Kosztercsi írásai

Amikor 6 évvel ezelőtt először léptem át a Debreceni Egyetem kapuját egy DExpo alkalmával, már talán akkor éreztem. Nem is éreztem, szinte tudtam. A bőrömön átfutott egy kellemes bizsergés. A szívem egyre hevesebben vert. Azt hiszem ott és abban a pillanatban eldöntöttem: én ide akarok járni! A hatalmas palota része akarok lenni. Bejárni a labirintusszerű épületet. Vidáman köszönni a büfés néninek. Kávét szürcsölve és cigarettát szívva átbeszélni az órán hallottakat a gyönyörű főépület előtt. Vagy csak magányosan leülni a lépcsőjére, elveszni a szökőkút látványában és érezni, hogy itthon vagyok. Mert a Debreceni Egyetem mindenkinek ezt jelenti. Az otthont. A befogadást. A szeretetet. Az előrelépést. A megérkezést. Most, hogy ötödik éve az intézmény hallgatója lehetek, mindenkinek azt mondom: megérkeztem. Jó helyen vagyok. Azt tanulom, amit szeretnék, olyan környezetben, ami inspirál, ami előrevisz, olyan oktatóktól, akik nem csak tanárként, emberként is a példaképeim lehetnek. Teg

Amint azt a Facebook oldalamon láthattátok, Pom-pom, gyerekkorunk egyik legnagyobb figurája szobrot kapott- írta az Index . Nyilván nem kell megkérdeznem, hogy "Kicsoda Pom-pom?". :) Akarva akaratlanul is elgondolkozik az ember - vagy legalábbis a szentimentálisabbja - hogy vajon a mostani generációnak vannak-e olyan hősei, akik egyszer majd acéllemezben köszönnek vissza a járókelőkre. Mert mennyi olyan mese van, ami minket felnevelt?! Forrás: index Pom-pom a kis szőrpamacs, aki bámulatosan tudja változtatni az alakját, és bizony mindig megvárta Picurt, csak egy azon alakok közül, akik nap, mint nap a TV elé szegeztek minket. A teljesség igénye nélkül vegyük végig őket: 1. Mézga család Nincs olyan, a mi generációnkban-hogy a feljebb lévőkről ne is beszéljünk- aki, ha meghallja a híres főcímdalt, ne kapcsolódna be az éneklésbe. Mindannyian kicsit családtagként éreztük magunkat. Nevettünk Kriszta együgyűségén, csodáltuk Aladárt, és az észjárását, és sajnáltuk G

Kellettél. Nem kellettem. Kellettem. Nem kellettél. Fotó: Tallódi Emese Eképpen járunk körbe-körbe Belehalunk egy pillanatra, belehalunk örökre. Elmentél. Nem mentem. Elmentem. Nem jöttél. S egymást elkerülve futunk át éveken. Remény, elveszettség, felüdülés, félelem. Jó voltál. Nem voltam jó. Jó voltam. Nem voltál jó. S ameddig saját ördögeinkkel harcoltunk Egy idő után rájöttünk kik voltunk. Más voltál. Maradtam. Más voltam. Változtál. Világos már, hogy ideje elengedni a másikat Itt véget ér szerelem, fájdalom, körforgás, áhítat. Kosztercsi Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat →  Kosztercsi a Facebookon Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel →  Kosztercsi az Instán