Más tollá(ból való)val ékeskedés...
Említettem a blog FB oldalán, hogy elindítok egy sorozatot, amiben havonta valaki más munkáját közlöm le. Engem ezután maga alágyűrt, valami ádáz betegség, így most pótolom ezt.
Tessék parancsolni:
Anonymus
Tessék parancsolni:
Nincs
se de, se ha, se vagy…
Hiszed még a jót? S mi egy éve volt?
Te voltál a katlan, s én a tó.
Demagóg bástyák fonták körbe tested,
Kiálts hát nagyot s én rögvest ott
termek.
Miért félsz még mindig? Mond hát el
kedves!
A változásnak füstje minket már belengett.
Fejünk felett fortyogó fekete fellegek..
De hiszed még a jót? A lelkemből áradót?
Nézz most rám kérlek, majd én mesélek J..
Furcsa játékot űzünk, hisz bilincsben a
szívünk,
Megrekedt sorsunknak tiszta vizet
szűrünk.
A vihar is odébb állt, hörögve kuncog,
Mert szép lassan rájött, hogy mindenki
undok.
Állj meg! Még várj! Érzed ezt?
A köztünk elsuhanó szimmetria illatát mi
körbevesz?
Na és a két szempár közti döbbenet…?
De én csak állok némán, meredten és azt
gondolom magamban:
…Nem vágyom másra, csak egy
összebújásra.
Hallgatni lelked szótlan sóhaját.. s
elsüllyedni ketten hol lelkünk tovaszáll…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése