Egyéb élet
Ha padra kiülvén a
várost kémlelem
Elémbe tárul több
száz és száz értelem.
Egyik fiú, s a másik
lány,
Van olyan, ki
ugrabugrál.
Egyik fekete, tele
csattal, szegeccsel,
Másik magas sarkúban,
s rákiáltanak: „Ne ess el!”
Van, aki vagány,
cigivel nyomja,
Van, aki szerény:
saját léptét se hallja.
Van olyan, aki a
tömegben el tudna veszni,
Míg egy másik a
kakadu színeivel emelkedik ki.
De a külsőnkön kívül
belsőnk is oly színes,
Hisz mindegyikben van
olyan, mely kincs és ékes.
Az egyik csendes, és
pont ettől lesz rendes,
Míg a másik
nagyszájú, de ugyanakkor kedves.
Oly a sok féle-fajta,
más és más út.
Egyik szemében látni
nevetést, másiknak a bút.
„Egyéb élet”,
hányszor legyintünk sajnálva,
Pedig oda kellene
figyelnünk a világ gondjára!
Lehet két év múlva
tényleg vége a Földnek?
És a gyerekeim, mit
csinálnak? Felnőnek?
Vagy meg sem
születnek, és én is meghalok…
Így álmaimnak teret
soha nem adhatok.
Vágyaim bent maradnak
az íróasztalfiókban
Talán egyszer valaki
megtalálja, s kinyitja.
Kinyitja, s szél
szárnyán röpülhetnek az égnek
Egyéb élet, egyéb
élet, így zendül az ének!
K.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
Kép forrása: freepik.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése