Mi vagyok ma?
A FB 'Ezen a napon' alkalmazása rendkívül hasznos. Rájöhetünk, hogy évekkel azelőtt éppen milyen viszonyban voltunk a világgal, vagy épp saját magunkkal.
Minden nap jót mosolygok, ha meglátom miket, és hogyan posztoltam, akár csak egy évvel ezelőtt is, nemhogy 2010-ben.
Valamelyik nap ezt a képet dobta fel (2010), amely alatt a szöveg a következő volt: "Ezt kellene a szívemre tetoválni."
Ha definiálnom kellene az akkori önmagam, talán hipszternek mondanám. Alter-hipszternek. Aki nem simult bele az akkori divatba, igyekezett mindig kitűnni, és már akkoris kétszer-háromszor nagyobb intenzitással élte meg az érzéseket, mint a kortársai.
Ha pedig a mai énemet nézem, igazából nem találom a megfelelő definíciót... Félfelnőtt vagyok, aki sokkal többet aggódik az életen, mint amennyit kellene. Valaki, aki attól retteg, hogy egyszer csak unalmassá válik. Hogy eljön a nap, amikor már senki nem lesz kíváncsi rá.
S akkor már idegenek ide vagy oda, senki nem akar majd belépni sehova.
Milyen elkeserítő érzés ez? Halmazba sorolni saját magad, hátra majd előre tekinteni, és rájönni, hogy a mostról semmi információnk nincsen. Hiszen még definíciót sem tudok magamra húzni.
Akkor tulajdonképpen mi vagyok ma?
Minden nap jót mosolygok, ha meglátom miket, és hogyan posztoltam, akár csak egy évvel ezelőtt is, nemhogy 2010-ben.
Valamelyik nap ezt a képet dobta fel (2010), amely alatt a szöveg a következő volt: "Ezt kellene a szívemre tetoválni."
Ha definiálnom kellene az akkori önmagam, talán hipszternek mondanám. Alter-hipszternek. Aki nem simult bele az akkori divatba, igyekezett mindig kitűnni, és már akkoris kétszer-háromszor nagyobb intenzitással élte meg az érzéseket, mint a kortársai.
Ha pedig a mai énemet nézem, igazából nem találom a megfelelő definíciót... Félfelnőtt vagyok, aki sokkal többet aggódik az életen, mint amennyit kellene. Valaki, aki attól retteg, hogy egyszer csak unalmassá válik. Hogy eljön a nap, amikor már senki nem lesz kíváncsi rá.
S akkor már idegenek ide vagy oda, senki nem akar majd belépni sehova.
Milyen elkeserítő érzés ez? Halmazba sorolni saját magad, hátra majd előre tekinteni, és rájönni, hogy a mostról semmi információnk nincsen. Hiszen még definíciót sem tudok magamra húzni.
Akkor tulajdonképpen mi vagyok ma?
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése