Kérdés: Visszatértem?

Észrevettétek, hogy mennyi kérdés van az életünkben? Hogy hányszor kérdezünk egy nap?
♠Hogy vagy?

♠Mizu?

♠Voltál órán?

♠Volt katalógus?

♠Este ital?

♠Holnap bemész?
♠Mikor lesz zh?

És akkor még nem is beszéltünk azokról a kérdésekről, amiket magadnak teszel fel:

♦Miért csináltam?

♦Jól döntöttem?

♦Ha igen, akkor miért fáj?

♦Vajon én vagyok ezzel így egyedül?

♦Miért vagyok egyedül?

♦Miért nem vagyok boldog?

♦Ez az én utam?

És mi lesz a vége? Káosz. Egy nagy kuszaság, és azt se tudod már hol az eleje, és elérsz-e valaha a végére. Nem tudod, hogy ki válaszolhatna a kérdéseidre. És ha mégis találsz valakit, akkor vajon jól válaszol? És ki mondja meg, hogy az a felelet tényleg jó e? Nem a suliban vagyunk már, hogy értékeljék a válaszainkat. És ráadásul a kérdéseinkre sem válaszolnak.

Bennem ebben a bő 3 hónapban rengeteg kérdés megfordult. Volt benne hideg, meleg, jó és rossz, fent és lent. De bármi volt is, felálltam, és kérdőjelekkel a fejem fölött, kusza aggyal megyek tovább egy úton. De véletlenül sem azon, amit kijelöltek. Keresztül tökön paszulyon- ahogy apukám szokta mondani.

Sok mindent megértettem, és sok mindent és mindenkit elvesztettem. Átformálódtam, lenyugodtam, és belevágtam abba, amit ÉLETnek hívnak. Nem bánom. Csak végre találnám meg a kuszaság végét, hogy kibogozhassam....

K.

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇

Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇