Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2016

Tartozni egy közösséghez... #yoUDay #DE

Kép
Amikor 6 évvel ezelőtt először léptem át a Debreceni Egyetem kapuját egy DExpo alkalmával, már talán akkor éreztem. Nem is éreztem, szinte tudtam. A bőrömön átfutott egy kellemes bizsergés. A szívem egyre hevesebben vert. Azt hiszem ott és abban a pillanatban eldöntöttem: én ide akarok járni! A hatalmas palota része akarok lenni. Bejárni a labirintusszerű épületet. Vidáman köszönni a büfés néninek. Kávét szürcsölve és cigarettát szívva átbeszélni az órán hallottakat a gyönyörű főépület előtt. Vagy csak magányosan leülni a lépcsőjére, elveszni a szökőkút látványában és érezni, hogy itthon vagyok.

Mert a Debreceni Egyetem mindenkinek ezt jelenti. Az otthont. A befogadást. A szeretetet. Az előrelépést. A megérkezést.
Most, hogy ötödik éve az intézmény hallgatója lehetek, mindenkinek azt mondom: megérkeztem. Jó helyen vagyok. Azt tanulom, amit szeretnék, olyan környezetben, ami inspirál, ami előrevisz, olyan oktatóktól, akik nem csak tanárként, emberként is a példaképeim lehetnek.

Tegnap,…

Régen minden jobb volt...

Kép
Amint azt a Facebook oldalamon láthattátok, Pom-pom, gyerekkorunk egyik legnagyobb figurája szobrot kapott- írta az Index. Nyilván nem kell megkérdeznem, hogy "Kicsoda Pom-pom?". :)
Akarva akaratlanul is elgondolkozik az ember- vagy legalábbis a szentimentálisabbja- hogy vajon a mostani generációnak vannak-e olyan hősei, akik egyszer majd acéllemezben köszönnek vissza a járókelőkre. Mert mennyi olyan mese van, ami minket felnevelt?!


Pom-pom a kis szőrpamacs, aki bámulatosan tudja változtatni az alakját, és bizony mindig megvárta Picurt, csak egy azon alakok közül, akik nap, mint nap a TV elé szegeztek minket. A teljesség igénye nélkül vegyük végig őket:
1. Mézga család
Nincs olyan, a mi generációnkban-hogy a feljebb lévőkről ne is beszéljünk- aki, ha meghallja a híres főcímdalt, ne kapcsolódna be az éneklésbe. Mindannyian kicsit családtagként éreztük magunkat. Nevettünk Kriszta együgyűségén, csodáltuk Aladárt, és az észjárását, és sajnáltuk Gézát, amikor Paula ellőtte a híres…

Ambivalens

Kép
Kellettél.
Nem kellettem.
Kellettem.
Nem kellettél.
Eképpen járunk körbe-körbe
Belehalunk egy pillanatra, belehalunk örökre.

Elmentél.
Nem mentem.
Elmentem.
Nem jöttél.
S egymást elkerülve futunk át éveken.
Remény, elveszettség, felüdülés, félelem.

Jó voltál.
Nem voltam jó.
Jó voltam.
Nem voltál jó.
S ameddig saját ördögeinkkel harcoltunk
Egy idő után rájöttünk kik voltunk.

Más voltál.
Maradtam.
Más voltam.
Változtál.
Világos már, hogy ideje elengedni a másikat
Itt véget ér szerelem, fájdalom, körforgás, áhítat.

Kosztercsi

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Facebook