Kosztercsi írásai

1. Először Te készülj fel lelkileg! Ez általában nem könnyű. Úgyhogy először magadban kell rendbe tenned ezt a szituációt: mi vezetett idáig, te miben vagy bűnös, és képes leszel-e ebben az egy évben mindent megtenni, hogy sikerüljön. 2. Találd ki, mit fogsz mondani Legalább címszavakban szedd össze magadban, hogy miről akarsz beszélni, ugyanis ha nem vagy olyan, aki bármikor tud improvizálni, abban a pillanatban le fogsz blokkolni, és ott állsz majd bambán. 3. Találd meg a legjobb indokot De ez ne az legyen, hogy buzi a tanár, még akkor sem, ha igaz. Fogalmazd meg, mi az, amit ebben a plusz egy évben csinálni fogsz (és mondjuk az nem hátrány, ha azt meg is csinálod.) 4. Próbáld őket jó hangulatban elkapni Mivel ez a döntésed a szüleidnek plusz egy évnyi költségbe, és fejfájásba kerül, ezért nem árt, ha jókedvükben találod őket. Egy olyan nap után, amikor nem volt sikerélményük, a főnökkel is összevesztek, s a dugóba is beragadtak nem hiányzik nekik még egy ...

Azt a mondást tartom igaznak, hogyha egy film nagyon jól sikerült, nem érdemes már hozzányúlni. Nem szabad neki második részt csinálni, hagyni kell, hogy éveken át tündökölhessen saját fényében. Ezt a hosszú évekig dédelgetett ideámat tiporta porba a Kingsman második része, Az aranykör.             A történet fonalát egy évvel később vesszük fel, amikor is Töki (Taron Egerton), már kinevelt úriemberként szembenéz egy elutasított Kingsmannal, Charlie-val ( Edward Holcroft). Ez körülbelül a film első 10 perce, mégis tocsogott az izgalomtól, a látványos erőszaktól, és a néhol már kellemetlen animációktól. Mert azért azt tisztázzuk, hogy nem emberfeletti képességekkel bíró szuperhősökről szól a film, hanem egyszerű földi halandókról, akik remek kiképzést kaptak egy szabó üzletben.             A film következő hatalmas csavara, hogy a főszereplő hazaér kedveséhez. Ebben semmi me...

Ma nagyságának hívott egy néni a postán. Azt mondta: "Még az a nagysága is idevár." A hangja tökéletesen át volt itatva gúnnyal és rosszindulattal, pedig a sorszámom szerint utána jöttem. Soha nem értettem az örök elégedetlen embereket. Engem sem vet szét az öröm, hogy a kreatív munkám helyett a Főgáznál kell sorba állnom, de próbálom javamra fordítani. Mondjuk azon gondolkozok, mit csináljak még a héten. Vagy hogy milyen programokkal tehetném jobbá a szervezetemet. Figyelek és agyalok. És nem arra pazarlom a drága időmet, hogy zsörtölődöm. Szokták mondani, hogy öreg korára zsémbes lesz az ember. Szerintem ez nem igaz. Az én Mumim is átélt szörnyű dolgokat, őt is megrángatta az élet, mégsem jár fröcsögni a Postára. (Ezt amúgy várakozás közben írom, amikor is a néni elkezdte magyarázni a mellette ülőnek, hogy ez a kormány miatt van. Minden miattuk van.) Hogyan válik valaki ilyenné? Ha csak nem ilyen volt eredetileg is. Rosszindulatú, türelmetlen, mérgezett. Mérgezet...

Feledem és feladom Szeretem, de leszarom Vagyis igazából ő engem Ez csapda, de tudom: beleestem. Meg a srácba is, de minek? Megtanulhatnám már, Hogy nyissam ki a szemem, és fogjam be a szám. Hogy először mérjem fel a helyzetet, Hogy ne verjem előre falba a fejemet. De hát a gyerek bennem nem hagyja, Hogy a felnőtt józan eszem beadja Sikítozva toporzékol legbelül Az agyam meg csak kussban, tűrve ül. És satírozva keresem a szavakat És nem értem mi oltotta ki a parazsat. Hogy miért kell tőlem annyira félni, Hogy ne lehetne velem együtt élni. És most minden fekete. Sivár. Semmis. Nulla. És nem tudom eldönteni, hogy élő vagy hulla az emlék róla. De mindegy is. Mindegy is. Most itt van a vége, hiszen volt egy genezis. K. A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat →  Kosztercsi a Facebookon Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek ...

Ha őszinte akarok lenni, mindig kitűntem a tömegből. Soha nem álltam be a sorba. A tornasorból először a magasságom, majd a súlyom miatt lógtam ki. A jól látók között mindig a szemüveges voltam, a bátortalanok között a nagypofájú, a stréberek között a léha. De ha még őszintébb akarok lenni, akkor ez soha nem zavart. Sőt, kifejezetten büszke voltam rá. Én voltam az, aki megszólalt, amikor mindenki hallgatott, aki tartotta a hátát, amikor mindenki elbújt a felelősség elől. Aki akkor is vállalta a véleményét, amikor mások lehurrogták érte. Aki hajat vágatott, amikor mindenki óva intette tőle. Aki akkor is összejött a rosszfiúval, amikor mindenki lebeszélte róla, és utána emelt fővel viselte a pofára esést. Mert kitűnni, és másnak lenni, és az árral szemben menni, strapás, de rendkívül kifizetődő. Mert az évek múltával Rád emlékezni fognak. Megjegyzik a nevedet, a hozzád kötődő sztorikat, azt, hogy mit tettél le az asztalra. Hogy Te voltál az, aki mert különbözni. Mert különbözni igeni...

Az asszociáció a wikiszótár szerint:  Összekapcsoló lelki folyamat , amelyben az egyik emlékkép, fogalom vagy gondolat egy hasonlóság, ellentétesség vagy térbeli, időbeli érintkezés révén egy másik emlékképet, fogalmat vagy gondolatot idéz fel az elmében; képzettársítás. Ha láttad a mai Facebook posztomat , és talán meg is nyitottad, olyan képeket találhattál, amiből több minden kilátszik. Az hogy te éppen mit láttál bele, az a személyiségedet mintázza. Milyen érdekes dolog ez, nem? Egy teljesen személytelen teszt, néhány kép megmondja rólad, hogy ki vagy. Nem ismer, nem tudja a szokásaidat, a hajad színét, hogy van-e tájszólásod, vagy hogy hogyan iszod a kávét. Csupán annyit tud, hogy melyik képből mit látsz ki. És máris meg mondja milyen is vagy. Íme az én jellemzésem (kéretik kellő komolysággal olvasni): Ha egzotikus madarat láttál meg elsőre, akkor könnyelmű és felelőtlen is lehetsz olykor, ugyanakkor nagyon kreatív vagy. Ha nyulat láttál, akkor szereted fi...

Amikor az "ellenfél" egy beszélgetésben szívecskét ír - főleg, ha fiú a lánynak - , a lány elolvad. A fiúk meg beszarnak, de erről inkább ne beszéljünk. Egy szívecske egy beszélgetésben mindig jelent valamit. Vagy azt, hogy a fiú akar valamit, vagy azt, hogy többet akar, vagy azt, hogy Téged akar. A szívecskének egyszerűen szerepe van. A színes szívecske pedig mindig valamilyen plusz jelentéssel bír, de ezt majd egyszer később kifejtem. Szóval, amikor egy szívecskét kapsz, ott már tudod, hogy valami van. Mert valaminek lennie kell. Álomképeket gyártasz a fejedben. Elképzelsz közös nyaralásokat, együtt alvásokat, vacsorákat, közösségi eseményeket, ahol villoghatsz a másikkal, mindezt a kis zöld szívecskének köszönhetően. És amikor a szívecskétől, négy nap alatt eljuttok odáig, hogy már nem is beszélgettek, kezdesz nagyon mérges lenni a szívecskére. Úgy érzed Ő csapott be, úgy érzed Ő hazudott, úgy érzed Ő a hibás mindenért. Mert ha Ő nem lett volna, te nem ringatod b...

Egy osztálytalálkozó olyan fura. Nekünk most volt az első, az öt éves. Eleinte mindenki feszengve köszöngetett a többieknek, próbálta észrevenni, hogy miben változtunk az elmúlt 5 évben. (Nyilván semmiben.) De egy osztálytalálkozó intim dolog. Mégis csak azokkal az emberekkel vagy, akikkel eltöltöttél 6 évet. Akikkel nap, mint nap együtt voltál. Akikkel együtt szenvedtél át órákat, akikkel együtt harcoltál tanárok ellen, akikkel együtt élted át az osztálykirándulások élményét. És amikor ezek 5 év távlatából megelevenednek az egyszerre egy nagyon szép és egy nagyon szomorú érzés. Mert eltelt 5 év. Te több lettél, és valószínűleg ők is, csak elkevert benneteket az élet. Már nem számítottok  úgy egymásnak, mint azelőtt. Már csak egy emlék, amikor még arról beszéltetek, hogy együtt fogtok lakni az egyetemen, hogy együtt neveltek gyereket és a többi. Ebből semmi nincs, csak egy emlékkönyv  beragasztott lapjai, amin még úgy mosolyogtatok, hogy nem számított a holnap. A most készü...

Ha követsz a Facebookon láthattad, hogy a reggeli posztom arról szólt, hogy az emberen kívül a pingvin az egyetlen élőlény, aki él a prostitúció "intézményével". Ha nem olvastad,   ide   kattintva megteheted. A cikk gondolkozóba ejtett. Tényleg arra kell vetemednie egy anya pingvinnek, hogy más hímmel háljon, csak azért, hogy a kicsinyei megfelelő fészekben jöhessen világra? Az aktusért ugyanis a hím pingvinek kövekkel fizetnek. Hol van ilyenkor az apa pingvin, aki halált megvető bátorsággal szedi össze a fészekhez szükséges kavicsokat? Miért kell erre kényszeríteni a nőstényt? És ki kényszeríti az emberi prostikat a legősibb foglalkozásra? Mi az a pont, amikor valaki azt mondja, hogy na jó, prosti leszek! Nem, nem erre gondolok. Hanem, amikor valakinek akkora fordulatot vesz az élete, hogy egy nap arra az elhatározásra jut, hogy ő mától a testéből fogja keresni a kenyerét.   A legnagyobb különbség akkor is az, hogy a pingvinek a létfenntar...