Kosztercsi írásai

A rendezvény kapcsán, amelynek linkjét ma megosztottam az oldalon  , elkezdtem agyalni. Nem is agyalni, inkább álmodozni. Álmodozni, egy világról, ahol főállású blogger vagyok. Amikor hetedik osztályban rájöttem, hogy az átlagosnál kicsit jobban bánok a szavakkal, és úgy döntöttem, hogy ezt az egész világgal szeretném megosztani, blogba fogtam. Sőt, még nagyobb fába vágtam a fejszém, mert egy egész honlapot üzemeltettem. Belefogtam egy gyönyörű gportál lap szerkesztésébe (hiába keresed, nem olyan rég töröltettem). Ez a lap jelentett számomra mindent. Az unalmas órákon a "blogfüzetbe"  írtam le az aznapi gondolataimat, amit hazaérve azonnal átgépeltem a felületre. Akkoriban - 2008 körül vagyunk, és még csak a Myvip létezett - nem volt Facebook, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük szellemi javunkat. Egy reklám felületünk volt: az MSN csík. Szóval erre az MSN csíkra linkelgettem én a kis gportálos oldalamat, az én külön kis világomat, a menedékemet, a mentsváramat.  ...

Tegnap miközben hallgattam a szobatársam szuszogását, és a laptopról pörgött valami 2000-es film, arra gondoltam, mégis megfogadok valamit az új évre. Mivel 2017-ben többszörösen bebizonyosodott, hogy az élet kegyetlen, és ráadásul még rövid is, rá kellett jönnöm, hogy, tényleg  minden napomat úgy, kell élnem, mintha az lenne az utolsó. (Fankadeli után szabadon.) Így, arra az elhatározásra jutottam, minden napon keresek valamit, ami aznap boldoggá tett, és papírra vetem. Leírom mi volt az, amiért megérte végigélni azt a napot. Így lett a tegnapi napom boldogsága a "régi barátok". Ugyanis két olyan emberrel is találkoztam, akivel már rég nem, és eggyel telefonáltam is. És arra gondoltam, hogy ezekre szükségem van. Kellenek. Az apró boldogságok fognak életben tartani a nagyon szar napokon is. És ezek fognak megtanítani arra, hogy igenis minden napnak van egy ajándéka. Ha más nem, maga a létezés. Hiszen miért is lehetnénk hálásabbak, ha nem az életünkért. Szóval azt javas...

Holnap déltől vizsgázom. Az órára nem jártam, a tanár pedig "anyag" gyanánt, olyan létezhetetetlen nagy hülyeséget küldött, amiből egy év alatt sem tudnék felkészülni. Így a tétellistával a kezemben hívtam segítségül az Internet isteneit, hogy segítsenek kidolgozni valamicske információ morzsát a holnapi vizsgámra. Nagyon büszke voltam magamra, színes filcekkel jelöltem a különböző dolgokat, igyekeztem ábrákat készíteni, a legkreatívabban a tudatomra hozni, hogy ezt meg kell jegyezni. Baromi jól ment. 20 percig. 20 perc után rájöttem, hogy éppen itt lenne az ideje lezuhanyozni. Beálltam hát a zuhany alá, és a 10. percnél eszembe jutott, hogy hajat is kellene mosnom. Így még 20 percet töltöttem az áldásos gőzben. Kiszálltam, felöltöztem, és újra nekiültem a tananyagnak. Minden kellék oda készítve, bőséges víz, és szőlőcukor, szól a kedvenc zeném. Zseniális vagyok, nagyon jól megy. 20 percig. Eszembe jutott, hogy nem mosogattam el tegnap este. Gyorsan kiszaladtam, elm...

A fogadalom mentes élet nem biztos, hogy, a legjobb választás, de a túlzásba eső fogadkozás sem. Gondolom mind ismerjük Kiss Ádám ominózus viccét.... "Olyan idegesítő, amikor tini lányok írják : >>Új év, új én! << Jaj, ne már!! Hát azon a p*nán nincs reset gomb!" Én úgy döntöttem, hogy igenis van. Van reset gomb, és 2018-ban élni fogok vele. Miért ne resetelhetnék egy olyan év után, amikor szinte minden elromlott, ami csak elromolhatott. A Murphy törvényei tavaly, nálam a csúcsra hágtak. Így elsején,  felelőtlen fogadkozások helyett számot vetettem a múlt évvel, és rájöttem, hogy a listáról semmit nem valósítottam meg. Nem volt Debrecen körüli utam, nem fogytam le, nem (teljesen) szoktam le a cigiről, nem lett fickóm (mármint tartósan), nem csináltam nyelvvizsgát, és nincs kész a szakdogám. Mert az élet nem így működik. Nem mindig jön össze, amit tervezünk. Mert máshogy alakul. Mert mást sodor az utunkba, mert új lehetőségeket kapunk, és azokkal élünk, a...