Kosztercsi írásai

Ha 70 évvel ezelőtt élnénk, mi lennénk a ceruza szoknyában bújtatott titkárnők, vagy a hatalmas konttyal, és tiszteletet parancsoló szemüveg én, katedrán álló tanárok. De 2019-et írunk, a titkárnők már szakadt farmerben is dolgozhatnak, a tanárok óriás kontyát, pedig az óriási problémák váltották. 2019-ben élünk, egy olyan világban, ahol az erősebb kutya b*szik.  Akkoris, ha nő.  Ezért az érzékeny énünket jó mélyen, egy ládikában elzárva tartjuk. Reggelente felvesszük a pankrátor maszkot, és háborúba indulunk. A világ, a férfiak, és a többi nőtársunk ellen.  Mázsás terheket cipelünk, hol átvitt, hol szó szerinti értelemben. Bizonyítani akarunk. Mindenkinek. Megmutatni, hogy büszkén viseljük a "gyengébbik" nem kifejezést. Mert tényleg büszkék vagyunk! És lehetünk is. Zseniális dolgokra vagyunk képesek! De ilyenkor, nőnapon, reggel kikelünk az ágyból, és nem nyúlunk a maszkért. A ládikából elővesszük az érzékeny énünket, és a rizikóval nem törőd...

Aki kitalálta, hogy 5 nap munkát 2 nap alatt ki lehet pihenni, az nem volt annyira okos, hanem a másik… De mégis a legszörnyűbb talán az, amikor egy hét „pihenés” (vagyis a takonnyal folytatott élet-halál harc) után újra bekukkant az életünkbe az a fránya hétfő, és ellentmondást nem tűrően tépi le rólunk reggel a takarót, hogy most már aztán tényleg ki kell szállni az ágyból. Kétféle hétfő van: Az energikus, ma tényleg megváltom a világot hétfő Ezek azok a napok, amelyeken elindulnak a fogyókúrák, az edzések, a dohányzásról való leszokás, a határidők betartása, és ezek kistestvérei. Ezek azok a hétkezdések, amikor majd kicsattansz az erőtől, azt érzed,   hogy kisujjaddal feltudnád emelni a világot minden súlyával együtt, és idenekemazoroszlántis. Na az én hétfőim nem ilyenek… A mikor lesz már vége, és miért kezdődött el egyáltalán hétfő Ezek azok napok, amikor még egyáltalán nem fogom fel, hogy tulajdonképpen mi történik. Hogy hogyan lehet ...