Jó itthon 6. - Az idő

A legtöbben, akik egy icipicit is ismernek, tudják, hogy most kétlaki életet élek. Debrecenben is vagyok és Kisvárdán is.
Ha őszinte akarok lenni Kisvárdán egy kicsit többet. És soha nem gondoltam, hogy ez egyszer meg fog történni, de nem bánom!

Az itthonlétben az idő a legjobb. Az együtt töltött idő. Amikor az apai nagymamám meghalt, rá kellett jönnöm valamire: az élet sokkal rövidebb, mint hinnénk. Nap, mint nap próbára tesz, de semmilyen garanciát nem ad, hogy a következő reggelen is kinyithatod a szemedet. Miért is adna? Abban nincs semmi pláne....

Szóval akkor, és ott, már majd' egy éve, áprilisban, ami után ráadásul várt még rám egy hatalmas szakítás rájöttem, hogy minden perc számít. Eldöntöttem, hogy amennyi időt csak lehet, a családommal töltök. Kirándulunk, társasozunk, jókat eszünk és iszunk, megnézünk egy filmet, vagy úgy egyszerűen csak vagyunk. Fekszünk egymás hegyén hátán, egyetlen szobába szuszakolódva, és vagyunk. Szívjuk magunkba a szeretet-szagát.

Mert olyankor, ezekben az időkben igenis azzal telik meg a szoba. Szeretet-szaggal. És ezek az idők... Ezek mindennél többet érnek...

K. 


A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

"Hé! Nem azt a lányt húztad jobbra Tinderen?"