KEDDvelem - @margaretalany

A KEDDvelem egy új projekt a blogon. Azért hoztam létre, mert szerintem ezekben az időkben, extra inspirációra, motivációra, és jókedvre van szükségünk. Így megkérdezek olyan embereket, akik engem inspirálnak, akiknek a munkásságát sokra tartom!

Ez a sorozat, minden kedden jelentkezik majd!

A sorozatban kérdeztem már @sorryimveggie -t, @szandraluca -t, és múlt héten @manna_fta -t.

Ma a szívemnek egyik legkedvesebb grafikuslány, Juli, vagyis @margaretalany válaszolt a kérdéseimre, akinek karakterei és életigazságai a másodperc törtrésze alatt lopják magukat a szívedbe. 

Íme:

1. Mióta rajzolsz?

Rajzolni szerintem mindig is rajzoltam, úgyhogy talán az az igazi kérdés, hogy mióta rajzolok tényleg szívből. 😊

Gyerekkoromban abszolút megvolt bennem az az önfeledt, félelem nélküli kreativitás… Nagyon sokat rajzolgattam, és már óvodában is az egyik kedvenc tevékenységem volt például a képek kivagdosása magazinokból, és azoknak a rendezgetése, ragasztgatása. Anyukám is nagyon szívesen csinált mindenféle kreatív, kézműves dolgot (akkor még több ideje volt ilyesmire, főleg, hogy én voltam az első gyerek), úgyhogy vele együtt is volt sok közös alkotás papírból, gyöngyből, kövekből, szalvétából, sőt, még Duna-parti csillámló homokból is.

Aztán később, amikor elkezdett beütni nálam a kamaszkor, és az első nagyon negatív élmények értek a világgal és más emberekkel kapcsolatban, elkezdett bennem kialakulni egy gát. Szerencsére még ebben az időszakban is sokszor tudtam a rajzolást önkifejezésre használni – valljuk be, ebben az időszakban muszáj, hogy legyen valami, amiben az ember le tudja vezetni a felgyülemlett érzéseit…

Viszont eközben egyre inkább beköltözött a fejembe az a gondolat is, hogy vajon elég jó-e, amit csinálok. És mivel mindenképp meg akartam felelni magam és mások elvárásainak, szép lassan beleragadtam abba, hogy mindig csak olyan dolgokat rajzoltam, amiről biztosan tudtam, hogy jól meg tudom csinálni, nehogy kudarcot valljak. Emiatt nem nagyon próbáltam ki új dolgokat, és a lehetőséget sem kerestem a tanulásra ilyen téren – az is egy félelmetes dolognak tűnt, ahol kiderülhet, hogy „nem vagyok elég tehetséges”. Így pedig persze nem is fejlődtem.

Egyetemen egy fokkal jobb lett a dolog, viszont ekkor nagyon az előtérben volt a fejemben az a kérdés, hogy vajon MÁSOK mit szeretnének látni tőlem, és mit rajzoljak, ami elég szép, és ami nekik tetszeni fog? Az előző Instagram oldalamra (@chibita.lia) ez nagyon rányomta a bélyeget, és ez a fajta hozzáállás teljesen kiégetett. Amikor erre végül rájöttem, akkor kellett fél év szünet, mire végre le tudtam tenni ezt az egészet, és tiszta lappal indulhattam a saját fejemben is. Így született a Margarétalány oldal, ahol szép lassan végre magamra találtam! 😊

2. Mindig tudtad, hogy pszichológiát szeretnél tanulni?

Épp ellenkezőleg – gyakorlatilag az egyetemi jelentkezések előtt pár héttel döntöttem el, hogy pszichológia szakra adom be a jelentkezésemet. Elég szarul hangzik, de őszinte leszek: nagyjából mindenben jó voltam (jegyek terén legalábbis), de semmi nem érdekelt úgy igazán, szívből – azon kívül, hogy jó jegyeim legyenek. A kudarctól való félelem minden területen megjelent! A rajzolás-témában is nagyon benne volt ez, úgyhogy ilyen irányban sem voltam motivált…

Mivel viszont apukám is pszichológus, ebben a témában azért már kaptam némi inputot az évek folyamán. Ezért végül úgy döntöttem, hogy „ha már egyetemre kell menni” (akkor még fel sem merült a fejemben, hogy létezik más opció), akkor ez az egyetlen dolog, amiről azt tudom mondani, hogy kicsit is érdekel. Az alapszak alatt egyébként nem is voltam biztos benne, hogy ez a nekem való út, és nagyon gondolkoztam rajta, hogy jelentkezzek-e mesterre. De megtettem, és az alatt a két év alatt valami átfordult, és teljesen beleszerettem. 😊

3. Mi volt az eddigi legnagyobb elismerésed?

Mindig hatalmas megtiszteltetésnek érzem, amikor valaki úgy rendel tőlem grafikát, vagy bármi más kézműves dolgot, hogy azt ajándékba szánja valaki másnak. Már az is nagy dolog persze, amikor valaki saját magának szeretne egy általam készített rajzot/holmit, de hogy másnak – ez valahogy még egy plusz lépcső és elismerés! Amikor valaki olyan értéket lát a munkámban, hogy még egy szerettének a megajándékozásánál is megbízik bennem – szerintem ez nagyon nagy dolog.

4. Hány különböző karaktered van? Magadban adsz nekik nevet?

Húha, ezen eddig keveset gondolkodtam ennyire konkrétan! Van, amelyiküknek nincs igazi neve – őket a fejemben inkább csak úgy nevezem, hogy „a barna hajú lány” és a „rózsaszín hajú lány”. 😊
Persze mindkettővel a saját érzéseimet és gondolataimat fejezem ki… 

De a barna hajút inkább konkrétabb helyzetek, emlékek, élmények kapcsán használom, a rózsaszín hajú meg inkább mintha egyfajta „lelki kivetülés” lenne. Vele sokkal inkább absztrakt dolgokat, illetve érzéseket szeretek megjeleníteni. De ez abszolút nem egy berögzült szabály, van, hogy hangulatfüggően változik a dolog, csak elsőre ez jut róluk eszembe. 😊

Nevesített karakter pedig a fejemben például a Megalamb és a Bölcs Pingvin – az Instagramra feltöltött rajzaimban ők még nem aktív szereplők, de a fejemben nagyon sokszor megjelennek, úgyhogy a jövőben rájuk is számítsatok!

5. Mi inspirál a legjobban?

A pszichológia, a zenehallgatás, és leginkább a mindennapi tapasztalataim, érzéseim, gondolataim. Hogyha jön egy ötlet, igyekszem rögtön feljegyezni, hogy később legyen miből válogatni.

6. Mivel szeretnél foglalkozni, ha „nagy” leszel? A grafika vagy a pszichológia fog győzni?

Sokáig szorongást okozott az ezen való töprengés, és nem tudtam, hogy melyik mellett kéne letennem a voksomat, „melyik az én utam”. Mióta az Instagram oldalamra töltögetem fel a rajzokat, rájöttem arra (és most már olyan egyértelműnek tűnik!), hogy miért kéne mindenképp választani a kettő közül?

Most úgy érzem, hogy nem hogy jól megférnek egymás mellett, de egyik segítségével még jobban is ki lehet fejezni a másikat, akármelyik irányból nézzük. Úgyhogy mindkettő itt van velem, és úgy érzem, már nem kell két teljesen különálló területként kezelni őket, ez pedig annyira jó érzés!

7. Milyen termékeket tervezel még?

Végtelen ötlettolulás van! 😊
Egy nagy álmom, hogy „rendes”, keménytáblás jegyzetkönyveket készítsek hímzett borítóval (ez igencsak nagyszabású terv), de ezen kívül kitűző, bögre, hímzett ruhák… Minden van a fejemben, ami csak lehet, csak legyen időm megvalósítani!

8. Melyik alkotóval dolgoznál együtt legszívesebben?

Hú, jó kérdés! Sok magyar alkotó van, aki inspirál, és akinek a munkáit figyelemmel követem. Most viszont annyira benne vagyok a saját dolgomban (jó sok munkám van jelenleg, sajnos a mindennapokban nem csak a szívemcsücske-rajzos-webshopos-dolgokkal foglalkozom), úgyhogy teljesen be vagyok szűkülve ilyen együttdolgozás-téren…

Úgy érzem, először a saját dolgaimmal kell rendbe jönnöm, és egy kicsit jobban menedzselnem a sokféle munkát, és utána tudok majd ilyeneken gondolkozni. De köszönöm a kérdést, most ennek hála egy kicsit jobban előtérbe került a fejemben a téma, és ez izgalmas! 😊

9. Melyik zene szól az életedről?

Nehéz egyet választani… De például a Nightwish – Amaranth című száma nagyon különleges helyet foglal el a szívemben (és még az egyik tetoválásom is ehhez kapcsolódik!) És valamiért most még beugrott a Bastille-tól a Weight of Living (Part 1) is.

10. Mit mondanál a 16 éves önmagadnak?

Azt, hogy nem mások mondják meg, hogy mennyit érsz!

11. Kinek a bőrébe bújnál egyetlen napra?

Egy szobacicáéba. Egy álmom valósulna meg! 😊

Jövő héten érkezik a KEDDvelem ötödik epizódja!

Addig is legyetek jók, és csekkoljátok Juli képeit ITT.

Vigyázzatok magatokra!

Mindenkit ölel:

Kosztercsi

A képek Juli magánarchívumából valóak!

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇

Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇