A tanulás paradigmája, avagy miért ragyog a kecó vizsgaidőszakban
Holnap déltől vizsgázom. Az órára nem jártam, a tanár pedig "anyag" gyanánt, olyan létezhetetetlen nagy hülyeséget küldött, amiből egy év alatt sem tudnék felkészülni.
Így a tétellistával a kezemben hívtam segítségül az Internet isteneit, hogy segítsenek kidolgozni valamicske információ morzsát a holnapi vizsgámra. Nagyon büszke voltam magamra, színes filcekkel jelöltem a különböző dolgokat, igyekeztem ábrákat készíteni, a legkreatívabban a tudatomra hozni, hogy ezt meg kell jegyezni. Baromi jól ment.
20 percig.
20 perc után rájöttem, hogy éppen itt lenne az ideje lezuhanyozni. Beálltam hát a zuhany alá, és a 10. percnél eszembe jutott, hogy hajat is kellene mosnom. Így még 20 percet töltöttem az áldásos gőzben. Kiszálltam, felöltöztem, és újra nekiültem a tananyagnak. Minden kellék oda készítve, bőséges víz, és szőlőcukor, szól a kedvenc zeném. Zseniális vagyok, nagyon jól megy.
20 percig.
Eszembe jutott, hogy nem mosogattam el tegnap este. Gyorsan kiszaladtam, elmosogattam, de akkor már rendet raktam az edényes szekrényben is. Upsz, e-mail. Gyorsan megválaszoltam, aztán még szerkesztettem egy-két képet, mert hogy "nem lesz rá idő a következő napokban", és amúgy is, éppen ráérek, nem?!
Amikor elfog a lelkiismeretfurdalás újra nekiülök, de valami hülye indok miatt újra felállok 20 perc után.
És ez így megy, mióta világ a világ. Rettegek, hogy mi lesz a holnapi nappal, de nem tudok koncentrálni, mert folyamatosan történik valami. És ez a valami azt eredményezi, hogy most is inkább nekiültem írni, mint hogy a Kultúraközi kommunikációt tanulmányoznám tüzetesebben.
Úgyhogy most megint eltűnök... legalább 20 percre....
Így a tétellistával a kezemben hívtam segítségül az Internet isteneit, hogy segítsenek kidolgozni valamicske információ morzsát a holnapi vizsgámra. Nagyon büszke voltam magamra, színes filcekkel jelöltem a különböző dolgokat, igyekeztem ábrákat készíteni, a legkreatívabban a tudatomra hozni, hogy ezt meg kell jegyezni. Baromi jól ment.
20 percig.
20 perc után rájöttem, hogy éppen itt lenne az ideje lezuhanyozni. Beálltam hát a zuhany alá, és a 10. percnél eszembe jutott, hogy hajat is kellene mosnom. Így még 20 percet töltöttem az áldásos gőzben. Kiszálltam, felöltöztem, és újra nekiültem a tananyagnak. Minden kellék oda készítve, bőséges víz, és szőlőcukor, szól a kedvenc zeném. Zseniális vagyok, nagyon jól megy.
20 percig.
Eszembe jutott, hogy nem mosogattam el tegnap este. Gyorsan kiszaladtam, elmosogattam, de akkor már rendet raktam az edényes szekrényben is. Upsz, e-mail. Gyorsan megválaszoltam, aztán még szerkesztettem egy-két képet, mert hogy "nem lesz rá idő a következő napokban", és amúgy is, éppen ráérek, nem?!
Amikor elfog a lelkiismeretfurdalás újra nekiülök, de valami hülye indok miatt újra felállok 20 perc után.
És ez így megy, mióta világ a világ. Rettegek, hogy mi lesz a holnapi nappal, de nem tudok koncentrálni, mert folyamatosan történik valami. És ez a valami azt eredményezi, hogy most is inkább nekiültem írni, mint hogy a Kultúraközi kommunikációt tanulmányoznám tüzetesebben.
Úgyhogy most megint eltűnök... legalább 20 percre....
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése