Kosztercsi írásai

Ez a cikk a fociról fog szólni. Olyan fociról, aminek bármi is lett a kimenetele, büszkék lehetünk rá. Arról, hogy mi áll a fociőrület mögött, arról már egyszer írtam itt . Nagyon fontos leszögezni, hogy minden pontját a mai napig, és valószínűleg az életem végéig tartani fogom. De ma nem erről akarok írni. Ma arról akarok írni, hogy mi van akkor, ha a számítás nem jön be. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy mi szerettük volna. Hogy mi van, ha azt érezzük, hogy csalódást okoztunk. A Belga-Magyar meccs nem volt szép. Se nem volt jó meccs, se nem volt szívderítő a magyar szurkolók számára. Egy idő után elvesztettük a reményt, egy idő után kénytelenek voltunk beletörődni, hogy mi bizony kikapunk. Sajnálom - és valószínűleg nem én vagyok az egyetlen-, hogy így alakult, de bármennyire is csúfos volt a vége, én úgy gondolom nem szabad rossz szájízzel távoznunk. Arra kell gondolnunk, hogy mekkora eredmény 44 év után EB-n szerepelni. Hogy milyen hatalmas dolog esélytelennek hittként veret

Ez a cikk főleg a nőknek fog szólni (de azért nem kell rögtön menekülőre fogni Uraim!), és nem is biztos, hogy minden részletet lefed majd, hiszen meg kell vallanom, hogy nem vagyok az a fanatikus fodrászhoz járó típus. Az vagyok, aki jeles alkalmak előtt meglátogatja, vagy 2 évente megjelenik nála, hogy azonnal vágja le a haját. Ez történt most is. A sztori egyszerű: szombaton volt a diplomaosztóm, a fodrászom nem ért rá előtte, és akkor jött az ötlet, „Jó, akkor vágd le, legalább nem kell majd szenvednem vele.” És ezzel rögtön el is érkeztünk az első típus hoz, a funkcionális hajvágáshoz. A praktikusság itt a jelszó, és a kényelem. (Meg az időhiány, de ezt most hagyjuk!) Van az a típus, a második , amit igazából mindenki ismer: a szakítás utáni hajvágás. Ez általában hirtelen felindulásból történik, és hát valljuk be, nem mindig van jó vége. A cél az, hogy semmi ne emlékeztessen a korábbi kedvesre, így általában olyan formát választunk, ami normális esetben soha nem ju

Mint már egy páran tudjátok, a mai nap folyamán végre átvettem a hőn áhított diplomámat. Reggel, miközben készülődtem, az jutott eszembe, hogy igazából mennyi párhuzam van egy ilyen diplomaosztó és egy esküvő között. Ezeket szedem, most össze nektek. NEVETNI ÉR! ;) 1. A meghívó Az eseményre meghívókat igényelsz, elmész értük, kiosztod, logisztikázol, és körülbelül 150-szer gondolod újra, hogy biztos mindenkit meghívtál-e. 2. A meghívottak Egy ilyen eseményen természetesen összegyűlik a rokonság. Ilyenkor nagyon figyelsz arra, hogy melyiküket hívod meg, és melyiket nem, kit hova ültetsz, és kiket engedsz egyáltalán egymás közelébe. Nehogy hajtépés legyen az esemény vége! ;) 3. A ruha Kapsz egy ruhát, amit valószínűleg a mindennapokban nem hordanál, de erre az alkalomra ez a hagyomány. Sőt néha titokban, még el is képzeled magad, hogyan fog állni rajtad. Hmm. :) 4. A ruha hátrányai Csak úgy tudsz elmenni pisilni, hogyha mindent gondosan a nyakad köré tekersz, és

Úgy érzem éppen itt az ideje, hogy elővegyük ezt a témát. Hogy szóljak pár szót erről az egészről. Alapvetően nem vonzódom a focihoz. Volt, hogy minden egyes Barcelona meccs idején szinte oda voltam szögezve a TV elé, de ez az idő már elmúlt. Viszont minden világversenyt megnézek. Tisztában vagyok a válogatottakkal, az esélyekkel, a statisztikákkal. Ennyi maradt a nagy foci szeretetből. DE! Azt hiszem tisztáznunk kell néhány kérdést az idei EB-vel kapcsolatban. Az, hogy a Magyar válogatott 44 év után kijutott az EB-re, hatalmas eredmény. Puskás hatalmas mosolyt küldhet le most a Földre. És igenis úgy gondolom, hogy a hatalmas futball rajongók mellett nagyon is jól teszik a lányok/ a gyerekek/ olyanok, akik még sosem néztek futballt, hogy odaülnek a közvetítés elé, és teljes erőbedobással szurkolnak. Hogy nemzeti színű lobogót festenek az arcukra, hogy mezbe bújnak, hogy zászlót lobogtatnak, és hogy rigmusokat skandálva együtt élnek a meccsel. Miért? Mi az, hogy miért? Egyáltalán ne

Van egy zenekar, aki egy rendkívül izgalmas nevet visel, és a nevük mellett a zenéjük is igen egyedi. Tagjai Geriskillz és Zian. Két bolondos srác, izgalmas dallamok, remek szöveg. Ez a zenekar a SZERELMEM. A billentyűs - vokálossal, Ziannal beszélgettem az indulásról, az első számról, és a jövendőbeli terveikről. ·          Kosztercsi: Hogyan találkoztatok Gerivel? ·          Zian: Geri meghívott egy pálinkára, mert akkor pont a KEXX Fesztiválon dolgozott a pultban és nem engedte, hogy kifizessem. Azóta is örök hálával tartozom neki érte. Vagy lehet azóta is tartozom neki, erre már nem emlékszem. Ellenben Geri szerint egy társkeresőn kattintottam rá, amire én bevallom szintén nem emlékszem, de ezt már megvitattuk egy rádiós interjúban is a Petőfin. ·            K.: Milyen egyéb projektjeitek vannak? ·        Z.: Geri Geriskillz néven alkot hip-hop stílusban, R'nB és Soul átdolgozásokat készít, illetve nem áll tőle távol a Gospel világa. Jómagam Zian néven mozgo

Nem az a lényeg, hogy Te ki vagy, hanem, hogy kik vagyunk együtt? Hogy rajtam is jól áll-e az a pulcsi, az az elnyűtt, Hogy elhiszed-e, ha azt mondom két arcom van, Hogy szeretsz-e sminkben, vagy tök kócosan? Nem az a lényeg, hogy a fröcsögők mit mondanak Hanem, hogy attól, épülnek, vagy omlanak-e a falak Hogy amikor egy ismeretlen porig aláz Akkor tartsd erősen, és üvöltsd, hogy épül a ház! Mert tudod, nem az a lényeg, hogy ki mit mond Rád Hanem, hogy van-e körülötted elég barát Akik akár az éjszaka közepén is kiáltják: engedd el, Értékeld át: ettől te kevesebb, vagy több leszel? Mert a lényeg csak egy: TE érezd jól magad Akkor is, ha épp ott vagy, ahol a part szakad Mert akkor még mindig van egy út: Előre! És az utad alatt kaphatsz csak igazán erőre! Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat →  Kosztercsi a Facebookon Instagramon pedig olyan tartalmakat is láth

Tudod mit akarok? Egy csillagot. Meg akarom kapni azt, a Holdat meg a Napot S az egész az enyém lenne, játszanék vele És tényleg enyém lenne a fény ereje. A fényé, mely az egyik legnagyobb Úr, Nélküle se bolygó, se ember nem mozdul Mert a sötétség gonosz, a sötétség megöl Még akkor is, ha kaján vigyora van elöl. Nem kell. Hagyj, menj innen, enyém a fény Enyém minden szépség, s a remény A boldogság szép ígérete van most a kezembe Bárcsak tényleg igazi csillagom lehetne. Kosztercsi A kép forrása: freepik Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat →  Kosztercsi a Facebookon Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel →  Kosztercsi az Instán

Ha én fiú lehetnék, akkor először is, tuti, hogy iszonyat peckesen járnék. Sokszor markolásznám a markolásznivalómat, és hatalmas pofával rágnám a rágóm. Valahogy úgy képzelem el magam, mint John Travolta a Grease-ben. Menő bőrdzseki, menő séró, menő srác. Minden lánnyal összekavarnék, akit csak utamba ejtene az élet. Imádnának. Jó lenne a dumám, viszont tudnám, hogy mi van a lelkükben. Ha fiú lennék nem köpködnék. Nem szemetelnék, és nem verekednék, Tehát lányos fiú lennék. Egy fajta különc. A rossz napjaimon nem öltöznék fel. Egy szál boxerben - vagy esetleg anélkül- ülnék egy fotelben, whiskeyt innék, és csak néznék ki a fejemből. Nem szólnék senkihez. Belül szenvednék. Nem mutatnám, hogy rossz nekem, mert egy férfi nem mutathatja ki mit érez. Ha férfi lennék, nagyon vigyáznék a nőkre. Nem beszélnék csúnyán velük, észrevenném az új frizurájukat, a méregdrága ruhájukat, és a fülbevalót, amit csak az én kedvemért vettek. Gyengéd lennék, szellemes, intelligens, de mégis kellően bol

Sajnos most nem Szabó Gyula hangján, de én is elmesélek egy gyönyörű népmesét! Egyszer vót hó nem vót, vót egyszer egy leány a messzi Szabolcs kisvárosában, Kisvárdán. Ez a leány sokat törte fejét olyan dógokon, amiken tán senki más, és ennek szeretett is hangot adni erőst. Így történt, hogy egy nap, több száz magyar népmesét végig nézve szöget ütött fejében a gondolat. Nem is egy, rögtön 10. Egymás után sorakoztak a kérdések, melyekre még apja, az öreg király sem tudott választ adni. Így hát város szerte kihirdették, hogy az kapja a leány elismerését, ki megválaszolja a kérdéseit. Az első ,hogy miképpen lehetséges az, hogyha mind a három fiút/lányt ugyanazok nevelik fel, akkor csak a legkisebb gyermek becsületes, jószívű és éles eszű? Másodjára: Ha egy próbához valamit irdatlan magasra raknak fel, majd a feladat részeként azt a valamit le kell onnan hozni, miért nem próbálkozik az, aki felrakta? Mennyivel könnyebb dolga lenne? Harmadjára : Az öreg ember, kinek általában három

Tudod mi van? Az van, hogy baromira unom. Unom ezt az egészet. Unom ugyanazokat a beszélgetéseket. Unom, hogy mindenki megkérdezi, hogy hova járok iskolába, mi leszek, ha nagy leszek, vagy hogy mit keresek egy fiúban. Tudom, hogy ezek a lépések, és tudom, hogy ez az egész így működik, de akkor is unom. Tudod mi van? Unom azt, hogy ha egy fiú jól néz ki, akkor vagy buta, vagy bunkó, és hogy szinte elvárja azt, hogy én udvaroljak neki. Hogy eszébe sem jut, hogy talán én nem abba a százalékba esek, akinek leesik a bugyija a bicepszétől, vagy akinek könnybe lábad a szeme a gyönyörtől, ha beoltják. Tudod mi van? Azt is unom, hogy a fiúk szinte többet foglalkoznak magukkal, mint én. Hogy nem férek bele a programjába, mert edzeni megy, aztán szoli, utána meg fodrász. Ja, hogy holnap? Akkor meg futni megy, aztán focizni, aztán meg beugrik a dm-be, mert elfogyott a barnító krém, és fehérjét is kéne venni még... Tudod mi van? Elegem. Elegem abból, hogy nem vagyok elég jó. Hogy túl hangos/

Új ruhába öltözni mindig olyan izgalmas dolog. Először látják rajtad a többiek. Először mehetsz benne az utcára, először ér a bőrödhöz. Mikor kislány voltam imádtam az egybe ruhákat hatalmas szoknyarésszel. Hihetetlenül élveztem azt, ahogyan a szoknya pörög a levegőben. Ilyenkor mindig olyan különlegesnek éreztem magam. Olyan felszabadultnak. Annyira gyereknek. Azóta felnőttem, és ezeket a ruhákat felváltották a nadrágok, és bár a lábam még most prezúros már nem magamon körül pörgök, hanem az élet sodor. Megállíthatatlan folyamából nincs menekvés. Csak néha, amikor minden erőm által kiszakadok, és hazamenekülök Tündérországba a családomhoz... Na olyankor érzem újra magam a nagyszoknyás kislánynak. Annak, aki nyugodtan bohóckodhat, aki megmutathatja, ha fél. Megmutathatja, hogy kivételesen nem áll a helyzet magaslatán. És megmutathatja a gyönyörű új ruháját, amire csudibüszke. Ezt az új ruhát mutatom ma be nektek, hatalmas szeretettel. Mind a Facebook oldal, mind a blog megújult. De