Éjjeli szerenád
Éjszaka van, az álom engem mégis elkerül,
Ilyenkor zárt pillám mögött arcod felmerül.
Szomorú, hogy a Hold minket külön lát,
Emiatt viszont szívünkben nincsen gát.
Mellettem kéne fekned, karjaiddal átfonva
A homlokomra szerelmesen csókot nyomva
Félve fognod, hisz ma éjjel végem lehet
Te védenéd meg az én életemet.
Csókod édes, akár az aranyló, pergő méz
A szemed bódító, mikor a szemembe néz.
Elvarázsol minden egyes ékes szavad
Lélegzem illatod, mit áraszt a nyakad.
A szavak, s e vers igazán nem mond el semmit
Szívem majd szét robban, tiedben soká', de elring.
Pillám lassan csukódik, lágyan futok feléd,
Kiáltom a világba: az én szívem a tiéd!
Kosztercsi
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
Kép forrása: freepik.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése