Jobb kint, mint bent?

A Shrek című mesében hangzik el a "Jobb kint, mint bent!" mondat a böfögéssel összekapcsolva. De annyi más szituációban is helyt állna, nem? Jobb-e ha elmondom valakinek, amit érzek, és kiadom magamból, mintha magamban tartanám elrejtve a világ elől? Jobb-e, ha a barátnőmmel közlöm ocsmány az a felső, amit vett, mintha eltitkolnám örök életre? Jobb-e, ha valakivel közlöm, hogy nincs szükségem rá az életemben, ezzel megbántva őt, mint elkerülni, és magammal vinni ezt a titkot a sírba? Lehetséges az, hogy valaki kívülről egy csillogó-villogó palota, belül viszont egy rothadó mocsár?

Mi emberek annyira kényesen ügyelünk a külcsínre. Arra, hogy mi van kifelé, hogy mit lát belőlünk a világ. Annyira, hogy sokszor elfelejtjük, hogy amin igazán dolgoznunk kellene, az a totál elhanyagolt belsőnk. Az, amit mindig hátralökünk a többi tennivaló mögé. Amivel a legkevésbé akarunk foglalkozni, holott azzal kellene a legtöbbet. Miért felejtjük el, hogy a márkás ruháktól nem leszünk jó emberek? Hogy a drága ékszer nem feltételez empátiát? Hogy a fullos napszemüveg attól, hogy eltakarja a könnyeket, el nem tünteti őket?

Miért akarunk az a ház lenni, amit kívülről mindenki megcsodál, de senki nem meri átlépni a küszöbét?

K.

Fotó: Ármós Tamara

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán