Kosztercsi írásai

Sajnos én is az a típus vagyok, aki az utolsó utáni pillanatban még ajándékot farigcsál, csomagol, vagy 24-én 4 óra előtt öt perccel még a boltban toporgok: "mit vegyek, mit vegyek" mondattal a fejemben. Nem tehetek róla, egy halogató vagyok... De miért is történik ez? 1. Mert lusta vagyok: 2. Mert nagyon nehezen találom meg a megfelelő ajándékot: 3. Mert soha nincs elég időm: 4. Vagy épp le vagyok égve: 5. És ha megvettem, akkor is félek, hogy mellé fogok: Jó készülődést nektek! Kosztercsi A gifek forrása: giphy Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Nem fogjátok elhinni. Beteg vagyok. Úgyhogy ma nagyon egyszerű leszek. Így érzem magam: Szóval, tetszik vagy nem, most egy időre eltűnök. Kikúrálom magam, és összeszedem életemet az ünnepekre! Puszihegyek! Kosztercsi A gifek forrása: giphy Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Tegnap hajnal túl sokáig voltam fent. Egyrészt a beadandóim hadát csináltam, másrészt meg 3 energiaital, és egy kávé éktelenkedett a szervezetemben. Ezért hát csak forgolódtam az ágyban kicsiny koli szobámban, és azon gondolkodtam, ha tűzriadó lenne, és közölnék, hogy ez bizony nem gyakorlat, akkor mit mentenék? Először gondolkodnék, hogy vajon igaz-e: Ha ez beigazolódik, akkor az értékeket: Eperellát, kedvenc kis alvós plüssömet: A naplómat: (tudom, stréber vagyok) A jegyzeteimet: A baglyos táskámat: És végül a fülbevalóimat: Aztán tűznék a fenébe: Na és ti? Ti mit menekítenétek? Kosztercsi A gifek forrása: giphy Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇 ...

Van egy szörny, amit minden egyetemista ismer. A nevét, csak rettegve merik kimondani. Jobban félnek ettől, mint a Harry Potterből ismert Tudodkitől. Ez a szörny a "VizsgaidőSUCK" és az azt megelőző zh/beadandó hét. Ahogy érzem magam: Amit legszívesebben csinálnék: Amit mondanak rám mások, mikor megtudják mennyit vállaltam: És ahogy kinézek: (lehet igazuk van...) Amikor ráébredek, hogy ténylegesen mennyi a dolgom: A probléma csak az, hogy: De ha ne adj isten összeszedem minden erőm és neki kezdek, mindig felteszem a kutatói kérdésemet: És ha megtaláltam a választ, nekiállok a beadandóknak: Majd fél óra múlva felállok, mert felidegesítettem magam: ( * -science, +bármilyen BTK-s tárgy) Aztán megint neki ülök: És újra feladom: És ez így megy egészen addig, míg el nem érem ezt a szintet: Másnap kezdődik minden elölről, egészen addig, míg nem jön a bűvös vizsga na...

Elnézéseteket kérem, a kis szünet miatt, de végre hazautaztam. Visszahúzódhattam kicsit a csigaházamba. Megölelhettem a nagymamámat, és társasozhattam a kishúgommal. Ahányszor otthon vagyok, mindig eszembe jut, hogy milyen jó is nekem. Hogy bármennyi vihar tépázhatta kicsiny családomat, legalább van. És egyben van. És mindenki egészséges. Olyan sokszor eszembe jut, mikor hazamegyek, hogy mennyi emlékem van, amik eszembe sem jutnak a rohanó debreceni életben. Amikor villamosra fel, villamosról le, városba be, városból haza, villamosról le, egyetembe be, egyetemről ki, koliba be. Rohanok. Folyamatosan. És eszembe sem jut, hogy milyen hintázni a kertünkben. Vagy, hogy milyen az, hogy a szobádat nem kell mással megosztani. Hogy van belső tered mozogni. Hogy a konyhában te főzöl, és nem még három ember, és ha tanulnod/dolgoznod kell, nem nyaggat valaki folyton, hogy menjetek inni. Annyi kedves emlékem fűz a kisvárdai otthonomhoz. A hógolyó csaták, a medencés estek, a szülinapi bulijaim, ...

Oly' kevés szó esik rólatok, apákról! Pedig nektek köszönjük, hogy biciklizünk magunktól. Oly' sok hálával tartozunk nektek Hogy soha le nem veszitek rólunk a szemetek. Karodba fogtál, mosolyogva engem néztél Érces hangoddal altatót énekeltél Ha altatni kellett, te hamarabb aludtál Majd mikor elszöktem, utánam rohantál. Szánkón húztál, a kertben és az utcán. Hóembert építettünk, hógolyózás után. Karácsonykor felkaptál, és elmesélted nekem Hogy született kis Jézus, és milyen volt Betlehem. Kertbe vittél, és büszkén mutattad Hogy a krumplit, a paprikát te magad raktad. Fára mászattál, elkaptál, ha leestem Féltő kezeddel ápoltad sebes kezem. Horgászni vittél, és titkon bíztál abba, Hogy én is beleszeretek a csendbe, a tóba, a halba. Vagy egy könyvvel és egy pléddel ültük kinn a kertbe Vagy ott van mondjuk a tizenhat kipukkant medence. És a levelek, sárgák és barnák egy kupacba, Te összehúztad, én meg rázuttyantam De nem kiabáltál, nevettél és elölről kez...

Vegyük Colin Firth-t, Emma Stone-t, rakjuk őket egy filmbe, készítsük feliratosra, az egészet adjuk Woody Allen kezébe, tegyünk bele egy kis mágiát, és egy kis szemfényvesztést, és mehet is a vásznakra. A Káprázatos holdvilág című film, annyira Woody Allen, hogy ettől jobban, már csak a színész-rendező lehetne az. A 97 perces film, ráadásul nálunk nem érhető el, csupán felirattal, ami egy kicsit megnehezíti, az amúgy is kicsit vontatottra sikeredett élmény befogadását. Mindenféle spoiler nélkül: hidd el, azt fogod kapni, amit elvársz. A történet egyszerű: van egy mogorva, arrogáns, öntelt, és minden rossz tulajdonsággal felszerelt angol bűvész, akinek az a hobbija, hogy a teljes munkaidőben dolgozó médiumokat lebuktassa, és arcba röhöghesse, hogy az, amit ő csinál, fele olyan menő sincs, mint az ő „nyuszit elő a kalapból” trükkje. (Ez különben csak egy vicc. A fickó kínainak adja ki magát, és kettéfűrészel embereket, meg ilyesmi. Brr!) Az egyik barátja meg is kéri, hogy Sophie nev...