Túlélni mindenek felett - avagy gondolatok a karantén alatt 1.

Egy hét telt el. Egy hete vonultunk a családommal önkéntes karanténban, és ez az egy hét akár egy hónapnak is elment volna, annyi minden történt, és annyi mindent tanultunk. Magunkról és egymásról is.

Voltak nagyon emelkedett pillanatok, amikor azt kívántam, bárcsak venné most egy kamera, hogy mi történik, és voltak olyanok is, amikor saját magam elől is szégyelltem, azt, hogy mit érzek...

Nem egyszerű. 
Bár az együttélés szerintem sosem volt az. A "Lakva ismerszik meg az ember" közhely nem véletlenül jött létre. És bármennyire is azt hiszed, hogy ismered azokat, akikhez a véred köt, valljuk be az összezártság tud érdekes dolgokat kihozni belőlünk.

Egy dologban viszont biztos vagyok:

szükségünk volt a lassulásra! 

Az, amit elmúlt időszakban műveltünk, vagy ne menjünk messzire, műveltem, nem volt normális. 
Szerintem éppen itt volt az ideje egy kis átértékelésnek. És szívből sajnálom, hogy ehhez egy ilyen helyzet kellett, de mivel próbálom mindig, minden rosszban, valahogy meglátni azt az icipici jót, így ezt most arra használom, hogy a fenekemen üljek, és gondolkodjak.

Ennek eredményeképp kezdtem el újra felvenni a kapcsolatot, rég nem látott barátaimmal!

Ennek eredményeképp kezdtem el újra főzni, és emlékezni arra, mennyire kikapcsol ez a tevékenység.

Ennek eredményeképp kezdtem el jobban figyelni... Rá kellett ébrednem, hogy a mindennapokban annyira rohanok, hogy sokszor nemhogy a barátaimra, vagy a családomra, saját magamra sem figyelek. Rendszeresen elfelejtettem dolgokat, feladatokat, találkozókat. Most, hogy lassú az élet, és az idő szinte végtelen, rájöttem, hogy hallgatni tényleg arany!

És, ami talán az egyik legfontosabb, hogy most - hosszú idő után újra - látok rendszert az életemben. Újra látom értelmét dolgoknak. És jó érzés, hogy nem kell egész nap stresszelni. Hogy lehet egy kicsit kiengedni. Hogy lehet csak úgy, céltalanul lógni a kertben, a függőszékben, miközben csicseregnek a madarak, a kiskutyám a lábam alatt fekszik, a kezemben valami jó könyv van, vagy a telefonom, és az egész világ azt sugallja, hogy

EZ MOST KELLETT!

És nem baj, ha téged nem jár át mindennap, minden percében a pozitivizmus. És nem baj, ha vannak mélypontok. És nem baj, ha mérges, dühös, éhes, nyűgös vagy. Nem baj, ha sírsz. Ez most egy önismereti folyamat, és mindenkinek más a tempója ezen az úton! A lényeg, hogy szeretettel fordulj magadhoz, és a veled együtt élőkhöz is! Mert a lassulás, még ha érzelmileg is: jó dolog!





Ha viszont úgy érzed, hogy neked elég volt a lassulás, már minden sorozatot kipörgettél, és nem bírod tovább, akkor se csüggedj!
Maradj velem, mert igyekszem minden másnap hozni valamilyen olyan programot, amit ilyenkor, összezárt időkben csinálni lehet!

Addig is kísérd figyelemmel a karantén naplóimat Facebookon, és Instán, és írd meg, hogy neked mi a legnehezebb ebben a helyzetben!

Szeretettel ölel (messziről, virtuálisan):

Kosztercsi

A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇



Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik