Finn gyermekversek és a vágy

Amikor vasárnaponként az ember egyedül marad a saját gondolataival édes kettesben, nagyon kellemetlen és hosszú csönd áll be. Rosszabb, mint egy randin. Ilyenkor menekülnünk kell valamibe. Egy barátba, egy filmbe, egy könyvbe.

Mondjuk egy finn gyermekversek gyűjteménybe, amit az anyukánk azzal a szándékkal adott nekünk, hogy milyen jó lesz belőle inspirálódni. Vagy, hogy milyen biztos menedéket nyújt.

Ehelyett itt ülök a nyitott könyvvel az ölemben, a koli szobámban, és zokogok. Mert lehet, hogy gyerekeknek szól, de engem talált szíven. Az én életembe lőtt nyíllal. Sőt. Egy bombával, és robbantott fel mindent.

Azt írja az egyik vers, hogy bármit megkaphatsz, amire csak vágysz.
A vágy olyan érdekes kérdéskör. Egy nézet szerint az igazi vágy, soha nem egy tárgy köré épül, hanem valami olyan dolog, aminek eléréséhez én kellek.

Valahol egyetértek ezzel a nézettel. A probléma csak az, hogy az akadályokról bezzeg nem szól a fáma!

Nekem hiába az a vágyam, hogy boldog legyek, ha az élet újra és újra Góliátnyi akadályokat görget elém, majd jót röhög azon, milyen szerencsétlenül - és tériszonnyal küszködve- próbálok átjutni rajtuk.

Ez az életünk. Akadályok egymás utánisága. És a boldogság ott van valahol a két akadály között. A kérdés csak az, hogy van-e még elég erőnk meglépni az akadályt.

K.

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán