Kosztercsi írásai

Az élet néha szívás Lehet megbánt más Vagy te magadat És verheted a picsádat a földhöz. Mert komolyan azt hitted, hogy tökéletes minden Hogy igazat mond, "minden rendben" Magunknak is hazudunk, másnak már fel sem tűnik Még akkor sem, hogyha hozzá nem fűlik a foga. De mindig van kiút, csak merre már Előttem van az egész láthatár Mondd meg merre induljak és megyek Csak pofán vágnak ezek a hegyek a fenébe. És fáj, és ordítok, és üvöltök, némán Csak állok egyedül félszegen és bénán És csápolok, hogy hellóka, itt vagyok De igazából szarnak rám a nagyok, a fejek. Hova legyek, kivel legyek, mit, mikor, miből vegyek? Vagy csak kenyeret pucéron egyek? Mer' ez a menő diéta, mi? De kell belém valami, a fazékból. És mondom a magamét, míg meg nem halok Magamból kitépek egy darabot És neked adom. Vidd el. Vitrinbe be, Tied. Tedd el a fejedbe. Vagy a szívedbe, nem érdekel. Ott ahol több a tárhely Ahova még befér egy lány Aki kacér és talán facér. ...

Megyek az úton egy szív felé Senki nincs ki jön elé. Írok, mikor csak lehet Töltök vele nyarat, telet. Nem tudom mi történik, félek Rettegésben, nevetésben élek Mondd ki! Kérj meg! Mitől félsz? Az életedben mindent így élsz? Láthatatlan vagyok, s néma? Ilyennek érzem magam néha... De majd lesz valahogy, hiszek benne Amit adhatok, egyedül a lelkem lenne. Kosztercsi A kép forrása: freepik.com Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Igaz barátnak tartalak titeket Köszönöm, hogy veletek örömködhetek. Egy darabig nem láttok olvasók, kedvesek Kívánjatok Kosztercsinek boldog szülihetet! Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Az élet úgy rohan tova, mint a vonat De nem a MÁV-os, amin a felsővezeték szakad Élményeket, emlékeket, életet akarok! Nosza válassz magadnak egy kalandot! Tégy félre bút, bajt. Just carpe diem Aki a mának él, na ez pont ilyen! Fejest ugrok a világba, nem segget vakarok, Nosza válassz velem egy kalandot! Gondolkoztál azon, hogy egyszer majd meghalunk? Magunk után másoknak vajon mit hagyunk? Az élet csupa zárt ajtó és nyitott ablakok Gyerünk hát! Válassz egy kalandot! Koncert, kocsma, terasz, bárhol légy Magadhoz e helyekről élményt végy! Bulizz, ismerkedj, csináld, ahogy akarod Hajrá! Válassz egy kalandot! Tedd most félre a tanulnivalót, csinálj őrültséget De ne akkorát, hogy hívni kelljen a rendőrséget Mert a bilincs bizony elszorítja a karod Csínjával, de válassz egy kalandot! Ismerkedj meg vele, vagy szedd fel őt Megkaphatod  a legjobb fickót, és a legszebb nőt. Az a biztos, ha mindig magad adod Légy kemény, válassz egy kalandot! Életed végével ne m...

Ablakomon kinézek: esőre áll Olyan felhős az ég, mint belül a lány. Nem tudom, hogy mi is ez, valami nem jó Agyamon, és kezeimen egy-egy béklyó. Valami történt, én sem tudtam igazán Ez már az? Vagy még el sem kezdődött talán? Zavar. Igen, ez a jó szó, az van a fejemben Hiába pihen a keze a kezemben. „Változz meg érte, ez a megoldás!” Jön barátnőmtől az áldás De azt tanították, mikor kiscsikó voltam Soha senkiért ne adjam fel magam! És ez, a másik, én nem is értem Bár tudom, hogy mi történt…még régen. Mégis most, most kellett felbukkannia Az eddigi viszonyunkat végleg megunnia. Két férfi egy trónért harcolva Szívembe monogramokat karcolva. Mert az egyik édes, tenyerén hordana De a másik mindig nevetésbe botlana. Én már tényleg nem tudom. Akarom-e vagy sem? És ha rosszul döntök, azzal megelégszem? Zavar. Igen, ez a jó szó. Eltölti az életem. Majd egyszer végre kiderül a végzetem. Kosztercsi A kép magánarchívumból való. ...

Tegnap egy nagyon kedves barátnőm szülinapi buliján voltunk. Az idő múlásával, és az alkoholmámor növekedésével két barátom odahívott magához, azzal, hogy nagyon fontos. Kiderült, hogy egy fogadás biztosának akartak felkérni. A sztori a következő: ha 5 év múlva ugyanezen a napon mindketten szinglik lesznek, akkor összeházasodnak. Kicsit felelőtlennek éreztem a fogadást, de nagyon erősködtek. Volt egy feltételem: ha én lehetek a tanú, vagy a vőfély, akkor benne vagyok. Megtettek tanúnak, és a többszöri újrakérdezés után- "biztosan ezt akarjátok?"- elvágtam a kézfogásukat, ezzel megpecsételve ezt a hatalmas ígéretet. Akkor még nem tulajdonítottam neki akkora figyelmet, de ma reggel átgondoltam ezt az egészet. Úristen, mi történt itt?! Én erre komolyan áldásomat adtam? És ők ezt teljesen igaznak gondolták? Azon kezdtem merengeni, hogy miért történik ez? Miért megyünk bele ilyen kompromisszumokba? Tényleg ennyire félünk a magánytól? Nem bízunk annyira magunkban, hogy megtalálj...

A mi generációnk azon nőtt fel, hogy a Tv-ben egymást váltják a tehetségkutatót műsorok. Teljesen mindegy, hogy mit tudsz, csak szerepelj. Volt egy Megasztár, ahol énekelned kell. Volt egy Csillag Születik, amiben bármit csinálhattál csillaggá válhattál. Megérkezett a benne leszek a TV-ben, az észvesztő és hajmeresztő produkcióktól a tánc át, teljesen a standard énekig. Megatánc, X-faktor, Voice, Ének iskolája- hogy a kicsik se maradjanak ki a mókából. De honnan is indult ez az egész? A '62-ben először megrendezett Ki mit tud? sem egy hazai találmány volt. Viszont újdonságként hatott, hogy sorozatban gyártották az epizódokat. Különböző kategóriákban indultak el a versenyzők, és kieséses alapon játszottak. Az első nyertese Kovács Kati, az azóta is híres- bár öregedő- énekesnő. Miért van szükség erre a magyar embernek? Miért jó azt nézni, ahogy mások megszületnek, mint egy csillag. Vagy a másik véglet. nekem van olyan barátom, aki csupán az első pár részt nézi meg ezekből a műsorok...

Tegnap hatalmas lépésre szántam el magam. 2 év után levágattam körülbelül negyven centiméter hajamat. Sokat vártam, amíg sorra kerültem, így alkalmam nyílt figyelni a fodrászt munka közben. Elméláztam azon, hogy miért nyílnak meg az emberek ennyire azoknak, akik a hajukat, körmüket, arcukat tartja rendben. Miért mondjuk el a jelenlegi kapcsolatunk részleteit a fodrásznak? Miért sutyorgunk a műkörmössel a hálószobai titkainkról? Miért meséljük arctisztítás közben a családi élményeinket a kozmetikusnak? Miért? Ezt a bennem mocorgó kérdést akkor fel is tettem a barátaimnak, akik elkísértek a hatalmas nyisszantásra. Azt mondták, hogy bíznod kell abban, aki a szépségedért felel. És ha bízol abban, hogy nem fogja tönkretenni a hajadat/körmödet/arcodat, akkor bízol benne annyira is, hogy megossz vele dolgokat. Érdekes kérdés kör ez. Kezdesz egy ismeretlennel, aztán megismerkedtek, barátok lesztek de időbe telik, míg megbízol benne. Míg elmondasz neki a titkaid csokrából. Aztán jön valaki...