Kosztercsi írásai

Véget ért a karácsony csodás három napja. Fát díszítettünk, templomba mentünk, finomakat főztünk, sütöttünk és ettünk, megkaptuk az ajándékainkat... Egy valami kimaradt! A hó! Hát milyen már egy karácsony hó nélkül?! Sivár, és nem szívet melengető. Az ünnep, attól ugyanúgy ünnep, a Megváltó Krisztus születésnapja, de nem minden gyerek a havas élmények miatt várja a karácsonyt? Hogy édesapjával szánkózhasson, hóembert építsen az édesanyjával, és hógolyó csatát vívjon a testvéreivel. Ehhez képest, zord hideg, de sehol egy fehér folt. Pedig emlékszem, kiskoromban mennyire kedves volt, mikor ajándékbontás után egy jó nagy bögre forró valamivel, míg a karácsonyfa színei égtek, bámultunk ki az ablakon a szüleimmel, és a hópelyheket csodáltuk. Néztük a formájukat, ámultunk tisztaságán. Nem egyszer csak azért öltöztem fel teljes téli díszembe (harisnya,vastag zokni, meleg nadrág, 3 pulcsi, overál, sapka, sál, kesztyű), hogy tátott szájjal várjam az érkező pelyheket. Szerettem ezeket a napokat...

Van egy kedves barátnőm, és csoporttársam, Niki. Nikinek szinte szokásává vált(Mit szinte?! Teljesen!), hogy a napi vicces mondandómat posztolja a fészbúkon. A mai elszólásom a címben található "Érzed? VizsgidőSZAG van!" Hm. Vizsgaidőszak. Ez egy első évesnek egy katonai kiképzés. Kiselőadás ekkora, beadandó másnapra hétfőn elő-vizsga, kedden zh. Fúj! A heti rohanásomban, még azt is elfelejtettem, hogy egyre közelebb, és közelebb kerülünk a kedvenc ünnepemhez. 4 nap és Karácsony. És nekem teljesen kiment a fejemből, a rengeteg egyetemi teendő miatt. És miben lesz más Ez a karácsony, a többitől? Fúú. tanulás. Tanulás ezerrel. Találtam egy vicces és találó képet, hogy is nézhetne ki, az én karácsonyfám idén: Ironikus nem? A szeretet ünnepén, amikor a családommal, a rég nem látott barátaimmal és a Szerelmemmel kellene eltöltenem a napokat, be fogja árnyékolni örömömet a közelgő vizsgaidőszak. Vagy ahogy én használom vizsgaidőSUCK! Hiszen tényleg szívás napokat tölteni...

Tudjátok, az ember ahogy öregszik, rádöbben, hogy nem szeretne felnőni. Szeretne gyermek maradni. Örökre. Ez tudniillik lehetetlen. De annyira jó lenne. Ilyenkor, amikor (fél)felnőtté válsz, rá kell jönnöd, hogy a felnőttek, még mindig feletted állnak. Hiába vártad, hogy a 18. év betöltésével majd komolyan vesznek, vagy meghallgatnak, adnak a szavadra, rá kell jönnöd, hogy nem így van. Mindig van valaki, aki képes beletiporni a piciny lelkedbe. A régi site-omon volt egy írásom: "Pályaválasztás" címmel. Az igazából azért született, mert elmondva a terveimet két felnőttnek, ők kinevettek, és összetaposták az álmaimat. Most újra beütött a crack. Jó úton haladok afelé, hogy elérjem a célom, menetelek az egyetem kikövezetlen útján, hogy egy napon tényleg újságíró lehessek, és mindenki kapjon egy kicsit abból, amit Kosztercsi adhat magából. Erre egy egyetemi tanár(!!), akinek az ösztönzés, az inspirálás, a fiatal diák álomhoz segítése lenne a célja, próbált "megrongálni"...

Évekig, sőt évtizedekig bámulnék veled a nagyvilágra, nem érdekelne a hitel, mit nekem számla? Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el összes bajom! Hiszen veled unatkozni is egyszerűbb, A szemedben elveszni számomra gyönyörű. Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el összes bajom! Ha veled vagyok biztonságom teljes Közeledben sosem vagyok gondterhes. Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el összes bajom! A világot bámulnám részegen és kábán, Isten előtt megállnék szégyenkezve, gyáván. Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el összes bajom! Bámulnék kerek szemekkel, mint gyermek. Melletted igazán csak önmagam lehetek. Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el összes bajom! S a hó, mi kint hullik, gyönyörű látomás Szerelmünkre hullik, mint égi áldomás. Csak te ölelj. Kezed legyen derekamon. Ha ez így lesz, a hó fújja el öss...

Halihó Blogspot! Halihó, vadiúj olvasók! Új helyszínről, a régi lelkesedéssel, és egy új kötelesség tudattal vágok bele a blogba. Sok mindent olvastatok már tőlem/ rólam, azt viszont szerintem nem tudjátok mekkora Karácsony fanatikus vagyok. Már most-december elején-karácsony zenék tömkelege sorakozik a telefonomon, megkezdődött a díszítés, és imádom a téllel járó finomságokat is. Éljen a forralt bor, a sült kolbász, a forró csoki, a kenyérlángos, és az összes ilyen csudi jó dolog. Azért is szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor mindenki egy kicsit közelebb van hozzád. A szomszéd néni, megkínál a mézeskalács házikóból- mármint a rendesből, nem a vasorrú bábásból-, a boltban az eladónő kedvesen mosolyog, ha meglát, mindenki észbe kap, hogy a szeretet ünnepén nem lehet mogorva. Talán egy barát, pont ennek kapcsán nyílik meg neked! Nagy felfedezést tettem ma. Mindannyian álarc mögé bújunk, és sokunk olyan jól csinálja, hogy még a sokat látott "írónő" sem képes kiszúrni. Ma kin...