Apokalipszis előtt, után, közben
Amikor 2019. december 31-én a szilveszteri bulira készülődtem, és már a taxiban ültem az úti cél felé, azon gondolkodtam, hogy 2020-nak másnak kell lennie. Valaminek változnia kell, jó a számmisztikája, jól hangzik. Lehet mondani, hogy húszhúsz a mi évünk lesz! Nem lett. Egyik katasztrófa éri a másikat, olyan dolgok történnek gyors egymásutánisággal, amikre nem is számítottunk, olyan embereket veszítünk el, akiknek még nagyon sokáig velünk kellett volna maradniuk. Van, amihez hozzá tudunk szokni, és van amihez egyszerűen nem. Ez van, így vagyunk beállítva. Míg sokan a karantén helyzetet is nehezen viseltük, azért többen jól jöttünk ki belőle, mint sem. A végtelen Rapunzel életmódnál viszont sokkal rosszabb azzal a ténnyel együtt élnünk, hogy fogalmunk sincs, kinek mennyi idő adatik meg. Benedek Tibor 47, Bálint gazda 101, Kobe Bryant 41 évesen hagyott itt Bennünket. És szerintem az ilyen értékes, és jó emberek halála, minket civileket is egy dologra emlékeztet: ...