamit magadból, amiről talán még te sem tudtál. Nem egyszerű. De hát mi az, ebben az életben? Folyamatosan csak megyünk, soha nem állunk meg, bonyolultabbnál bonyolultabb feladatokon jutunk át. És ez így van rendjén. Ezért vagyunk. Ezért kaptuk ezt az életet. Hogy használjuk- ki és el-, hogy élvezzük, amíg lehet. De mégis mondanék valamit. Tökéletes ember nincs. Csak törekvő és buzgó és kitartó és szorgalmas. Én is igyekszem ilyen lenni. De nem mindig sikerül. És igen, most újra exkuzálom magam, és újra sajnálkozom, pedig nem ez az én igazi posztom. Csak az a baj, hogy még én sem tudom mi az.... Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennap

Minden lány ismeri azt, amikor egy srác a buliban, aki még talán tetszik is odamegy hozzá, és az illúzió akkor tűnik el, amikor egy szörnyű szöveggel indít. Megvan ugye? Most csokorba szedtem azokat, amelyeket ellenem elkövettek, és a vonzalom helyett csak szájbaröhögést kaptak. A sorrend nem jelent semmit- őszintén, ezeket nem lehetne rangsorolni! 1. Szia Cica! Van gazdád? Valószínűleg ez az a szöveg, amit már mindannyian hallottunk. Még akkor is ha nem akartuk, és ha már általános iskola nyolcadik osztályában kiment a divatból. Én eleve utálom, ha macskának hívnak. A macskák üszkösök. 2. Cukor ment a szemedbe, hogy ilyen édesen nézel? Blöeeeee. Bocsánat, ennek ki kellett jönnie. A szem dicsérete már így is olyan mainstream, hogy igazából sokszor nem is tudjuk, hogy komolyan vegyük-e, amikor egy srác kiemeli. De ez a cukorkás.. Kérlek! 3. Jól vagy? Minden rendben? Nem fájt, mikor leestél a mennyből? Srácok! Ha azt akarjátok mondani, hogy úgy nézünk ki, mint egy angyal

A májusban elindított sorozatom második darabja. Remélem minél több érdekes embert, és színes írást hozhatok el még nektek. Fogadjátok szeretettel Susu művét! Belépsz a fával borított széles, kétszárnyas ajtón. Nem tipikus bejárat, hiszen ez egy garázsajtó. Egy lélegzetvétellel és egy lépéssel később már eléd tárul a mára már kissé lepusztult, fénykorában konyhaként szolgáló helyiség. Garázsnak készült, de sosem volt az, pedig a paraméterei tökéletesek voltak. Két autó is elfért volna benne. Talán csak az a fránya ajtó volt kisebb a kelleténél valamivel.Megállsz, és nem mozdulsz. Szemügyre veszed, hogy a lepusztult tárgyak a helyükön vannak. Magadban abszolválod: nincs változás. Minden a helyén van. Beléd hasít a rideg fájdalom, mert bíztál benne. Remélted, hogy másképp találsz valamit. Valamit, ami életben tartja a remény utolsó pislákoló fényét. Azt az egyetlen kis parazsat, ami küzd a túlélésért. De nem. Jön egy apróbb széllöket, ami eloltja azt. Egyszerű hamuvá válik. Nincs vá

Ma Ökörítófülpösön jártunk, Nagyinál. Ad1.: Igen, létezik ilyen nevű település. Ad2.: Igen, innen származik Bikicsunáj. Ad3.: Ő bikicsunáj . (kattints!) Szóval kirándultunk egyet, megnéztük Nagyikát, meglátogattuk Keresztéket. Én pedig kérdezősködtem. Rájöttem, hogy rengeteg kérdést még soha nem tettem fel Nagyinak! Például, hogy hogyan ismerkedtek meg a Nagypapival? Vagy hogy tudott-e az öreg táncolni? Hogy pipázni vagy cigarettázni szeretett-e jobban? Nem ismertem egyik nagypapámat se, viszont az apai kicsit nagyobb homályban lengett, mint az anyai. És most, hogy Halottak napja közeledtével elmentünk a sírjához, egyre inkább érdekelni kezdett. Az ökörítófülpösi nagymamám egy tipikus parasztasszony. El is mondta, hogy nem olyan világ volt ám, mint ma. Úgy ismerkedtek meg, hogy a Papiék elvesztették a 80 "hód fődet" Kölcsén, és a vidéki rokonoknál húzták meg magukat. És mivel oda a Nagyi bejárós vendég volt, egyszer csak találkoztak, aztán Papi rövid udvarlás után megkérte

Ha visszagondolok a kiskoromra, minden egyes évszaknak van egy kis "pikantériája". Valami ami miatt nagyon szerettem. Na, az őszé véletlenül sem a diószedés volt. Világ életemben utáltam, hajlongani- ahogy az évek teltek egyre magasabbról-, lehántani a héját, összekoszolni magam. Fúj. Azt hiszem ez ma megváltozott. Nem tudom, hogy az életkorom, az hogy milyen rég voltam itthon, vagy az, hogy minőségi időt tölthettem a húgommal, de valami miatt élveztem. Szólt a zene, közben beszélgettünk a kicsivel, röhögcséltünk, néha kicsit összekaptunk, hogy én miért is szedek többet, mint ő. Olyan... idilli volt az egész. Olyan tökéletes. Valahogy-életemben először- nem gondoltam tehernek ezt a tevékenységet. Nevetgélve hántottam sötét, nyákos héjából a "Dióbél bácsikat", és nem bántam amikor a húgom megdobált egy néhánnyal, amit nekem kellett újraszednem. Az jutott eszembe, hogy vajon meddig van erre esélyem. Meddig tart ez a fa? Meddig ad még termést, amit szedhetünk? És me

Ma ugye óraátállítás volt. Én a plusz egy órát a húgommal töltöttem. 14 éves, így már elég sok mindenre kíváncsi. Vagyis igazából egy témában érdeklődik a leginkább. Ez mi más lehetne mint a szex?! Mert hát ugye ez az az életkor, amikor már mindenhonnan ez folyik, és fel is fogja, hogy mi a helyzet. Így valahol egyértelmű, hogy kíváncsi. A kérdés csak az, hogy jó helyre fordult- e a kérdéseivel. Mert mire is kíváncsi egy 14 éves? Azokra, amiket a TV-ben hall, az interneten lát/olvas. Mi maga a szex és miért jó és hogy kell csinálni, és persze, hogy milyen az első. Kis vihorászás után csak belekezdtünk a beszélgetésbe. Láttam az arcán az őszinte kíváncsiságot, azt, hogy a téma tényleg érdekli, és azt amit rég nem láttam rajta: figyel rám. Igazából, ha felvilágosítást kellene tartanom, azt az egy tanácsot adnám, amit annak idején nekem Édesanyám: "Olyannak add oda a szüzességed, akibe szerelmes vagy, és ő is beléd!" Mert hiába indulunk ki a mai lányokból ( a fiúkat szeri

1. Szeretjük az illat otokat. Amikor parfümfelhőben elsuhantok előttünk lopva mindig utánatok szaglászunk. Ha ismerünk, ha nem. 2. A mosoly otok. A mosolyotok olyan, ami minket is mosolygásra bír. Ha ránk mosolyogtok tudjuk, hogy valami tetszik. És ez nekünk is tetszik. 3. A hülye vicceitek en nem véletlenül nevetünk. Bármennyire is tagadjuk, szeretjük és élvezzük. A legjobban azt, amikor büszkék vagytok utána, hogy sikerült megnevettetni minket. 4. Ha tudtok tánc olni. Nincs szexibb egy csípőjét rázó inges fickótól. Ha nem tudtok, akkor pedig nevetni szeretünk rajtatok. 5. Ha mertek aranyos ak lenni. Higgyétek el, imádjuk a macsó éneteket, de amikor egy hosszú, rossz nap után hazaérünk jól esik, ha bújhatunk, sőt az is, ha ti bújtok! 6. Szeretjük, ha fontosabb ak vagyunk a telefonotoknál . Ha amikor velünk vagytok nem ugrotok egyből minden pittyegésre. Olyankor hadd legyünk mi az elsők! 7. Szeretjük ha bemutattok a barátaitoknak . A család is fontos, de ebben az életkor

A Nap az ég Királynője Kinek nincsen szeretője Hisz a Hold az ő szeretője. Tele lesz a szíve tőle Mert a bátor Hold őt úgy szereti Fejét fejére helyezi Szeretgeti szép szavakkal Betakarja bizalommal. Égi szerelmük gyermekei a csillagok Egy-kettő éjszaka úgy ragyog Ő lehet a szemük fénye Az égi mesének meg vége! Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Ma van a Bántalmazás elleni világnap. A világnapokkal kapcsolatban sokszor eszembe jut, hogy vajon hogyan terjedtek el, ki vagy kik voltak azok, akik először szorgalmazták, és hogyan váltak világ méretűvé. Ezen a napon egy percet sem gondolkoztam. Hiszen ki az, aki még soha nem szenvedett el bántalmazást? Legyen szó a testi, vagy a lelki erőszakról, a családon belüli elfajult vitákról, esetleg az internetes zaklatásról. Mindannyian potenciális áldozatok vagyunk. Önhibánkon kívül, de akkor is. És igenis legyen egy nap, amikor felhívjuk a figyelmet arra, hogy oda kell figyelnünk. Oda kell figyelnünk, és nem csak magunkra, hanem másokra is. Hogy ne úgy szóljunk oda, ha felhevült állapotban vagyunk. Hogy ne dőljünk be a mézes- mázos hívogatásnak. Hogy ne mi legyünk azok akik bántunk, és ne mi legyünk azok, akiket bántanak. Nem vagyok szentimentális, tisztában vagyok azzal, hogy az erőszakot nem lehet kiölni a társadalmunkból. De miért ne figyelhetnénk oda kicsit jobban? Miért ne lehetnénk

Cikáznak, repkednek a gondolatok A fejem egy komplett gondolat tok És csak sodródok a vízzel, dobál ide-oda Itt már nem segíthet senki, főleg nem a Yoda. Mert az erő már rég nincsen velem És nem lehetek én az ötödik elem. Mert elveszek, érzem, darabokra hullok A víz mélyére húznak le a többtonnás súlyok. És vergődöm, kapkodok, hálóban hal vagyok A torkom elszorul, levegőt nem kapok Mert már belülről valami olyan érzés Amihez a suliban nem volt külön képzés. Bánt és fáj, ez a kettő biztos És hogy tiszta lennék, de maradok piszkos. Mert az érzéseim össze-vissza A víz pedig azt könnyen issza! Kosztercsi  A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Amikor beleszoksz valamibe az jó! Vagyis egy idő után elfogadható. Mókuskerékben tapossuk laposra magunkat Útszélen szórjuk el a jó és a rossz magunkat. Aztán történik valami, beüt a crach És a megszokásból semmi nem marad. Változás áll be, valami megváltozik S az élet a végén más színekben pompázik. Egy új hely, új emberek, vagy egy új szerelem Aztán az ágyon ülve a tollamat szerelem. És meredek magam elé, hogy a VÁLTOZÁS JÓ. Mint az Anya által készített reggeli kakaó. De az is megváltozott, már egyedül kelek fel. És azon kapod magad, hogy te sem cselekszel Csak beleszoksz a változásba is, ezt így kell S a gondolatod már más felé szökell. Mert "Minden változik a lényeg nem!" - Animálék megmondták Még akkor is, ha a jó kedvet néha megrontják. Ebben élünk, nap mint nap másban Egyik percben ez, a másikban más van. És az is változik, hogy nem tudok írni Hogy sokszor nem tudom, hogy fogom bírni Hogy igyekszem kitűnni, de sokszor ugyanaz vagyok Hogy nem

Igazából utálom az esőt! Elszomorít, és újra és újra magamba forgat. Ilyenkor csak gubbasztok egy helyben, és meredek magam elé. Kivéve, ha itthon vagyok. Olyankor kifelé meredek. Elnézem, ahogy a macskák menekülnek a cseppek elől - és kiröhögöm őket, ha megáznak-, a diók esését figyelem, majd a kutyát, ahogy odaugrik, ráül és kieszi a belét. Ez ilyenkor egy csendes csodavilág. Egy nagy zöld. A nyugalom szigete. És azon kapom magam, hogy már eltelt egy óra, és a bámuláson kívül semmit nem csináltam. Olyankor kinyitom az ajtót, odahívom a kutyát, aki nagyot nyújtózik, és a fejét az ölembe hajtja. A szemembe néz, mintha azt kérdezné: "Hol jártál eddig?". Én meg azon kapom magam, hogy a kutyának mesélek. És Dorka csak hallgat és hallgat, néha még mintha bólintana is. A macskák, meg fújogatva fekszenek lustán a dobozukban, és nem tudom, hogy engem vagy a kutyát utálják jobban. Csend van. És ha néha, ha el is megy valaki a kapu előtt mosolyogva köszön be. Mert ez itt Kisvárda.