Édesapám
Oly' kevés szó esik rólatok, apákról!
Pedig nektek köszönjük, hogy biciklizünk magunktól.
Oly' sok hálával tartozunk nektek
Hogy soha le nem veszitek rólunk a szemetek.
Karodba fogtál, mosolyogva engem néztél
Érces hangoddal altatót énekeltél
Ha altatni kellett, te hamarabb aludtál
Majd mikor elszöktem, utánam rohantál.
Szánkón húztál, a kertben és az utcán.
Hóembert építettünk, hógolyózás után.
Karácsonykor felkaptál, és elmesélted nekem
Hogy született kis Jézus, és milyen volt Betlehem.
Kertbe vittél, és büszkén mutattad
Hogy a krumplit, a paprikát te magad raktad.
Fára mászattál, elkaptál, ha leestem
Féltő kezeddel ápoltad sebes kezem.
Horgászni vittél, és titkon bíztál abba,
Hogy én is beleszeretek a csendbe, a tóba, a halba.
Vagy egy könyvvel és egy pléddel ültük kinn a kertbe
Vagy ott van mondjuk a tizenhat kipukkant medence.
És a levelek, sárgák és barnák egy kupacba,
Te összehúztad, én meg rázuttyantam
De nem kiabáltál, nevettél és elölről kezdted
"Menjünk fagyizni!"- mondtad és ideadtad a kezed.
És mikor nőttem, féltél, de engedtél
Hogy magamtól rájöjjek, mi a cél
És biztattál, és figyeltél unos-untalan
Nélküled életem sivár és úttalan.
Aztán mikor elköltöztél, ha rágondolok könnyezek
Nélküled megváltozott a jól ismert környezet
És kérdezte a város, hova lett apád?
Itt hagyott? Nem szeret? Ó, a galád!
És sikítottam, és üvöltöttem: hallgasson el a tömeg!
Mindenki fogja be, nem kell ez a buta szöveg.
Mert szeret, és akkor is az én apukám.
Mégis összetörve álltam, sírva, kukán.
De sok minden változott: én Debrecen, te Várda.
Mindent megkapok tőled, ami egy gyereknek járna.
És mellettem vagy mindennap, lélekben
Te vagy a legjobb férfi ebben az életben.
Hálás vagyok, és köszönöm az életemet
Neked köszönhetem a legtöbb érdememet!
Büszke vagyok Rád, kedves Kovács Pisti,
Te vagy a világon a legjobb apuci.
Pedig nektek köszönjük, hogy biciklizünk magunktól.
Oly' sok hálával tartozunk nektek
Hogy soha le nem veszitek rólunk a szemetek.
Karodba fogtál, mosolyogva engem néztél
Érces hangoddal altatót énekeltél
Ha altatni kellett, te hamarabb aludtál
Majd mikor elszöktem, utánam rohantál.
Szánkón húztál, a kertben és az utcán.
Hóembert építettünk, hógolyózás után.
Karácsonykor felkaptál, és elmesélted nekem
Hogy született kis Jézus, és milyen volt Betlehem.
Kertbe vittél, és büszkén mutattad
Hogy a krumplit, a paprikát te magad raktad.
Fára mászattál, elkaptál, ha leestem
Féltő kezeddel ápoltad sebes kezem.
Horgászni vittél, és titkon bíztál abba,
Hogy én is beleszeretek a csendbe, a tóba, a halba.
Vagy egy könyvvel és egy pléddel ültük kinn a kertbe
Vagy ott van mondjuk a tizenhat kipukkant medence.
És a levelek, sárgák és barnák egy kupacba,
Te összehúztad, én meg rázuttyantam
De nem kiabáltál, nevettél és elölről kezdted
"Menjünk fagyizni!"- mondtad és ideadtad a kezed.
És mikor nőttem, féltél, de engedtél
Hogy magamtól rájöjjek, mi a cél
És biztattál, és figyeltél unos-untalan
Nélküled életem sivár és úttalan.
Aztán mikor elköltöztél, ha rágondolok könnyezek
Nélküled megváltozott a jól ismert környezet
És kérdezte a város, hova lett apád?
Itt hagyott? Nem szeret? Ó, a galád!
És sikítottam, és üvöltöttem: hallgasson el a tömeg!
Mindenki fogja be, nem kell ez a buta szöveg.
Mert szeret, és akkor is az én apukám.
Mégis összetörve álltam, sírva, kukán.
De sok minden változott: én Debrecen, te Várda.
Mindent megkapok tőled, ami egy gyereknek járna.
És mellettem vagy mindennap, lélekben
Te vagy a legjobb férfi ebben az életben.
Hálás vagyok, és köszönöm az életemet
Neked köszönhetem a legtöbb érdememet!
Büszke vagyok Rád, kedves Kovács Pisti,
Te vagy a világon a legjobb apuci.
Kosztercsi
A kép magánarchívumból való.
Több mint csodálatos... :') <3
VálaszTörlésKöszönöm Eszti ezt az élményt :) nagyon megfogott a vers :)
VálaszTörlésNagyon-nagyon szép, meghatottál... Apa büszke lehet rád, és nagyon-nagyon szeret... Puszi: Andi néni
VálaszTörlésNagyon köszönöm mindannyiótoknak!
VálaszTörlés