Kosztercsi írásai

A szemüvegem mögül mindenki olyan nagy,  Szinte el sem hiszem, de hidegen hagy Hisz a picit is ugyanolyan lelkesedéssel nézem, És a munkámat még mindig egy szó nélkül végzem. Szemüvegben, láthatóan megyek előre, Ügyet sem vetve hóra, fagyra, esőre Mert az első mindig a kötelesség kell, hogy legyen Akkor is, ha túl van az Óperenciás hegyen. Hisz vakon nem mehetünk át egy egész életen, Épp itt az ideje szemet nyitni, életem És rácsodálkoznod arra, ami körülötted van Hogy a világ néha nő is, nem csak összezuhan. Mert ha depresszióba burkolózva takarod el szemed, A játékot soha meg nem nyered S vesztesként állhatsz az örökkévalóságban  Akkor már hiába látod a mindenséget egy apróságban. Hisz a nap ott van, egy tulipán levelén, S a gyermek mosolya mamám háza fedelén Mert mindennek örülhetsz, csak nézz körül Kukkants ki néha a szemüveg mögül.  Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints i

El sem hiszem! és tudom, hogy ti sem, de végre belekezdtem én Nekem is meglepetés e költemény, vagyis maga a szakdolgozat. Ugyanis hosszú, hetek, sőt már hónapok Magamnak nem hazudhatok, hogy elkezdtem, elkezdtem, Nem igaz a fele sem. Most van az igazi kezdeti dátum, És magával ragadt, bejött a fátum, Hogy egy rohanás lesz az egész Mint úgy általában az életem. De tényleg elkezdtem, van egy pofás bevezetés, 2-3 oldal, nem is kevés, Most azon agyalok, hogy hivatkozzam, amit Saiid mondott, hogy ne lopjam el. Mert ugye a slamről szól a szakdogám is, Ki gondolta volna, hogy lehet olyan fázis, Amikor élvezetesen, mégis káromkodva nem slamet, hanem a slamről írok. Amikor egyszerre érzem magam szerencsésnek és lúzernek, Olyannak, kit az erősebbek megvernek És talán most a slam maga alá gyűr, de nem hagyom. Hisz én vagyok az erősebb, szakdogába bezárom Bekötettem, aranybetűkkel áthúzom. És Záródolgozat néven útnak indítom... ó, az én kisfiam... Kosztercsi

Lö százs, lö százs, szívek körül több száz Bio finomság készül el Úgy húz magához, hogy elveszel. Magába olvaszt, észre sem veszed, Csak nézel körbe, hol az eszed?! Szalonnáról lemondva falod magadba Megváltozik a nézőpont agyadba. És béke veszi át az uralmat feletted Fél óra alatt a felét már megetted S érzed, ahogy virágzol belülről, Hogy az étek éltet, nem pedig felőröl. Ahogy újra fűszerezi életed a Zsálya, Fel sem tűnik, megjön a hatása És nem flesseket kapsz tőle Egészség az, mi kifő belőle. Mert annyiszor elfelejtünk egészségesen élni Jobb zabálni, tespedni, egészen félni Sőt rettegni, hogy mit hozhat a holnap Hogy lesz e cigi, ital, vagy szerdán a Hall-nap?! * Mert tudunk, na pusztítani azt nagyon meg hogy hogy menjen el 2 nap alatt egy vagyon. De magunkra nem figyelünk, nem állunk meg A lényeg, hogy a spájzban legyen lepárolt meggy. Mármint a folyékony fajtából, mer' ugye a pálesz is bio. Ha az megvan, nem is kell kardio. Lehet veretni éjjel

Valamelyik nap a legnevesebb közösségi oldalon böngésztem, (igen a facebookon), ahol is van egy oldal, ahol kép formájában tesznek fel minden nap egy kérdést, amire válaszolni kell. Vagyis nem kell, csak ajánlott. Na jó, csak lehet. MINDEGY. A lényeg, hogy valamelyik nap, az a kérdés volt, hogy melyik a legszebb magyar szó. Na mondom, ez igen, erre rákattintok, lássuk mi az eredmény. Nem volt jó ötlet. A kommentek között rengeteg troll jelent meg. Vagy egyszerűen csak hülye ember. Őszinte leszek, nem tudom. Persze felmerült a cipőfűző, a szeretlek és az édesanya, ezek mellett viszont a prímet a 'bazdmeg', és a 'kurvaanyád' (igen így egyben) vitte. Egyszerre lettem mérges, szomorú, és teljesen elkeseredett. Hol jár az a világ, ahol a legszebb szó egy káromkodás az embereknek. Ahol megelőzi az édesanyát, annak a szidása. Egyszerűen fel sem foghatom, hogy milyen lelkület kell ahhoz, hogy egy ilyen egyszerű, mégis elég mély kérdésre ilyen választ adjon valaki. Majd még