Kosztercsi írásai

Két héttel ezelőtt, a húgom ballagásán megvágtam magam. Éppen a dekorációjával bajlódtam, amikor óriási sebet ejtettem az ujjamon. A buzogó piros vér, csak úgy ömlött ki belőle, minthogyha mindig is arra várt volna, hogy végre kiengedjék onnan. Ma reggel kézmosás közben néztem az ujjam. Már alig látszik valami. Az óriási seb eltűnt, a fájdalom tovaszállt. Úgy gyógyult be, hogy észre se vettem. Azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon a lelki sebeink is így vannak-e. Úgy gyógyulnak, hogy észre se vesszük? Néhány napig még fáj, aztán mintha mi se történt volna, már nyoma sincs? Valamelyik nap rendezgettem a blogomat, így néhány régebbi bejegyzésemet is visszaolvastam. Tévhit az, hogy egy író, költő minden művére emlékszik. Érzésekre emlékszik, arra viszont nem mindig, hogy azok hogyan jöttek ki belőle. Na szóval, visszaolvasva több, mint 5 év érzéseit, szörnyű elhatározásra jutottam: nekem többször fájt, mint nem. Rengeteg sebet szereztem, aminek mára vagy teljesen nincs nyoma, vagy...

Nagyon rég jelentkeztem már recepttel. Szinte már azt hihetnétek, hogy éhezem... Sajnos a Pestre költözésem, és a rohanó életmódom nem igazán segít az egészséges életmódban, így újra és újra emlékeztetnem kell magamat, hogy edzésre menjek, vagy hogy ne a szomszéd Disznótorosban vegyem meg az ebédemet. Épp ezért kezdek rászokni arra, hogy ebéddel érkezem a munkahelyemre. Így volt ez tegnap is, azzal a különbséggel, hogy a reggeli rohanásban nem volt már időm összerakni, csak alapanyagokat dobáltam be egy frissen tartó zacsiba, majd útnak indultam. Aztán az ebédszünet elérkezésekor rájöttem, hogy nem biztos, hogy annyira jó ötlet volt, egy zacskó quinoát, meg egy konzerv kukoricát berakni egy csomó fűszerrel, mert ebből, egy gáz nélküli irodában nem lesz normális ebéd! S láss csodát, mégis! ;) HOZZÁVALÓK Egy zacskó quinoa Egy konzerv kukorica Piros paprika Só Bors Majoranna Bazsalikom Fűszerkömény Kapor Metélőhagyma Citromlé A quinoát először berak...