Zavar
Ablakomon kinézek: esőre áll
Olyan felhős az ég, mint belül a lány.
Nem tudom, hogy mi is ez, valami nem jó
Agyamon, és kezeimen egy-egy béklyó.
Valami történt, én sem tudtam igazán
Zavar. Igen, ez a jó szó, az van a fejemben
Hiába pihen a keze a kezemben.
„Változz meg érte, ez a megoldás!”
Jön barátnőmtől az áldás
Jön barátnőmtől az áldás
De azt tanították, mikor kiscsikó voltam
Soha senkiért ne adjam fel magam!
És ez, a másik, én nem is értem
Bár tudom, hogy mi történt…még régen.
Mégis most, most kellett felbukkannia
Az eddigi viszonyunkat végleg megunnia.
Két férfi egy trónért harcolva
Szívembe monogramokat karcolva.
Mert az egyik édes, tenyerén hordana
De a másik mindig nevetésbe botlana.
Én már tényleg nem tudom. Akarom-e vagy sem?
És ha rosszul döntök, azzal megelégszem?
Zavar. Igen, ez a jó szó. Eltölti az életem.
Majd egyszer végre kiderül a végzetem.
Kosztercsi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése