KEDDvelem - @szandraluca

A KEDDvelem egy új projekt a blogon. Azért hoztam létre, mert szerintem ezekben az időkben, extra inspirációra, motivációra, és jókedvre van szükségünk. Így megkérdezek olyan embereket, akik engem inspirálnak, akiknek a munkásságát sokra tartom!

Ez a sorozat, minden kedden jelentkezik majd!

Az első részben @sorryimveggie válaszolt a kérdéseimre, ma pedig @szandraluca barátnőm válaszait olvashatjátok, életútról, kiégésről, chiliről!

Mivel foglalkozol most?

Jelenleg párom vállalkozásában tevékenykedem. Márk és családja chili termesztéssel és feldolgozással foglalkozik. (Övék a sárréti chilifarm! – a szerk.) A webshop megrendeléseit intézem, illetve az új termékeket, szószokat és azok receptjeit dolgozom ki. Tavaly novemberben készítettem el életem első chiliszószát, amire nagyon büszke vagyok. Nem csak azért, mert nem égettem le :D, hanem mert hála az égnek pozitív visszajelzéseket kapunk vele kapcsolatban, és ez mindig mosolyt csal az arcomra. Emellett most készítem elő egy új projektemet, amit remélhetőleg hamarosan útjára is tudok indítani. Ezek egyedi, kézzel készített pólók lesznek majd. (Ezek egyszerűen csodálatosak! Én már láttam! - a szerk.)

Mi az álommunkád?

Ez a kérdés mindig előjön, amikor Márkkal beszélgetünk... és jó nagyokat hallgatok is, mert valahol nehéz megfogalmaznom. Mindenképp olyan munka, ami szabad, kreatív és értéket teremt. Valami, ami visszaad a társadalomnak, és maradandó. Javarészt a korábbi munkáim is hasonlóak voltak. Dolgoztam színészként, kereskedelmi televízió nagy showműsorain munkálkodtam, és kórházban is lehúztam jó pár műszakot. Bízom benne, hogy az új projektemben kiteljesülhetek majd. És várom már a lakáséttermünk megnyitását is, ahol majd a másik nagy szenvedélyemnek, a főzésnek is élhetek majd.

Szandra Luca a hobbijának hódol: főz!

Mi akartál lenni kislányként?

Kislányként színésznő. És ezért mindent meg is tettem. Olyan iskolákba jártam, majd felvételt nyertem színművész szakra. Dolgoztam nagy nevekkel a színházi világban, és 16 évesen még a Madách Színházban is játszottam. Az akkori társulatommal egész Magyarországot bejártuk, még Svédországban is volt turnénk. Elég egyenesnek tűnt az út akkoriban a célom felé.

Mi volt a kedvenc munkád eddig?

A színházat imádtam, sosem munkaként gondoltam rá. Mondjuk 14 évesen az ember lánya nem is tudja mi is a munka fogalma pontosan. Szerettem és csináltam. A tv-t is szerettem, de később rádöbbentem, hogy a kenyeret és cirkuszt a népnek valahogy nem összeegyeztethető a lelkemmel. Ami viszont igen, bár nagyon nehezen vállaltam el, és nagyon féltem tőle az a kórház. Szerettem csinálni. Mondhatni egy kis senki voltam, Budapest legnagyobb kórházának sürgősségi osztályán, de élveztem. Nagy volt a pörgés, minden nap új emberek, történetek, sosem volt egyhangú. Ezt szerettem. Emellett a kollégáimat is. Orvos, ápoló, adminisztrátor, betegszállító... amikor egy súlyos sérült, vagy beteg jött minden puzzle mindig a helyére állt. Bár ahogy mondtam eleinte nagyon féltem. Az állásinterjúmról sírva mentem haza, hogy én ezt nem fogom bírni lelkileg. Sok beteg, és mi lesz, ha olyat látok majd amit nem szeretnék, hogy valaki meghal... ez nekem nem fog menni. De a szükség nagy úr. Dolgozni kellett, mert nem lóbálhattam otthon a lábam, várva, hogy a számlámon bekopogtat majd az ötöslottó főnyereménye. Úgyhogy erőt vettem magamon és elvállattam. Nem bántam meg. Nővéremmel is dolgozhattam együtt, mert ő is ott dolgozott, és jó volt látni őt munka közben. Mindig azzal poénkodtam, hogy milyen szerencsés vagyok, érdekelt a színház, voltam színész. Aztán imádtam a Vészhelyzetet, és lám dolgozhattam egy igazi Sürgősségi Osztályon. És most is ezt érzem amúgy. Mert amikor megismertem Márkot az első gondolatom az volt, de jó lenne, ha a pasim lenne, és együtt csinálnánk a chilizést... Úgyhogy azt hiszem eddig bejött, amit kívántam.

Így örül annak, hogy bejött, amiket kívánt!

Miért érzed úgy, hogy ki vagy égve?

Amikor az egyetem nem úgy sikerült ahogy akartam, nagyon összetörtem. Minden, amiben hittem - a színház, az emberek, magam - apró darabokra hullott. Pelenkás kisgyerekként az volt a fejemben, hogy színész leszek. Így nőttem fel, 21 éves koromig így is volt. Amikor ez összetört, úgy éreztem kihúzták alólam a földet, ehhez az egyhez értettem, vagy akkor ezek szerint mégsem? Kudarcot vallottam a családom, a barátok, a világ és magam előtt. Bevallom azóta nehezen találom a helyem. És vissza-vissza tér a haszontalanság érzése, és ez a múltbéli történet. Márkkal 0-24-ben együtt vagyunk. Együtt élünk, együtt dolgozunk. És van, hogy felmerül, a téma, hogy váltsak. Mert látja rajtam, hogy van bennem valami, ami motoszkál, és nem teljesedem ki eléggé. Megkérdezi mit csinálnék szívesen?  És tanácstalan vagyok. A legutóbbi ilyen beszélgetésünk után született meg az az ötletem, amin most dolgozom. Hálás vagyok Márknak, mert a végletekig támogat, és olyan türelme van hozzám, hogy bárki megirigyelné.

Mit javasolnál valakinek, aki hasonlóan érez?

Márk nekem azt mondta, hogy üljek le, és szedjem össze egy papírra miben vagyok jó, mit csinálnék szívesen. Ez talán egy jó első lépés lehet. Az sem árt, ha olyan emberekkel veszi körbe magát az ember, akik megnevettetik, és nagyon őszinték vele. Mert néha nem árt az a pofon, vagy szembesítés, amit külső szemlélők adnak. Persze nyilván olyan ember, akinek a szavára adunk is. Szeretnék nagy okosságot mondani, de ez nagyon nem egyszerű dolog. Szakemberekkel beszélgettem erről anno, (pszichológus, mentálhigiénés szakember, orvosok), és mondták, hogy ez amúgy a társadalom hatalmas százalékát érintő probléma, amire nehéz egy megoldást találni. Ez a céltalanság érzés, ami elnehezíti ilyenkor az elmét, és a lelket nem egyik napról a másikra oldható fel. Kemény munka. És ezzel a kérdéssel nemrég kezdtek el foglalkozni komolyabban az okosok. Nyilván egyszerű a képlet: ismerd meg magad, tudd ki vagy, merre tartasz és legyen egy konkrét cél és meg is van oldva a kérdés. De ez csak egy képlet, ide, mint a matekban is, be kell helyettesíteni...

Mi a kedvenc hobbid?

A főzés... bár erről a hobbiról le kéne már állnom, mert lassan gurulni fogunk.

Drukkoljunk együtt, hogy ne guruljanak!

Mi vidít fel egy pillanat alatt?

A gólyák. Nekem ők kicsit a remény madarai. Annyira nem szeretem a tél végét, amikor még nem süt a nap annyira, és felhős az ég... De felnézek és látom, hogy nini ott kuporog egy gólya a fészkén! Akkor mindjárt itt a tavasz és a nyár!

Ha találkoznál a 16 éves önmagaddal mit mondanál neki?

 28 éves fejemmel azt mondanám a 16 éves csitri énemnek: Lesz ez még így se! Aki valószínűleg visszaszólna és azt mondaná: Azért, mert te béna vagy, én nem adom fel soha! :D

Melyik chili paprika lennél?

Jajj, nehéz erre válaszolni. Amikor a growing boxokat csináltuk a chilikhez, személyiségeket adtunk nekik... nehéz elvonatkoztatni tőlük. Amúgy az én fejemben az összes chili férfi, kivéve a legerősebb a világon, amiből te is főztél, a Carolina Reaper. De legyen a Carolina...

Ha bárki bőrébe bújhatnál a világon, egyetlen napra, ki lenne az?

Grecsó Krisztián. Olyan jól ír, hogy kíváncsi vagyok mi zajlik a fejében amikor megálmodja a könyveit.

Szandra Luca Grecsó Krisztián bőrébe bújna egy napra!

Jövő héten érkezik a KEDDvelem második epizódja!

Addig is egyetek jókat, és csekkoljátok Szandra Luca képeit ITT.

Vigyázzatok magatokra!

Mindenkit ölel:

Kosztercsi

A képek Luca magánarchívumából valóak!

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇

Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇