Kosztercsi írásai

Ezt még el kell mondanom. Nem nagy dolog. Sőt kifejezetten semmiség. Nekem akkor és ott, mégis úgy tűnt az maga a világ. A babzsákban ülök, a 613-ban, mint általában, amikor magányosnak érzem magam. Nem azért, mert ott babuzsgatnának, vagy ápolgatnák a lelkemet. Legtöbbször nem is szólunk egymáshoz. Csak ülünk, mindenki csinálja a maga dolgát, valahogy mégis átjárja a szobát valami olyan kellemes melegség, amit az ember csak nagyon kevés helyen érez. Azt hiszem ezeket hívják otthonnak. Felnézek a laptopból, és csak bámulom őket. Bámulom a második családomat. Azokat a srácokat, akikkel a legizgalmasabb éveimet töltöm. Ismerem őket. Évek óta. Ismerem a mozdulataikat, a gesztusaikat, a mimikájukat, a gondolataikat, őket. Sokszor jobban, mint ők magukat. Igazából neki állhatnék, hogy lebontsam őket személyiségekre, hogy hosszasan bemutassam őket, és az engem és őket személyesen ismerők találgathassák, hogy vajon melyik álnév mögött ki bújt meg, de felesleges. Mert mi együtt vagyunk

Mennyivel jobb lenne életem minden pontja Mondjuk akkor, ha a reggel nem volna. Vagy ha mondjuk bevezetné egy rendelet Hogy nem kell kelni, mint a kikelet. Vagy hogy lenne annyi szolidaritással tanár bácsi Hogy az órarendet beosztónak azt mondja, hogy ácsi! Hát az egyetemistának a reggel nyolc még hajnal Ne tetézzük életét még ilyen bajjal. Mert mindannyian tudjuk, hogy a kávé energiaitallal az igazi kombó Ezeket megfejelve jöhet egy turbórágó, Hogy az ember lánya életben maradjon Nem lehetne, hogy a reggel néha elmaradjon?! K. A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat →  Kosztercsi a Facebookon Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel →  Kosztercsi az Instán

Kezdjük azzal, hogy nagyon régóta harcolok ezzel. Vagyis magammal. A lényem harcol a téma ellen. De aztán rájöttem, hogy nem tudok elmenni mellette szó nélkül. MIÉRT VAGYTOK MINDANNYIAN UGYANOLYANOK?  Abból a szempontból nem zavar, hogy igazából, nekünk, egyedieknek adtok teret. Nekünk segítettek ezzel. 1. Nem áll jól a kutyafül! Ha azt szeretnéd, hogy rövid pórázon tartsanak, etessenek, és néha jól hátba veregessenek, akkor oké. De máskülönben nem értem. Nem szép, nem vicces, és könyörgöm tűnjön már fel, hogy nem menő!! 2. A damilnyaklánc Amikor utoljára olyan volt rajtam, 6 éves voltam, és az ovis ballagásra készültünk. Aztán valahogy a suliban mindenkinek leesett, hogy ez már nem menő. 7 évesen! Akkor te miért nem fogod fel 16 évesen? 3. Iphone5963214478652 Drágám, én nem bánom, hogy neked a legmenőbb, és a legújabb almás telefonod van. Sőt, Isten éltessen érte. A probléma az, hogy nem vigyázol rá, nem becsülöd meg, pedig valószínűleg egy büdös fillért nem

Eltűnni a világ elől egyszerre félelmetes és izgalmas. Félelmetes, mert ha te nem tudsz semmiről, akkor az a semmi sem tud rólad. Izgalmas, mert kicsit végre figyelhetsz befelé. Befelé figyelni egyszerre félelmetes és izgalmas. Félelmetes, mert úgy érezheted egyedül maradtál. És izgalmas, mert új dolgokra jöhetsz rá. Új dolgokra rájönni egyszerre félelmetes és izgalmas. Félelmetes, mert szembe találod magad, valami olyannal, amivel még soha azelőtt. Izgalmas, mert rájössz, ezzel is meg tudsz birkózni. Megbirkózni dolgokkal egyszerre félelmetes és izgalmas. Vagy tudod mit. Hülyeséget beszélek. Egyszerűen csak izgalmas. Izgalmas, mert akkor és ott úgy érzed, bármire képes vagy. Hogy te vagy a világ Ura! Hogy nincs előtted akadály. És azt érezni, hogy nincs előtted akadály, a világ legizgalmasabb dolga! K. A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat →  Kosztercsi a Facebookon Instagr

Megijedtem. Megijedtem ettől a helyzettől Megijedtem a szemedtől Megijedtem az érzéstől, Megijedtem mindentől. Megijedtem az elejétől Megijedtem attól, mi lehetne a vége Megijedtem attól, hogy mit kellene tennem érte. Megijedtem tőled, és megijedtem közben magamtól Megijedtem a bennem felsejlő alaktól Attól, akit magad mellett láttam magamban S láttam azt, hogy benned, demégis magamban ragadtam. Hogy nem lennék ugyanaz, hogy valaki más volnék Hogy a nagy családi selfieken valami bárgyú vigyort tolnék Mutogathatnál mindenkinek, hogy nézd Ő itt a barátnőm! Én meg kívánnám a halált csőőőő Cső, te hazug kurva, aki azt se tudod mit akarsz! A szingliség miatt sírsz, aztán egy fickóért kaparsz, És amikor ne adj Isten, ő visszakapar érted Megijedsz attól, hogy már érzed Vagy hogyha nem is azt, valami olyasmit, Megijedsz az érzéstől, mert feléd nyit De ha minden zárva, akkor a klausztrofóbiád jön elő És a következő fickónak is azt mondod, hogy Helőő! És szépen össz

Ha bárki más lehetnék, Esküszöm, nem lennék! Önmagam maradnék,hallgatnék, Megélnék, felednék, szeretnék. Mindenre figyelnék, sohasem könnyeznék Mindig csak nevetnék, bút-bánatot temetnék Ha bárki más lehetnék? Esküszöm, nem lennék! K. A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat →  Kosztercsi a Facebookon Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel →  Kosztercsi az Instán

A Shrek című mesében hangzik el a "Jobb kint, mint bent!" mondat a böfögéssel összekapcsolva. De annyi más szituációban is helyt állna, nem? Jobb-e ha elmondom valakinek, amit érzek, és kiadom magamból, mintha magamban tartanám elrejtve a világ elől? Jobb-e, ha a barátnőmmel közlöm ocsmány az a felső, amit vett, mintha eltitkolnám örök életre? Jobb-e, ha valakivel közlöm, hogy nincs szükségem rá az életemben, ezzel megbántva őt, mint elkerülni, és magammal vinni ezt a titkot a sírba? Lehetséges az, hogy valaki kívülről egy csillogó-villogó palota, belül viszont egy rothadó mocsár? Mi emberek annyira kényesen ügyelünk a külcsínre. Arra, hogy mi van kifelé, hogy mit lát belőlünk a világ. Annyira, hogy sokszor elfelejtjük, hogy amin igazán dolgoznunk kellene, az a totál elhanyagolt belsőnk. Az, amit mindig hátralökünk a többi tennivaló mögé. Amivel a legkevésbé akarunk foglalkozni, holott azzal kellene a legtöbbet. Miért felejtjük el, hogy a márkás ruháktól nem leszünk jó embe

Vajon mennyi időbe telik szerelembe esni? És ha tényleg olyan sokba, ahogy mondják, akkor mi nek nevezzük azt, amikor a vonaton/villamoson/ mozgólépcsőn megpillantunk valakit, majd hosszú percekig csak nézzük, és úgy érezzük vele akarjuk leélni az életünket? Szenvedély? Fellángolás? Pillanatnyi elmezavar? Vagy mi? Mi a fene az, amikor egy fiúval Nyíregytől Újfehértóig szemezünk, majd amikor Debrecenben leszállunk nem jön utánam? És miért jár még délután is a fejemben - egyre halványabb emlék-képe? Miért vagyunk ilyen gyarlóak? Miért vágyunk annyira a szerelemre, hogy igazából bárkibe seperc alatt beleszeressünk? Mi a baj velünk? - Elég a többesszámból- Mi a baj velem? Hogyan vagyok képes másodpercek töredéke alatt belezúgni emberekbe - és ugyanannyi idő alatt kiszeretni valakiből? Vagy szenvedélybe esni. Fellángolni. Pillanatnyi elmezavarban szenvedni. Tök mindegy, hogy minek hívjuk. A kérdés a miért. Mindig a miért a kérdés. Nem véletlen, hogy minden gyereknek van egy 'Miért?

A reggelek legnagyobb problémája nálam - még itthon is -, hogy hogyan készítsek olyan reggelit, ami hamar elkészül, viszont legalább olyan tápláló (és nincsen az egekben a benne lévő kalória). Így esett a választásom tegnap egy áruházban a spenótra, és így készítettem az egész családnak percek alatt nagyon finom mégis tápláló és egészséges reggelit. [A spenót rengeteg vasat tartalmaz, jó hatással van a hasnyálmirigy működésére, és az emésztésre is. És 100g csak 23 kcal!] Hozzávalók: × 10-15 levél spenót (ízlés szerint lehet több) × 2 újhagyma × 3 tojás × só × bors Tálaláshoz: × retek × sajt × piros paprika Elkészítés: 1. A spenótot jó alaposan megmossuk. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Mumin kívül mindenki szereti, így én nem szoktam összevágni. Akik annyira nincsenek utána, esetleg kisgyerekkel, vagy olyannal akarják megetetni, aki nem szereti, össze lehet vágni. Olivaolajra dobjuk, és közepes lángon megfonnyasztjuk. 2. Ezidő alatt megmossuk, és

Annyit beszélünk arról, amit nem tudunk. Beszéljük most azokról, amiket felfog az agyunk. Tudod az van, hogyha elkezdek egy sorozatot, ami valami szakmához kötődik, rögtön eltanulok mindent. Tudom mi az a tahikardia, szívesen bemosakodnék Sheperdhöz, vagy töltenék 200-ra. Vagy 200-at mondjuk. Mert mindannyian tudjuk, hogy van az a szar nap, amikor úgy érzed, nincs kiút, csak be, mármint az italnak És rád a barátaid szavai sem hatnak, se hétnek, se nyolcnak nem számítanak, és ez így neked nyolc. Mert igenis van olyan, hogy nem érzel semmit Hogy egy újabb fiú felnyit, pumpálja a szíved a saját kezével, aztán egyszer csak elengedi, és közli, hogy a halál ideje 8 óra 47 perc. Megint ezek a fránya számok, Tudod sosem voltam az a fajta, aki összetud adni két számot, maximum két szájat. Na ja. Az a része nagyon jól megy. És sokszor azt is tudom, hogy intubálnom kellene saját magam, és a tappancsokkal kiütni a szívem, hogy "Hahó, élsz még?!" Mert az élet egy kibaszott vo

Az élet eléggé tág fogalom. Mondhatjuk jónak, szépnek. Más panaszos hangon állítja, hogy az élet szar, de a grafikája nagyon ott van. „15 évesen, mi a csudát törődsz ennyit az élet kérdésével?”- vágja a fejemhez barátom, és talán igaza van. De egy élet ki tudja meddig tart. Nem árt vele tisztában lenni, mit is teszünk nap, mint nap. -Az élet egy mókuskerék! Ezt bizton állíthatom. Gondolj csak bele! Reggel felkelsz, felöltözöl, reggelizel, fogat mosol, elmész az iskolába. Ott ugyanazok az órák, és tanárok várnak téged. Haza mész, talán eszel, Tv-zel, pihengetsz, és megint tanulsz. Egy egész mókuskerék. Ezt éljük végig, míg meg nem halunk. Csak az iskolát, később felváltja a munkahelyed, azt az otthonod, és a gyerekeid. Lesznek gyerekeid? Előre tervezel? Tovább fogsz tanulni? Művész lesz belőled? Férjhez fogsz menni, vagy butakérdésnek tartod? -Na és itt, még egy pillanat. Mi az a dolog, amit a celebek olyan jól űznek… a rivaldafényen kívül? Házasság nélküli életmód! „Nekünk n

Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – Válasszatok, de itt most nincs jobb vagy bal Te vagy, meg az a dal Amit kisgyerekkorod óta mindig meghallgatsz,  És ettől az agyadban lesz nagy torlasz. És össze vagy zavarodva, nem érted a lényeget Átbukdácsolsz, majd átszaladsz éveket És ahelyett, hogy mennél, ülsz, mint egy bamba Ezért most én azt mondom: Talpra! Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – Kérdezd meg a lábat, hogy az kéz is? Hogy mi a fenére jó az aszkézis? És ennyi időután, miért nem jóra, miért teszünk mindig a rossz lóra? Kincsem befutó volt, de mára semmim sincsen Mert kiárusítottam magam ingyen S egy dal maradt meg csak ajkamon Rosszabb napjaimon, halkan dúdolom, hogy:   Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – Választan

van az a nap, amikor nincs kedvem nagy betűket írni amikor egy kitört billentyűzettől tudnék tiszta szívből sírni amikor hiába posztolok a Facebookon, mindenki szarik bele amikor felhívom anyát, hogy rossz a napom, és ő azt mondja, szar a hete van, az a nap, amikor a láz erősebb, taknyom nyálam egybe folyik és úgy érzem, hogy a világ rám két seggből fosik hogy megmozdulni is fáj, káromkodnék egész nap de nincsen kihez szólni, s rájössz, hogy csak fél, és nem egész vagy mert egészség sehol, az ágy alatt is néztem az emailekre, meg csak bólogatok, szépen, értem, kértem? végem. féltem. de ha a fél lábad a koporsóban is van, a meló a helyén? elbizonytalanodtam én kellek, vagy csak az időm? mindegy, mert lerobbantam mert igenis van az a nap, amikor az ágy, az egyetlen hely, ahol létezni bírsz, amikor két neo citran, és három krokodil könny mögül írsz amikor rájössz, hogy elmúlt az idő, amikor betegség egyenlő szabadnap szóval, jelenleg a kurva száját a világnak! ja, és kap

Nőnek lenni nehéz és strapás. Kislányként kiválasztani a megfelelő ruhát a Barbira, nem könnyes szemmel nézni a Bambira. Kifejleszteni azt a nézést, aminek apa nem tud ellenállni, nagyon ügyelni, hogy csak akkor vágjuk földhöz magunkat, hogy ha már nem segít semmi. Elhinni, hogy eljön értünk egyszer a herceg, elkerülni az olyan lányt, aki a Baby Bornnal henceg. Nőnek lenni nehéz és strapás. Bekerülni az általánosba, szépen írni, a csipkelődő fiúk miatt a Wc-ben, és nem az osztályban sírni, nem teljesen bénának lenni torna órán, a fiúk közt is megmutatni, hogy te más vagy: egy lány! Jól megírni a dolgozatokat, otthonra ötösöket vinni, utána meg az osztály stréberezését keményen kibírni, hozzászokni ahhoz, hogy Anyu a suliban tanít, és kiállni a tanár elé, amikor mindenki lapít. Nőnek lenni nehéz és strapás. Iskolát váltani, majd kezdeni a gimit, összeszedni, majd kidobni egy-két pasit, melltartót hordani, ismerkedni a vérzéssel, elbírni az élet "terheit" két ké

Ez a szociális életem. 3x8 óra meló után sorozatnézés. Olyankor azt hiszem, hogy élek. Aztán rájövök, hogy ez nem is az én életem. Színésznő vagyok egy pesti színházban, sebész Seattleban, a barátaimmal élek New Yorkban, és az igazit keresem. És élvezem. Jó így. Minden este más vagyok. Mások a barátaim, az anyagi keretem, az életkedvem, a motivációm. Olyankor elhiszem, hogy még lehet máshogy. Olyankor elfelejtek mindent. Az igazi anyagi helyzetem, az igazi életkedvem, az igazi motivációm. Olyankor egy másik életet élek. Olyankor beleringatom magam egy írók által megalkotott valóságba. Egy álomvilágba. Ahol minden jó, és minden szép. Ahol a veszekedés vége, nem bujkálás és ajtó csapkodás, hanem összeölelkőzés. Ahol nincs honvágy, de ha mégis van, seperc alatt orvosolható. Ahol nem hogy fogyókúra nincs, de még edzeni se járnak, mégis bomba alakjuk van. Ahol a szerelemre nem kell várni, mert csak úgy jön. És jön, és jön, és jön. És a szerelmi bánat egy doboz fagyival orvosolható. És mi

Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy büszke vagyok a magyarságra és arra, hogy magyar vagyok. Épp ezért is ajánlom mindenki figyelmébe az Oscar díjra jelölt "MINDENKI" c. filmet. Az alapszituáció egy kislányról szól, akinek az iskolaváltás és beilleszkedés mellett meggyűlik a baja az iskolakórussal is. Hiszen tanára nem tartja őt elég tehetségesnek ahhoz, hogy hallassa a hangját. Véleményem szerint fantasztikus, hogy egy ilyen átlagos helyzettel is milyen kristálytisztán lehet szemléltetni a mai világban uralkodó problémát, az ELNYOMÁST. Úgy gondolom, ez a kisfilm is adhat elég erőt ahhoz, hogy végre kitörjünk a komfort zónánkból és megmutassuk, kik is vagyunk valójában. kvcsms

Úgy döntöttem elindítok egy új rovatot "Több szemszögből" címmel. Ezekben ugyanazon témák lesznek feldolgozva, több korosztály véleményét megszólaltatva. Ezekben az első ilyen, a Mindenki című film, ami vasárnap hajnalban megnyerte a legjobb rövidfilmért járó arany szobrocskát.  Alighogy feleszméltünk a Saul fia sikeréből, máris itt az új Oscar díjas magyar film. Deák Kristóf Mindenki című alkotása a legjobb élő szereplős rövidfilm kategóriában győzedelmeskedett hétfő hajnalban. A film története hiába van egy régi ének tanterem falai közé bújtatva, fájdalmasan aktuális. A lázadás, a meghunyászkodás, a képmutatás, a kirekesztés és a fullasztó titoktartás egyvelegét tárja a néző elé. Ugyanakkor, ahogy közeledünk a film vége felé, megjelenik az összetartás és a csapatszellem, annak ellenére, hogy azt utolsó percekig halvány fogalmunk sincs arról, hogy miben mesterkednek a gyerekek. És épp ettől ilyen izgalmas az egész. Se egy titkos kacsintás, se egy elkapott sugdolózás

A Műszaki Kar egyik legnagyobb rendezvénye az évente megrendezett TörDElő névre keresztelt tésztahíd építő, majd törő verseny. A rendezvény a Nagy Géza teremben kapott idén otthont, ahol már a verseny megnyitója előtt fél órával lelkes hallgatók foglalnak helyet. A falakon körbe molinók hirdetik a támogatókat, és a szervezést végző Építőmérnök Tanszéket. A versenyt eredetileg gépészek találták ki valamelyik országban, ezt vették át az építők. A megnyitót izgalommal teli susmorgás előzi meg. A teremben egyre többen vannak, a média és a sajtó képviselői is szép számmal képviseltetik magukat. Kovács Imre, tanszékvezető kiemelte, hogy ez egy nagyon fontos rendezvény, amelyben a "szakma szeretete kapcsolja össze az embereket." Élménynek tartja a rendezvényt. A megnyitón Szőke Gabriella, főszervező egy szomorú hírrel indított: a tavalyi bajnok, a kolozsvári csapat egyik tagja már nem lehet közöttünk. Ennek nyomán egy perces néma csenddel kezdtük a rendezvényt. A versenyzőkn