Szerelem szép szavakba szedve

Merengek. Csak ülök a sötét szobámban a gép fényénél, és gondolkozok. Igazából hogyan is történt? Melyik volt az a pillanat, amikor minden átfordult? Amikor tudtam, hogy nem engedhetlek el többé? Mikor szerettem beléd ennyire? Egy nyári kalandnak indult. Nem vettelek komolyan. Tetszettél, és imponált nekem, hogy én is ennyire tetszem neked. De sosem gondoltam volna, hogy ebből ekkora világot rengető szerelem lesz. Egy igazi szívvel-lélekkel kapcsolat. De. Azt hiszem mégis tudom mikor szerettem beléd. A cseresznyefánkon ültünk. Akkor még semmit nem tudtunk. Megcsókoltál. Ott, és akkor már tudtam. Az, hogy mi összetartozunk, nem holmi mondvacsinált humbug. Ez meg van írva. Odafent. A csillagokban! A Göncölön ülünk együtt, arany selyemszállal összekötött szívekkel. És csak mosolygunk. Mert EZ meg van írva. Így kellett történnie. Meg kellett mutatnod a Göncölt, hogy én neked dőlhessek és érezzem az illatodat. A járdaszegélyen kellett mennem, mint egy csinos kötéltáncos, csak hogy foghassam a kezed. De te is cseles voltál. Minden látogatásod alkalmával ott hagytál egy darabot magadból. Egy pólót, egy tollat, a parfümöd, a táskád. Soha nem hagytad, hogy „nélküled” maradjak.

Tudod, tiszta szívemből féltem ettől a távkapcsolat dologtól. Nem tudtam elképzelni, hogy leszek képes valaki olyan nélkül napokat eltölteni, akire oly’ nagy szükségem volt akkor. Mivel nagyon kellettél nekem. A legjobbkor toppantál be az életembe. Nem véletlenül. Megírtan. A Mindenható azért küldött, hogy összekaparj. Hogy kezedet nyújtva felállíts a földről, hogy újra hinni taníts, hogy megmutasd mennyi szép van még az életben.  Sokszor  eszembe jutott, hogy talán nem is érdemellek meg. Hiszen én már feladtam. De te (és persze Ő, a legnagyobb) nem hagytad. Elindult a távkapcsolat, és iszonyúan szenvedtem. Azóta több, mint másfél év telt el. Semmi sem változott. Te nem vagy mellettem mindennap, viszont az érzelmeink egyre erősebbek, és erősebbek. Nem értem. Hogyan lehetséges ez? Szív a szívtől messze van, mégis egy helyen? A világ legcsodálatosabb dolga!

Ne ijedj meg, nem fogok neked itt ilyen-olyan tüzes, vagy kínai közhelyekkel dobálózni. Ugyan, az nem én lennék. De hát tudod. Mindent tudsz rólam. A nyitott könyv fogalma talán már kevés is ehhez.

Nem azért írtam ezt most, mert bármi hiba, baj vagy bármi ilyesmi lenne. Ne aggódj. Csak túlcsordult bennem ez az egész. Nem vagy itt, mégis velem vagy. Olyan érdekes, felkavaró, és mégis gyönyörű. Tudod, sokszor elkalandoznak a gondolataim afelé, milyen lesz, amikor majd itt leszel nekem nap, mint nap! Majd elepedek ezért. De nem félek, és nem erőltetem, sőt, a siettetés is távol áll tőlem. Hiszen tudom, hogy ez a gyümölcs annál édesebb lesz, minél később szakítjuk le. Kiérdemelten, elégedetten, kéz a kézben, együtt.

Életem legszebb szakasza lesz. Bár, mindegyik az, amelyben benne vagy.

Ezt elakartam mondani neked. És mindenki másnak is. Igen. Ha tehetném, ordítanám a világnak, hogy babája vagyok egy Rózsának!

A Göncölről csókollak sok szeretettel!
Babád:

K.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇

Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Kép forrása: saját archívum