Kosztercsi írásai

A Design vásár és kiállítás hatalmas érdeklődés mellett nyitotta meg kapuit 11:00 órakor, a Debrecen és környéki érdeklődők előtt. Az összes kiállító minden terméke egy-egy modellen vonult fel a Déri Múzeum színpadára. A sokadalom ekkor egy-egy standnál kezdett érdeklődni. Gyönyörködtek, kérdezgettek, sőt még fogdostak is – hiába egy Múzeumban vagyunk. A sort Gizusproduct nyitja, aki csodaszép üveg ékszereit és kerámia edényeit kínálja mind nézésre, mind eladásra. Mellette a Kopócs Éva, a Maminvent tulaja és tervezője várja az egyedi pénztárcák, ékszerek és táskák szerelmeseit. Az ő termékei biztosan nem jönnek velünk szembe az utcán! (Nem minthogyha bármelyik jelen lévőről ezt elmondhatnánk...) Szabó Erzsó selyem-nemez technikával készült kitűzői és táskái amellett, hogy visszanyúlnak a régi hagyományokhoz rendkívül trendik! Sőt! Még egy olyan alkotói csomagot is vásárolhatunk tőle, am...

Tudod, azért utálom a dátumokat, mert elfelejtem őket. Tudod, számok, és abban sosem voltam jó... Pedig hetek óta terveztem már. Azt, hogy aznapra szabadnapot veszek ki, hogy egy kicsit megállok, és a napomat úgymond veled töltöm. Hogy sztorikat írok össze, vagy csak elképzelem, hogy ha most látnál mit szólnál... Erre tudod mi van? Bocsánat. Tudod, mi történt? Annyira rohanok, hogy egészen este volt már, mire rájöttem, hogy ez volt az a nap. 17-én, kedden, este 6-kor ültem megsemmisülten a kolis kanapén, és a villogó buborékot néztem a telefonom. Apa írt. Tudom, hogy sosem értetted ezeket a technikai dolgokat, így elmagyarázom. Üzeneteket lehet rajta váltani. De hát, ezt tudod. Na már most, van egy olyan csoport, ahol Apa és Mesike van, ahol a családi dolgokat szoktuk megbeszélni. Az a neve, hogy "Koccsalád". Most nevetnél tudom. Én akkor mégis sírni tudtam volna. Villogott az az átkozott buborék. Apa írt. Az üzenet ennyi volt: "Egy éve, hogy meghalt nagymamátok!...

Amikor megkeresik az ember lányát, hogy figyelték a munkásságát, és hogy milyen jó lenne, ha elmenne az eseményükre, mint blogger, az mindig egy ilyen mellkas szaggató érzés. Így izgalommal telve indultam meg a Déri Múzeum felé, ahol a rendezvény vasárnap otthonra talál, és ahol a főszervező Vizhányóné Szolnoki Gizus vár rám. A villamoson végig a kérdéseket mantrázom magamban, és próbálok nagyon összpontosítani, hogy ne hozzam cikibe magam. Sikerült... Hogy hogyan? Olvasd el a cikkemet! Körülbelül 5  perc útbaigazítósdi után, az üres Déri múzeumi kávézóban ülök Gizussal, a gizusproduct tulajával, és Faludi Gabriellával, aki a Faludi G  jewelryt jegyzi. Rövid telefonpörgetés, és gyors bemutatkozás után bele is vágunk. Kicsit mintha ők is zavarban lennének. - Ez jó, gondolom, így jókat fogunk röhögni a bakikon. Így is történt.  Kosztercsi: Miért CS.A.K? Mit takar a mozaik szó?   Vizhányóné Szolnoki Gizus: Onnan jött az ötlet, hogy leginkább cs...

A KKK, most rendhagyó cikkel jelentkezik, ugyanis most Kosztercsi kisvárdai Konyhája lendül akcióba, és nem hagyja elveszni a megmaradt húsvéti sonkát! Mert hányszor járunk úgy,  hogy sokkal több sonkát vásárolunk, mert "Jaj, mit fognak enni a vendégek?!", aztán meg húsvét után csak rakosgatjuk a hűtőben a megmaradt húst, hogy majd kutyák martalékává legyen! NA nálunk nem lesz, bármennyire is imádjuk az egyetlen kis Tökfej Daginkat. Úgy döntöttem kezembe veszem a sorsom, és a húsvéti sonkát, és rittyentek valami zseniális vacsorát hőn szeretett családomnak. A helyzet nem egyszerű, ám annál nehezebb, mert Édesanyámat a dietetikus szinte mindentől eltiltotta. Nem ehet disznóhúst, cukrot, búzalisztet, tejterméket, meg a szokásos dolgokat, amitől egy dietetikus eltilthat egy embert. Szóval egyértelmű, hogy készülnie kell, egy végtelenül vega verziónak a kajából. Úgy döntöttem, jó magyar ember leszek, és csinálok egy jó nagy adag  tepsis krumplit. Egy vega tepsis krumpli...

Soha, ismétlem soha nem politizálok. Ha a baráti társaságom politikáról kezd társalogni, én illedelmesen kimaradok. Nem azért mert nincs véleményem, hanem azért, mert nem akarom hangoztatni. Mert úgy gondolom, hogy annak nincs ott helye. Hogy hol van? Véleményem szerint, bennem. Mélyen. Épp ezért volt nagyon fura, hogy amikor ma azt olvastam valahol, hogy az örömhír ünnepe van, és ezt meg is osztottam néhány helyen , néhány ismerősömmel, mindenhol csak letorkolást kaptam, hogy hagyjam már most ezt, meg amúgy is, ez egy nemzeti gyász nap, és ki a f*szom akar itt örülni bárminek is. Talán igazuk van, talán nem. Ez a politikai hovatartozásunktól függ. Abból viszont nem engedek, hogy igenis meg kell találnunk egy ilyen nap után is azt az akár egyetlen egy dolgot, aminek örülni tudunk! Miért? Mert biztosan volt már ettől rosszabb napunk, amikor ugyanúgy találtunk örömre okot. Mert történnek ettől sokkal nagyobb tragédiák, amik után ugyanúgy meg kell találni a mosolygás tárgyát. ...

A (kicsit mindannyiunk) Nagymumi(ja) tegnap betöltötte a 86. életévét! 86 év. Nyolcvanhat év. Napok óta ízlelgetem magamban ezt a számot, meg ezt az egészet, hogy az én egyetlen Nagymamám, már ilyen régóta velünk van. 86 év. 86 éve a jó Isten úgy döntött, hogy küld a Földre egy angyalt. Ad egy nővérnek egy kis húgot, és három kistestvérnek egy másik nővért. Egy gyereket, akire nem csak karakánsága miatt lehetnek büszkék a szülei. 86 év. 86 év alatt ez az angyal sok mindent látott. Háborút, szenvedést, nélkülözést, csaló családokat, nyomort, felemelkedést, katonákat hazajönni, családokat, akik nem kapták vissza a katonájukat... 86 év. 86 éves az a nő, aki már a főiskolán férjet fogott magának, akinek két csodaszép gyereke lett, és aki hiába lakott 6 év alatt 7 településen, igazán mások szívében élt. 86 év. 86 éves a tanárnő, aki város-, sőt környékszerte gyerekek százaival szerettetett meg oly' utált tárgyakat, mint a kémia, vagy a matek, aki miatt emberek orvosnak álltak...