Kosztercsi írásai

Keresgéltem egész nap a megfelelő blogbejegyzés után, amit most idebiggyeszthetek nektek az archívumból. Aztán rájöttem, hogy mindegyik túl mézes-mázos. Mindegyik olyan, mintha az Igazából szerelem egyik jelentének forgatókönyve lenne. Szeretet, mézeskalács illat, fa körül ugrándozó, kántáló gyerekek. De rá kell jönnöm, így egyre nagyobb fejjel, hogy bizony a mázt mocskos módon le kell mosni! Mert kit hülyítünk? Igenis veszekszünk ilyenkor is. Igenis van, hogy nem tudunk megfelelő arcot vágni egy szörnyű ajándékhoz. Hogy nem ízlik a nagyi sütije, vagy a nagynéni rántott húsa. És akkor mi van?   Húsvér, mindennapi problémákkal küzdő emberek vagyunk, nem egy hollywoodi történet főszereplői. A saját jeleneteinkben kell megállnunk, nem azokban, amik tűéles pontossággal lettek megszerkesztve néhány író által... Régen nagyon bántott, ha egy karácsony nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Szenvedtem a szobámban, scriptbeillően, falon lecsúszva zokogtam, hogy miért nem lehetünk mi is