Színház az egész világ! (?)
Azt hinnénk, hogy az életben mindent olyan könnyen megkapunk, ami megszokott. Legyen az egy busz vagy egy zár kinyitása. Pénteken indultam haza. A vasútállomásra menet buszra szálltam. A hatalmas bőröndömmel csak az ablak mellett fértem el. Az egyik megállónál egy középkorú és egy idősebb nő futott a busz után. Nem érték el. A múltkor meg rázárták az ajtót egy idős nénire. Mi meg beragadtunk.
Vagyis kint. Nem nyílott ki a a folyosón az előtér előtti rács. Börtön. Kívülről. A szomszéd néni belülről próbálkozott, mi kívülről, mire a tulaj/lakótársam egyik műszakis barátja egy fújókával feloldotta a torlaszt. Édesanyám erre meg is jegyezte, hogy ehhez műszaki végzettség kell.
Egy órát álltunk a folyosón, hasztalanul próbálkozva, és feladtam. Rádöbbentem, hogy egyre fogy az erőm. Nem bírom az állandó stresszt, az egyetemet és a velejáró sok szervezkedést. Az utazást. A futkározást.
Mikor viszont bejutottunk, és az őrülettől bódoltan végig ölelgettem mindent, rájöttem, hogy nem lehetek buta. Megtudom csinálni. Ezért küzdök évek óta. Erre vágyom, évek óta. Újságíró leszek. És népszerű. Sikeres. De vajon ehhez, csupán én kellek? A külső tényezők milyen hatást gyakorolnak az ügyemre? Fontos, hogy a harmadévesek közül vagy öten utálnak? Számít, hogy a tanszék tanárai elismernek, és kedvelnek? Mi a lényeges az életem szempontjából? Biztos, hogy csak az, amit én jelentősnek tartok? Ki alakítja a sorsom? Tényleg az én kezemben van az irányítás? Az egyik barátom egyszer egy beszélgetésünk során azt mondta, hogy azt hinnénk, hogy mi alakítjuk a sorsunkat, pedig minden előre meg volt tervezve. Csak a díszleten változtathatunk.
Azt hiszem egyetértek. Folyton átvesszük a jelmezünket, és az álarcunkat, a háttér is változik, de mi ugyanazok maradunk. Azok, akik lekésnek egy buszt, vagy nem jutnak be a lakásukba. Szerencsétlenek, de boldogok. Vagy szerencsések, de boldogtalanok. Ez a két út van. Ez a két díszlet. És slussz-passz!
Júliák és Rómeók vagyunk, csak más-más gondokkal.
Amikre megoldást kell találni. És innentől kezdve, már csak egy dolog van. Tudunk választ találni a kérdéseinkre?
Vagyis kint. Nem nyílott ki a a folyosón az előtér előtti rács. Börtön. Kívülről. A szomszéd néni belülről próbálkozott, mi kívülről, mire a tulaj/lakótársam egyik műszakis barátja egy fújókával feloldotta a torlaszt. Édesanyám erre meg is jegyezte, hogy ehhez műszaki végzettség kell.
Egy órát álltunk a folyosón, hasztalanul próbálkozva, és feladtam. Rádöbbentem, hogy egyre fogy az erőm. Nem bírom az állandó stresszt, az egyetemet és a velejáró sok szervezkedést. Az utazást. A futkározást.
Mikor viszont bejutottunk, és az őrülettől bódoltan végig ölelgettem mindent, rájöttem, hogy nem lehetek buta. Megtudom csinálni. Ezért küzdök évek óta. Erre vágyom, évek óta. Újságíró leszek. És népszerű. Sikeres. De vajon ehhez, csupán én kellek? A külső tényezők milyen hatást gyakorolnak az ügyemre? Fontos, hogy a harmadévesek közül vagy öten utálnak? Számít, hogy a tanszék tanárai elismernek, és kedvelnek? Mi a lényeges az életem szempontjából? Biztos, hogy csak az, amit én jelentősnek tartok? Ki alakítja a sorsom? Tényleg az én kezemben van az irányítás? Az egyik barátom egyszer egy beszélgetésünk során azt mondta, hogy azt hinnénk, hogy mi alakítjuk a sorsunkat, pedig minden előre meg volt tervezve. Csak a díszleten változtathatunk.
Azt hiszem egyetértek. Folyton átvesszük a jelmezünket, és az álarcunkat, a háttér is változik, de mi ugyanazok maradunk. Azok, akik lekésnek egy buszt, vagy nem jutnak be a lakásukba. Szerencsétlenek, de boldogok. Vagy szerencsések, de boldogtalanok. Ez a két út van. Ez a két díszlet. És slussz-passz!
Júliák és Rómeók vagyunk, csak más-más gondokkal.
Amikre megoldást kell találni. És innentől kezdve, már csak egy dolog van. Tudunk választ találni a kérdéseinkre?
K.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇
Kép forrása: freepik.com
A válaszok olyanok mint a puneszok, mindig voltak, vannak és lesznek, csak keresni kell őket.
VálaszTörlésKöszönjük Tibor! Ez az élet második nagy tanácsa!
TörlésHadd idézzek neked egyik kedvenc filmemből:
VálaszTörlés"Azt jelenti, hogy a sorsotok nincs megírva előre. Senkié sem. A sorsotokat magatok alakítjátok. Úgy csináljátok, hogy jó legyen."
Dr. Brown
Vissza a jövőbe III
Érdemes elgondolkozni rajta :)
Én is nagyon szerettem azt a filmet! És köszönöm! Elgondolkodom rajta!
Törlés