Kosztercsi írásai

A takaróm vagy, amit álmomban lerúgok magamról.  A párna, melybe úgy kapaszkodom, mintha csak a szívedet tartanám a kezemben. A szemfedő, amely nélkül nincs alvás. S a frissen húzott ágynemű, amiben kívánom, hogy meztelen legyek.  S az altató, mely álmomat őrzi. Te vagy minden fázis, alfától thétáig A horkolás, a kiszáradt gége, az ágy mellé készített zsebkendő. Mind te vagy. Mindben ott vagy.  Ott kell lenned,  mert a valóságban már rég nem vagy sehol.  A kép forrása: freepik.com Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

 Nem tudom, tudod-e, de ma van a Blue Monday, vagyis a Kék hétfő, ami 2005 óta hivatalosan is az év legdepressziósabb napja.  Az elmélet Cliff Arnall,  Cardiff-i Egyetem oktatójának nevéhez fűződik, aki egy képlettel  vezette le ennek a napnak a rossz hangulatát. Kiszámította, hogy január harmadik hétfője az év legnehezebben viselhető napja. Mert már éppen elmúlt az ünnep varázsa, kint hideg és szürke az idő, meg hát amúgy is hétfő van.  Idén ezt még megfejeljük a pandémiával, az egyetemisták a vizsgaidőszakkal, és kész is a tökéletes depi koktél.  Ha nem tudnám, hogy ma van ez a nap, akkor is nyomottnak érezném magam.  Az Instagramon bolyongva, az egyik instabarátnőm (így hívom azokat, akikkel még sosem találkoztunk, de az insta által nagyon jóban lettünk) vezette le, hogy épp egy évvel ezelőtt a mai napon volt élete legrémesebb randija, ami mégis jó véget ért, mert a mai napig együtt van a fiúval, sőt együtt is élnek.  És ő is felvetette azt a ...

 Csak egy szó. Egyetlen szóra várok, s tudom a szívem újra dobogni kezdi majd, azt az ütemet, amit azt gondol már rég elfelejtett, pedig csak eldugta a könyvespolc egy olyan szegletére, ahol csak az igazán nagytakarításkor bukkansz rá.  Tudod, amikor ott állsz a portörlővel, egyesével kihúzgálod a könyveket, és az egyikből egyszer csak kizuhan. Te lehajolsz érte, és nem érted, hogy ez hogyan lehet.  Hisz már alig emlékszel rá. Ezt nem kidobtad? Nem elzártad egy ládikóba, és bedobtad a tengerbe? Nem úgy volt, hogy ellopta a legutolsó?  S akkor megtörténik. Egy ütemet dobog. CSAK Ő. CSAK Ő. CSAK Ő. Te pedig vigyorogsz. De olyan kínosan, mert hirtelen nem tudod eldönteni, hogy hogyan is érzed magad ettől? Örülsz? Félsz? Rettegsz? Kicsattansz? Szomorú vagy? Reményteljes?  Mi lesz a következő lépés? Hova teszi a bábuit? Megmutatja-e a lapjait, vagy pókerarccal játssza végig a meccset?  Nem tudod. Semmit nem tudsz, és ez az érzés újra mosolygásra bír. De ez most ...

Először is engedjétek meg, hogy csodálatos '21-et kívánjak Nektek! Legyen töltve ez az év minden olyannal, amire igazán vágysz! Legyen benne nevetés, jó filmek, izgalmas könyvek, rengeteg finom falat, cinkos összekacsintások, az együttlét öröme.  Ezek azok a dolgok, amiket igazán értékelni tudtunk az előző évben, ami valószínűleg egyikőnknek sem úgy sikerült, ahogy tervezte. Bár én is azok csoportjába tartozom, akit igazán nagy veszteség nem ért ebben az évben, azért én is elég gyakran nyomogattam a reset gombot 2020-ban. Szinte folyamatos vendég volt az újratervezés, és a könnyeimre már úgy tekintettem, mint azokra a rokonaimra, akiknek örülsz, hogy jönnek, de egy óra múlva, már várod, hogy elmenjenek.  Nehéz volt. Mindenkinek.  Újra kellett tanulnunk. Egy olyan dologról tanultunk, amiről azt gondoltuk, már mindent tudunk. A leckéinket is megcsináltuk, és tisztességgel fel is kérdeztek, számtalanszor. És mégis... Ott álltunk márciusban, a ránk szakadt rengeteg idővel, és...