Amikor esik...
Amikor esik, mindig elkap valamilyen fura, nosztalgikus érzés. Nem tódulnak konkrét emlékek a fejembe, de képes vagyok egy gőzölgő kávéval a kezemben állni, és csak bámulni ki az ablakon. Vagy csak fekszem az ágyban, és nézek ki a fejemből.
Amikor esik, akkor a legjobban semmit szeretek csinálni. Mármint A SEMMIT. Csak úgy lenni. Hallgatni, ahogy kopog a bukóablakon, bosszankodni, hogy keresztül húzta a szabadtéri terveimet, és gondolni valakire, akit ez megnyugtat. Ilyen semmiségek. Kis elhanyagolható villanások. Ezek az életünk.
Az eső is az életünk. Mert amikor esik, mindig sokkal meghittebb behúzódni a szobába. Semmi nem változik, ugyanazt csináljuk, mint egyébként, mégis eltölt ilyenkor valamilyen melegség. Valamilyen kellemes érzés a mellkasomba. Ilyenkor mindig sokkal közelebb érzem a körülöttem lévőket.
Mert amikor esik, akkor minden megváltozik...
Amikor esik, akkor a legjobban semmit szeretek csinálni. Mármint A SEMMIT. Csak úgy lenni. Hallgatni, ahogy kopog a bukóablakon, bosszankodni, hogy keresztül húzta a szabadtéri terveimet, és gondolni valakire, akit ez megnyugtat. Ilyen semmiségek. Kis elhanyagolható villanások. Ezek az életünk.
Az eső is az életünk. Mert amikor esik, mindig sokkal meghittebb behúzódni a szobába. Semmi nem változik, ugyanazt csináljuk, mint egyébként, mégis eltölt ilyenkor valamilyen melegség. Valamilyen kellemes érzés a mellkasomba. Ilyenkor mindig sokkal közelebb érzem a körülöttem lévőket.
Mert amikor esik, akkor minden megváltozik...
K.
A kép forrása: giphy
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése