Ökörítófülpös, gyermekkor, Aladdinos kártya
Ma Ökörítófülpösön jártunk, Nagyinál. Ad1.: Igen, létezik ilyen nevű település. Ad2.: Igen, innen származik Bikicsunáj. Ad3.: Ő bikicsunáj. (kattints!)
Szóval kirándultunk egyet, megnéztük Nagyikát, meglátogattuk Keresztéket. Én pedig kérdezősködtem. Rájöttem, hogy rengeteg kérdést még soha nem tettem fel Nagyinak! Például, hogy hogyan ismerkedtek meg a Nagypapival? Vagy hogy tudott-e az öreg táncolni? Hogy pipázni vagy cigarettázni szeretett-e jobban? Nem ismertem egyik nagypapámat se, viszont az apai kicsit nagyobb homályban lengett, mint az anyai. És most, hogy Halottak napja közeledtével elmentünk a sírjához, egyre inkább érdekelni kezdett.
Az ökörítófülpösi nagymamám egy tipikus parasztasszony. El is mondta, hogy nem olyan világ volt ám, mint ma. Úgy ismerkedtek meg, hogy a Papiék elvesztették a 80 "hód fődet" Kölcsén, és a vidéki rokonoknál húzták meg magukat. És mivel oda a Nagyi bejárós vendég volt, egyszer csak találkoztak, aztán Papi rövid udvarlás után megkérte Nagyit, majd "esszeházasodtak". Hogy táncolni tudott-e, az nem derült ki, mert Nagyi szerint egy "vót kulák nem mehet bálba"! A cigarettát jobban kedvelte, volt is egy szeretett szivartálcája, ami "valahun még megvan, de mán a Jó Isten se tudja, hogy hun!". Én meg csak mosolyogva ültem, a parázsló cserépkályhának dőlve, és hallgattam a történeteket. Eszembe jutott az a rengeteg nyár, amit abban a házban töltöttem, a biciklizések, amiken én voltam a főnök, és az egész falu gyerekserege velem együtt tekert. A csillagok számlálása apukámmal a nedves füvön, és hogy mennyire utáltam kakasszóra kelni.
Mosolyogva búcsúztam nagyitól, megígértem, hogy mihamarabb viszontlátjuk egymást. Remélem ígyis lesz.
Ezután Keresztapámékhoz mentünk. A garázson keresztül vágtattunk be, mint mindig. A konyhában a szokásos 2 "Istenhozott" pálinka után hatalmas politizálás kezdődött, így én egy cigit komótosan a számba véve visszasétáltam a garázsba. A húgom követett. Míg a cigarettám égett viccből neki álltunk tengerit morzsolni. (kukoricát- a nem szabolcsiak kedvéért.) Aztán azon kaptuk magunkat, hogy mint a nők, régen, télen, nekivetkőzve, népdalokat énekelve morzsoljuk a kukoricát. Apukám nevetve nyitott ránk, hogy nem hiszi el, hogy mi "városi egerek" erre képesek vagyunk. Majd megmutatta hogy is kell ezt csinálni. Én a satukhoz támaszkodtam, és elcsúszott a kezem egy kártyán. A dobozát nézem: Pokémon. "Á, fúj"- gondoltam magamban, aztán ahogy megfordítottam egy kártyát: Jágó, Dzsini, Raja, Jázmin és végül Aladdin nézett velem farkasszemet. Nem akartam elhinni. A gyerekkori hőseim Keresztapám műhelyasztalán fekszenek pőrén, gazda nélkül! Felsikítottam- volna, ha tudnék sikítani, így csak elüvöltöttem, magam, mint egy gyerek: Lécccccccci, add nekem, hadd vigyem haza. Kiröhögtek. "Nesze neked", " a 22 éves", ilyeneket mondtak, de abban a pillanatban semmi nem érdekelt, mert én voltam a legboldogabb ember a földön, az Aladdinos kártyámmal. Amivel valószínűleg ma aludni fogok. Na jó, azért mégsem.
De őszintén! Ki ne akarna még egy kicsit gyerek maradni...?
Szóval kirándultunk egyet, megnéztük Nagyikát, meglátogattuk Keresztéket. Én pedig kérdezősködtem. Rájöttem, hogy rengeteg kérdést még soha nem tettem fel Nagyinak! Például, hogy hogyan ismerkedtek meg a Nagypapival? Vagy hogy tudott-e az öreg táncolni? Hogy pipázni vagy cigarettázni szeretett-e jobban? Nem ismertem egyik nagypapámat se, viszont az apai kicsit nagyobb homályban lengett, mint az anyai. És most, hogy Halottak napja közeledtével elmentünk a sírjához, egyre inkább érdekelni kezdett.
Az ökörítófülpösi nagymamám egy tipikus parasztasszony. El is mondta, hogy nem olyan világ volt ám, mint ma. Úgy ismerkedtek meg, hogy a Papiék elvesztették a 80 "hód fődet" Kölcsén, és a vidéki rokonoknál húzták meg magukat. És mivel oda a Nagyi bejárós vendég volt, egyszer csak találkoztak, aztán Papi rövid udvarlás után megkérte Nagyit, majd "esszeházasodtak". Hogy táncolni tudott-e, az nem derült ki, mert Nagyi szerint egy "vót kulák nem mehet bálba"! A cigarettát jobban kedvelte, volt is egy szeretett szivartálcája, ami "valahun még megvan, de mán a Jó Isten se tudja, hogy hun!". Én meg csak mosolyogva ültem, a parázsló cserépkályhának dőlve, és hallgattam a történeteket. Eszembe jutott az a rengeteg nyár, amit abban a házban töltöttem, a biciklizések, amiken én voltam a főnök, és az egész falu gyerekserege velem együtt tekert. A csillagok számlálása apukámmal a nedves füvön, és hogy mennyire utáltam kakasszóra kelni.
Mosolyogva búcsúztam nagyitól, megígértem, hogy mihamarabb viszontlátjuk egymást. Remélem ígyis lesz.
Ezután Keresztapámékhoz mentünk. A garázson keresztül vágtattunk be, mint mindig. A konyhában a szokásos 2 "Istenhozott" pálinka után hatalmas politizálás kezdődött, így én egy cigit komótosan a számba véve visszasétáltam a garázsba. A húgom követett. Míg a cigarettám égett viccből neki álltunk tengerit morzsolni. (kukoricát- a nem szabolcsiak kedvéért.) Aztán azon kaptuk magunkat, hogy mint a nők, régen, télen, nekivetkőzve, népdalokat énekelve morzsoljuk a kukoricát. Apukám nevetve nyitott ránk, hogy nem hiszi el, hogy mi "városi egerek" erre képesek vagyunk. Majd megmutatta hogy is kell ezt csinálni. Én a satukhoz támaszkodtam, és elcsúszott a kezem egy kártyán. A dobozát nézem: Pokémon. "Á, fúj"- gondoltam magamban, aztán ahogy megfordítottam egy kártyát: Jágó, Dzsini, Raja, Jázmin és végül Aladdin nézett velem farkasszemet. Nem akartam elhinni. A gyerekkori hőseim Keresztapám műhelyasztalán fekszenek pőrén, gazda nélkül! Felsikítottam- volna, ha tudnék sikítani, így csak elüvöltöttem, magam, mint egy gyerek: Lécccccccci, add nekem, hadd vigyem haza. Kiröhögtek. "Nesze neked", " a 22 éves", ilyeneket mondtak, de abban a pillanatban semmi nem érdekelt, mert én voltam a legboldogabb ember a földön, az Aladdinos kártyámmal. Amivel valószínűleg ma aludni fogok. Na jó, azért mégsem.
De őszintén! Ki ne akarna még egy kicsit gyerek maradni...?
Kosztercsi
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇
Megjegyzések
Megjegyzés küldése