Bántalmazás

Ma van a Bántalmazás elleni világnap. A világnapokkal kapcsolatban sokszor eszembe jut, hogy vajon hogyan terjedtek el, ki vagy kik voltak azok, akik először szorgalmazták, és hogyan váltak világ méretűvé. Ezen a napon egy percet sem gondolkoztam. Hiszen ki az, aki még soha nem szenvedett el bántalmazást? Legyen szó a testi, vagy a lelki erőszakról, a családon belüli elfajult vitákról, esetleg az internetes zaklatásról. Mindannyian potenciális áldozatok vagyunk. Önhibánkon kívül, de akkor is. És igenis legyen egy nap, amikor felhívjuk a figyelmet arra, hogy oda kell figyelnünk. Oda kell figyelnünk, és nem csak magunkra, hanem másokra is. Hogy ne úgy szóljunk oda, ha felhevült állapotban vagyunk. Hogy ne dőljünk be a mézes- mázos hívogatásnak. Hogy ne mi legyünk azok akik bántunk, és ne mi legyünk azok, akiket bántanak.
Nem vagyok szentimentális, tisztában vagyok azzal, hogy az erőszakot nem lehet kiölni a társadalmunkból. De miért ne figyelhetnénk oda kicsit jobban? Miért ne lehetnénk mi azok, akik nem bántanak, hogy ne váljunk azokká, akiket bántanak. Ugye milyen a kicsi a különbség? Egy et. Ami nem a földönkívülire utal. Hanem arra, hogy csak ilyen kicsit kell odafigyelnünk, és talán kicsit mi is hozzátehetünk ahhoz, hogy a világ jobb hely lehessen.
Tehát egyet jegyezz meg! Az erőszak soha nem megoldás, csak újabb kérdések sorozata. És erre nagyon kevés helyes válasz van.

Kosztercsi

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇

Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇