Kosztercsi írásai

 A reggeli napfényben ülök a kávémmal, nézem, hogy hogyan egyesülnek a sugarak a gőzzel, és számolok. Egy, kettő, három, négy, Megint eltelt még egy év.  Olyan, mintha Isten visszatett volna minket a start mezőre, ahonnan csak egyessel vagy hatossal jöhetünk ki.  Mi meg persze olyan balfaszok vagyunk, hogy kettest dobunk, meg négyest, meg ötöst és hármast, abból sorozatot is, de hatos és egyes sehol nincs.  Öt, hat, hét nyolc, Az ígéretekkel már tele van a polc.  Azt érzem, hogy szinte mindjárt leszakad, én meg próbálom tartani alulról, miközben a meggybefőtteket dobálják le a be nem tartott ígéretek. A halogatás, és egy szép élet reménye.  Kilenc, tíz, tiszta víz Tiszta víz már mindenki, attól a végtelen rettegéstől, amiben él. A Mi lesz holnap? állandó érzete lebeg körülöttünk, mint annak a bizonyos Damoklésznek a  bizonyos kardja. 1 nap, 2 nap, 3 hét, Egyre nagyobb itt a tét. Sőt, hogy közhelyes legyek:  Itt a lét a tét! Múlnak egymás után a pe...

 Csak ülök. Csak ülök és hallgatok.  Kiseprem szemembe hulló loknis hajam, mely a tegnap este varázsát rejti még magában.  Vannak pillanatok, amikor csak ülök, és nem hiszem el.  Merengek, hogy vajon ez tényleg velem történik-e meg, vagy csak álmodom az egészet. Esetleg egy filmet nézek, amiben mindenki olyan szép, és okos, és biztos, hogy társra talál a végén, vagy gazdag lesz, vagy legalábbis mellette vannak a barátai, akik az egész úton elkísérték. Én meg ülök. Csak ülök egyedül, és azon merengek, hová tűntek barátságok? Miért nem lehet minden olyan időtálló, mint a soha el nem múló rettegés?  Hogy miért kell újra és újra ugyanazokat a köröket futnom, amikor utálom ezt a környéket. Meg amúgy a futást is.  Csak ülök és a könyveimet bámulom. Néha úgy érzem, ők olvasnak engem. Hogy a történeteikben annyira elveszek, hogy semmi kedvem visszatérni a valóságba.  És mégis minden nap, minden reggelén ugyanott kelek ki az ágyból, és kezdem ugyanazt az életet...

  Állítólag a jól bevált formulákon már csak javítani lehet! Én csak bízom benne, hogy ez az én kis online interjúsorozatomra, a HAMM -ra is igaz. A HAMM, vagyis a H azai A lkotók M esélnek M agukról egy olyan, az instagramon jelenlévő videósorozat, amely vasárnapról vasárnapra igyekszik bemutatni a magyar kézműveseket, vállalkozókat, szolgáltatókat a közönségnek.  Mondhatni egy platform, ahol az arcokat keressük a márkák mögött.  Az első hónap is giga sikeres volt, arról ide kattintva olvashatsz.  Vágjunk is bele, ismerd meg, a második hónap vendégeit, és ha kedvet kapsz hozzá nézz is bele a videókba! 1. @beeplanners Ági A füzetek királynője, és a kezek megmentője: Beeplanners! A korongos füzetével bárhogyan, és mindenhogyan variálható darabokat kapunk, amik (majdnem) a végtelenségig bővíthetőek, és szuper praktikusak. Olyan ötleteket is elmond a fiatal vállalkozóknak, amiket az eddigi vendégeim nem!  Szóval katt a füzetre, és nézz bele a videójába:  📒 ...

 Voltál már úgy, hogy volt valaki, aki először nem tetszett. Egyáltalán. Egyértelműen be tudtad azonosítani, hogy mik azok, amik tiltólistára teszik nálad. Aztán szépen lassan, fondorlatosan, és végtelen furmánnyal, úgy, hogy észre sem vetted, eltörölte ezeket a nemeket. Azt érezted, hogy talán még lehet is belőle valami. Hogy megvan az esélye annak, hogy a talánokká változott nemekből igen lesz.  És aztán jön az élet, közbelép, pofán vág, aztán kiröhög.    És felébredsz, hogy mégsem olyan habos-babos minden, mint ahogy te azt képzelted. Sőt, igazából rájössz, hogy ezt az egészet tényleg csak képzelted. Hogy ő bizony nem udvarolt, csak kedves volt. Hogy nem azért dicsért, mert tetszel neki, hanem mert így nevelték. Hogy az edzésterveket nem azért adta, mert érdekli mi van veled, hanem mert ez a szenvedélye. Hogy a red flagnek számító tinder történeteket nem azért mondta el, hogy megnevettessen, hanem azért, mert eszébe sem jutott, hogy te talán máshogy nézel rá,...