Kosztercsi írásai

Ha a tükörbe nézek, akkor is Téged látlak. És kicsit most már kezd bosszantó lenni, mert nem tudom kiszedni a fogamba ragadt brokkolit, mert ott trónolsz velem szemben. Csendben, rendben, szem sem rebben, csak bámulsz bele a meleg barna szemeddel az enyémbe, Azzal amivel látsz egyszerre a szívembe, a vesémbe, és egy szót sem szólok, de te már röhögsz. Magadban, rajtam, a semmin. A semmin szeretsz a legjobban röhögni, De mielőtt elkezd ez az egész csöpögni, tudnod kell, hogy egy köcsög vagy. A mosoly lassan az arcodra fagy, elkomorulsz, talán kicsit zavarba is jössz, halkan a bajszod alatt azt motyogod kössz, és ameddig ki nem röhöglek, elhiszed, hogy utállak. Hogy nem mennék bármi áron utánad. Azt mondtad, hogy ez tipik zsák, meg a folt. Akkor mondtad, mikor fent volt a Hold, és tudjuk, hogy magyar ember éjjel nem hazudik. Kivéve, ha eljön hazulról, dik. Dik, és háromszor is dik. Én vagyok az, aki neked hamuzik, akit füstként kifújhatnál a végtelen éjbe, és mielőtt nyálas lenne, s

Nem hiszek abban, hogy az ember véletlenül lesz jóban azokkal, akiket a barátainak nevezhet idővel. Az én barátaim mind-mind olyan egyéniségek, akikkel csak jókat lehet beszélgetni, akik mind-mind egy-egy csodái az életnek. Nekik tettem fel azt a kérdést, hogy ha bárkik lehetnének, kik lennének. Nézzük a válaszokat: F. barátnőm, mindig is az a kicsit a múltban ragadt, nagyon tökös, de mégis ízig-vérig nő volt. Talán pont ezért lettünk jóban. Kicsit mindig olyan akartam lenni, mint ő, de mivel "magam mellé vettem", így nekem már nem kellett olyannak lennem. Ha bárki lehetnél a világon, ki lennél? Az ördög Miért? Mert mindig ő nyer! "Mert mindig ő nyer." Akarhatna ettől jobb dolgot magának valaki? Az örök nyertes szerepe rendkívül csábító lehet! Ezek szerint F. is erre vágyik... B. barátnőmet még egészen kicsi koromban sodorta mellém az élet, és aztán mint egy szép, kék vízi tenger, egyszer csak eltüntette, majd dagály idején újra elém lökte

Mielőtt belekezdek hatalmas levegőt veszek. Csak bámulom a képernyőt. Hogyan lehetséges ezt szavakba önteni?! Még egyszer nagy levegőt veszek, és mégis csak belevágok. Megpróbálom átadni, milyen volt a hetedik KEXX Fesztivál. Aki eddig csak a legnagyobb fesztiválokon fordult meg, annak nagyon fura lehet a KEXX családias hangulata, az, ahogyan régi ismerősök összetalálkoznak a területen belül, ahol a budapesti és a debreceni szekciót ez a fesztivál tartja össze. Mert ez nem csak a koncertekről szól. Sőt a legkevésbé a koncertekről szól. De hogy mégis beszéljünk róla - mégis csak egy zenei fesztiválról van szó- : a legnagyobb nevek mind jelen voltak: Irie Maffia, AKPH, HŐSÖK, Punnany Massif, Sub Bass Monster, Barbárfivérek, Siska, a Jamba, Mikee Mykanic, tehát mindenki jelen volt, aki számít, kivéve az Animal Cannibalst, akik viszont iszonyatosan hiányoztak, mind a zenéjük, mind a hangulat miatt, amit csinálni szoktak. A kis sátrakban a rock és a metal, míg a másikban csak a kattag

3 évvel ezelőtt meghívást kaptam egy fesztiválra. Találkoztam ott két sráccal. Elsőre nem is nagyon voltak szimpatikusak. Aztán ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, és ahogy egyre több buliban vettünk részt együtt, rá kellett jönnöm, hogy nincs mit tenni, ők már bizony a barátaim. Aztán eltelt még egy év, és bekerült a képbe további 3 ember. Nem volt visszaút. Visszafordíthatatlan volt: család lettünk. Az a tipikus, mindent együtt csinálós, mindenhová együttmenős, egymással mindent megosztós, és megbeszélős család. Csodaszép nyár állt mögöttünk. Elmondhattuk, hogy olyan barátságokkal lettünk gazdagabbak, amit csak kevés ember mondhat magának. Aztán elindult az év, és szétszéledtünk. Ketten visszamentek külföldre, legtöbben visszatértünk az egyetemre, vagy a munkahelyre. Nem találkoztunk mindennap. De ez nem jelentette azt, hogy nem tartottuk a kapcsolatot. Ott voltunk egymásnak változatlanul. És amikor az Ezen napon feldobja az augusztusi emlékeimet, széles mosoly húzódik az a

Hatalmas kupi van az asztalon. Mindig ez van, amikor elragad a szenvedély, meg az, amit munkának csúfolok. Beszűkül a látásom, és csak a célt látom. Aztán, amikor a lángolás megszűnik, meglátom miben élek. Rendet rakok, pont ráérek. Ebben a tálkában például csak papíroknak kellene lennie, a mütyürök a kosárba mennek. Nyugta, nyugta, vonatjegy, cukros papír - nesze neked fogyókúra - fotó, amin Majkáékkal és Adrival vagyok, nyugta. Aztán előkerül egy fénykép. Nagyot sóhajtok, még a könnyem is majdnem kicsordul. 3 lány mosolyog rajta egy-egy sör társaságában. Nem volt rég, de alig ismerek rá magamra. Pedig én vagyok a középső. A másik kettő a barátnőm. A volt barátnőm. Érdekes. A hely, ahol készült már nem létezik. Ahogy a barátságunk sem. Milyen múlékony ez a barátság dolog. Milyen könnyen átlépnek rajta emberek. milyen egyszerűen elfolyik a kezünkben. Pedig nem így kellene lennie. Mindent elsöprőnek, és örökké tartónak kellene lennie. Nem szabadna tönkremennie butaságok miatt. Nem l

A cinizmus érdekes dolog. Ülök az irodában, bámulok ki az ablakon, várom Apát. Azt ígérte értem jön. A youtuberól Máté Péter szól. A munkatársam hagyta itt ezt a listát, de nem kapcsolom el. Azt énekli "Majdnem szerelem volt". Pff-ögök. Pörgetem a facebookot, és nem hiszem el, amit látok. Kellene egy ilyen: VIGYÁZZ SZINGLI, NE GÖRGESS TOVÁBB tábla. Eljegyzés, házasság, gyerek, kapcsolatban, eljegyzés, gyerek, házasság, kapcsolatban. Én meg csak kibámulok az ablakon. Apa még sehol. Aztán eszembe jutnak emlékek ezekről az emberekről. Megint pff-ögök. Az újdonsült vőlegényt egy hónapja láttam csókolózni a fesztiváli forgatagban. A leendő apa a legénybúcsúján együtt volt a táncoslánnyal. Az új menyasszony nem is olyan rég nekem sírt, hogy már nem szereti a fiút. Mi történik? Apa még mindig sehol. Hívom. Kinyom. Mindig kinyom. Majd visszahív. Miért házasodik meg mindenki körülöttem? Tényleg úgy érzem néha, mintha a - csörög a telefon. Bogi az, nem Apa. Szóval, olyan, mintha az

Ha levelet írnék, Neked írnám. Pontosan nem tudom, hogy mit, mert még azt sem tudom, hogy ki vagy. Már nem tudom, hogy ki vagy. Azt tudom, hogy pontosan Te hiányzol az életemből. Az a Te, aki akkor voltál, akinek meg is írtam a levelet. Vagy csak az árnyékod hiányzik, amely által valósnak látszol. Talán csak a tudat, hogy vagy. Megint az enyém vagy. Pedig birtokolni nem szép dolog. A tudat, hogy egymásnak, de legalább egymáséi vagyunk. Hogy van az a megfoghatatlan, tudod, amivel megfogtál. Talán, ha kellene egy nevet írnom, a Tiédet írnám. Te azonban nem hiányozhatsz az életemből, ugyanis a hiányérzethez érzések kellenek. Én pedig nem szerethetlek Téged, mert mi már a múlté vagyunk. Azé a múlté, aki könnyen továbblépett rajtunk. Az emlékeinken, az egymás iránt egyre kevésbé érzett szerelmünkön, amiről elhittük, hogy igazi. Elhittük, mert ahogy akkor mondtad, Te lennél valakiért. Valaki, aki megért, mint ahogy én is megértem arra, hogy legyek valakié. Így lettün

Van egy barátom. Nagyon régóta tetszett neki egy barátnőm, csak az kapcsolatban élt. Amikor a kapcsolatnak vége lett, a barátom izzította a rakétákat, és tökéletesen rástartolt a barátnőmre. Amikor később kérdeztük, hogy na mi a helyzet velük, azt válaszolta, hogy a lány nagyon rendben van, fantasztikusan főz, szórakoztató, értelmes, nagyon jól főz, okos, passzolnak, "azt említettem már, hogy milyen jól főz?". Ilyenkor akarva-akaratlanul is visszakérdezel, hogy jó,jó, de mi a DE? A „de” nem más, mint hogy van rajta plusz 10 kiló. A leírásból kihagytam, hogy főhősünk, nem a ma ismert páva gyerek, pipaszárlábakkal, és hangyapiszoknyi izomtömeggel, hanem egy nagysággal, és némi hájjal alaposan megkent ősemberre hasonlító képződmény. Akit különben imádunk, de mindannyian tudjuk, hogy a kolis ágyunkban könnyebb lenne ráfeküdni, mint mellé. A sztori - gondolom mondanom sem kell - hatalmas port kavart a baráti körünkben (főleg a csajok között), és értetlenül álltak a