Kosztercsi írásai

Ha mesélnem kéne, elővenném a naplómat, felvenném a szemüveget, és mesélnék. Hol volt, hol nem volt... Jó ez így béna, nem?! Pedig hát azt kívánja az illem, Hogy minden normális mese, főleg amit egy magyar mond, az így kezdődjön! De akkor legyen más, Egy másik magyar látomás: Mese, mese, mátka... Mese, Mese, Emese, gyerekkorom átka! Na jó,csak vicceltem! Életem legjobb része, ha nem az egésze! Itt is van: Ez egy kép, egy kép róla, amikor Mikulásra kapott egy hihetetlenül idegesítő hangot kiadó, Mikulás bácsit fuvarozó Kis izét... Kocsit, kamiont, traktort, mit tudom én, nem is ez a lényeg! Hanem, hogy egyszerűen zseniális... Zseniális érzés egy másik egyedi lény egyfajta részének lenni. Vele az úton együtt menni, De nem akarok nyálasba átmenni, Úgyhogy lapozzunk! Hmm, igen ez itt egy következő emlék! Egy olyan vendég, Akit nem hogy nem hívtam, de nem is vártam. Összeálltunk párban, Áfonyás és mézes csókok íze a számban, Aztán egyszer csak letörte a