Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2013

Szereted, amit a tükörben látsz? Vagy majd valaki más megmondja?

Kép
Hála Istennek nem vagyunk egyformák. Vannak hasonló jegyeink, arcvonás, vagy mentalitás, de senkiből nincs kettő. Még akkor sem, ha mindenkinek van egy félelmetesen hasonlító alteregója!
Én mindig is hirtelen haragú voltam, nagyszájú, és céltudatos. Ahogy anyukám vagy nagymamám. És humán beállítottságú, mint apukám. Soha nem volt gondom azzal, hogy leszólítsak valakit, hogy beszédbe elegyedjek egy idegennel, vagy hogy bármilyen szituációból kihúzzam magam.
De nem mindenki ilyen. Tegnap PASO koncerten jártunk, és láttam egy nőt. A tipikus kreatív. Nem tudom ezt nektek tökéletesen elmagyarázni, de mindannyian ismerünk egyet, aki mindig máshogy öltözik, mint a tömeg, aki egy ceruzával is össze tudja fogni a haját, akinek általában kézzel készített táskája van. Akár én is lehetnék.
Na mindegy. A nő körül -feltehetően- a munkatársai álltak, csupa férfi. Dülöngélt a zenére egy darabig, lépkedett jobbra-balra (mondanám, hogy táncolt, de ez nem nevezhető annak). Majd az egyik számra látványo…

Mézeskalács illatot érzek a fejemben

Kép
Magába kerített egy érzés. Karácsony. Vészesen közeledik, hiszen tegnap már a piros ruhás nagy szakállú teletömte a csizmácskákat. Már csak egy pár nap. A TV-k elkezdték játszani a karácsonyi akciókról szóló reklámokat, a rádióban felcsendülnek a már amúgy is agyonhallgatott zenék (amit titkon mindannyian imádunk!).
Ez a kedvenc ünnepem. Mindig van benne valami szép. Arra az egy estére minden a helyére áll. Elmúlik a fájdalom, abbamarad a veszekedés, béke és csend honol mindenhol. Bejgli illat, szaloncukor íz, a család szeretete, a ház melege. Ezek már nagyon hiányoznak nekem. A mindennapi rohanásban néha egy percre- a buszon, a zuhany alatt, vagy elalvás előtt- eszembe jut, hogy jön az a nap, amikor megállhatok. Amikor pihenhetek. Amikor nem kell számlák, vizsgák vagy jegyek miatt aggódnom, amikor csak én leszek és a szeretteim. Fantasztikus érzés.
Viszont mindig elszomorodom, amikor rájövök arra, hogy sok ember nem éri be ennyivel. Nem a szeretetet ünneplik, hanem több ezreket költ…

Élet-halál-elhívás

Kép
Tegnap meghalt Paul Walker, a Halálos iramban filmek egyik főszereplője. Mindannyian láttuk a fészbukon a képeket, a videókat, vagy csak egyszerű sajtóközleményeket. Senki nincs, akinek újdonságot jelentene a hír. Még a 48 éves apukám is tudta, aki soha nem látta a sorozat egyik részét sem.
Talán emiatt, talán csak őrültségből, de tegnap, amikor autóval tartottunk hazafelé annyi trükköt, csavart vakmerőséget láttunk az autópályán, hogy már nem tudtam számolni.
Majdnem életünket vesztettük mi is. Sőt. A halottak napjai utazásunk majdhogynem szó szerint gyászos lett.
Egy hónapon belül autóban kb. négyszer-ötször haltam meg MAJDNEM. És én gyűlölöm, a 'mi lenne ha' kezdetű mondatokat, de tényleg...
A Brian-t alakító Paul Walker az egyik filmben a következőt mondja:
"Ha egy napon majd megöl a sebesség, ne sírj értem, mert boldogan menten el."
Ilyenkor eszembe jut, hogy engem nem hagynak elmenni. Valami dolgom van még a Földön, ha ennyire vigyáznak rám. De vajon mi az? Csi…

Horoszkóp-okosság-mindenek

Kép
Tegnap kicsit eleresztettük magunkat. Nyakunkba vettük a nagy Debrecent, és egy mini kocsmatúrába kezdtünk.
Az egyik helyen éppen a mosdóban mostam kezet, amikor 3 lány sipítós beszélgetése csapta meg igény érzékeny fülemet. Arról volt szó, hogy a csaj nem tudja eldönteni szakítson-e, és a két okostojás barátnője próbált segíteni ebben.
Ez a hónap szörnyű. Két kezemen nem tudom megszámolni hány szerelem eltörését láttuk novemberben. Többek között ugye ott volt a sajátom. És a legutóbbi posztom után, rengeteg megkeresés érkezett mind személyesen, mind levélben, hogy hogy csináltam? Hogy volt erőm? Mi volt a technikám? Sokat rágódtam rajta, hiszen nem nagyon beszéltem erről. És tegnap is nagyon viszketett a csőröm, hogy beleszóljak a beszélgetésbe, és rendbe tegyem a két tanácsosztogatót, hogy hülyeséget beszélnek, akkor viszont eszembe jutott, hogy mit olvastam a héten.
Biztos mindannyian ismeritek a 'Bien.hu' végtelenül idegesítő napi posztolgatásait. Én szerencsére nem estem …

Az elmúlt 3 hét

Kép
Belülről hetek óta feszít valami. Hosszas hallgatás után újra megszólalok. Vagyis, hogy írok. Nincs téma, nincs indok, csak érzem, hogy írnom kell. Bármit. Egy verset, egy pár sort, egy regényt, egy forgatókönyvet. Szavakat akarok egymás után pakolni!
Az életünk nem egyszerű. Folyamatos változások sorozata. Történik jó, történik rossz, és van az egyszerű változás.
Szakítottam. 3 hete már, hogy azt mondtam: Viszlát! Nem volt könnyű, és nem volt vidám, de léptem. Ez egy változás.
Megyek előre azóta egyik munkát halmozom a másikra, annyit vállalok, hogy már majd' beleszakadok, de valahogy a végére mégis megoldom. Hiszen talpraesett vagyok. Így neveltek.
Videók, rendezvények, baráti események, bulik egymást követték az elmúlt 3 hétben.
Nem mondom, hogy nem rossz. A megszokottból kitörni, a csigaházból kibújni. Fúj. Mindig utáltam. Utáltam egy hosszú betegség után visszamenni az suliba, utáltam egy szünet után visszajönni Debrecenbe. De az élet nem kívánságműsor. És újra és újra rá kel…

Üzenetrögzítő

Kép
Levelem írom hozzád, üzenetrögzítő Az érzés, mely benne, van, szinte őrjítő!
Belegondolni, hogy vége lehet talán Hogy mi romlott el számomra talány.
Egyik hangos szó követi a másikat, a szemedből, mi rám néz eltűnt az áhítat.
Én mégis rámondom, üzenek neked, Szívem mindig szeretni fog téged.
Olyan nehéz, egymástól távol, Pedig szinte biztos, hogy a szívünk egymásért lángol.
Mégis értetlen vagyok, állok egymagam Lelkemben mély fájdalom van.
Üzenetrögzítőre mondom hát: szeretlek! Ennyit hagyok végül itt neked.
Kosztercsi

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán


Kép forrása: freepik.com

Csillagos Rózsám

Kép

Szeplők tengere

Kép
Hé, te ott! Az orrom közepén! Meg az államon. És a szemem alatt. Aj, kevés lenne a papír, hogy mindannyiótokat megszólítsalak.
 Titeket, kicsi pöttyök, hol utállak, hol szeretlek, de az biztos, hogy figyelmen kívül hagyni nem tudlak. Mindenhol ott vagytok, követtek napjaimon át, és nem szóltok, nem is jeleztek. Egyre csak nőttök, és szaporodtok, mire egy napon majd csak arra ébredek, hogy az egész arcom egy nagy pötty. Egy nagy SZEPLŐ.
 Kicsi korom óta szeplős vagyok. Akkoriban nagyon zavart, ezért Nagyikám sokszor hangoztatta: "Minél szeplősebb, annál tetszősebb!"  "Megdőlt az elméleted Nagyi!"- mentem haza a suliba évről évre, mert rájöttem, hogy így pulykatojás képűen senkinek nem kellek. Aztán, ahogy telt- múlt az idő-mit ád Isten?!- Nagyikának igaza lett. Szerették a szeplőimet, ezek miatt szerettek, és ezen történések miatt én is megszerettem őket. Mármint a kis pöttyeimet.
  Mára már ott tartunk, hogy sokszor nem tudom mi szeplő és mi anyajegy, hogy holnapr…

Egyperces szerelem

Kép
Az ellentétek vonzzák egymást, megmondta az öreg Tudjuk ezt mi igen jól, igazolta az élet. Egyik szabadságot akar, másik házasságot Ez gyújtja fel mindkettőben egyszerre a lángot Élvezik, hogy egyik fehér, a másik meg fekete Hogy az egyiknek lapos, másnak kerek a feneke Az érme jobbja te vagy, a balja pedig én Az életünk egy libikóka ott ülünk  a tetején Ha leesnék, te elkapnál, s ez fordítva is igaz Ellentétem, szeretlek! Légy enyém te pimasz!
Kosztercsi



Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán


Kép forrása: freepik.com

Mindenkinek vannak sebei

Kép
Elég "eleven" gyerek voltam. Ezt én onnan eredeztetem, hogy állítólag fiúnak készültem. Voltak "bajbijaim", de én inkább a fáramászós, sározós kislány voltam. Biciklizni egész gyorsan megtanultam, de rengeteget borultam. A testem dugig van sebbel és hegekkel. Bár mára inkább kék-zöld vagyok (amit nem értek, hogy szerzek...).
  A lényeg az, hogy kicsi gyerekként testi sebeink vannak, aztán ezek helyét szépen lassan átveszik a lelki sebek.: az elvesztett szeretett ember, a szörnyű szakítás, a szemét főnök... Ilyenek mindig vannak. Sőt, megmerem kockáztatni, hogy kell, hogy legyenek. Azt mondják, amikor az ember beteg, jó ha lázas, mert az azt jelenti, hogy reagál a szervezete. A fájdalom is a barátunk, akkor a lelki sérelmek miért nem?
  Pedig ugye saját hibáiból tanul leginkább az okos ember! Egy kedves barátom azt mondta tegnap, hogy nincs olyan, hogy rossz dolog történik veled, csak van egy újabb sztorid (mindezt úgy, hogy karomnyi lyuk volt a nadrágján- a fenek…

„Embernek lenni, őrizd meg a mivoltod, nem tudsz a fénybe nézni, hogyha kioltod!"

Kép
Elgondolkodtunk már valaha azon, hogy milyen is egy jó magyar? Hogy mit is jelent magyarnak lenni? És ha ezt már tudjuk, akkor mi jó magyarok vagyunk-e? 15 éve minden nyáron, egy csodának vagyok részese. Tuzséron kerül megrendezésre a Hagyományápoló és Kézműves Tábor, ahova a Nagymagyarország magyar fiataljai vannak meghívva. 2 héten keresztül tőlük tanuljuk, hogy mit is jelent magyarnak lenni. Ezen a felbuzduláson az egyik meghívott község, a szlovákiai Csicser idén külön tábort indított. Engem ért a megtiszteltetés, hogy 3 gyereket vihettem egy olyan faluba, ahol tényleg mindenki magyar. Első ránézésre olyan volt, mintha átugrottam volna nagyihoz (Ökörítőfülpösre). Az emberek kedvesek, szívesen beszélgetnek, és ráadásul magyarul. Az út alatt fel sem tűnt, hogy már egy másik országban vagyunk. Ha csak abból nem, hogy nem a megszokott szabolcsi levegőt szívjuk. A gyerekek nagyon nagy örömmel találkoztak a régi ismerősökkel, és szívesen ismerkedtek az újonnan megismert helybeliekkel. A…

Gyerekszáj, felnőtt fejjel

Kép
A diákmunkám fő csúcspontja az elmúlt pár nap, amikor is kihelyeztek a város főterére. Itt számos dolog elhangzik, sok ember megfordul. Az én szemem mégis egy szökdécselő, szőke angyalhajú kislányon akadt meg.
 Már második nap láttam, és egyszerűen elvarázsolt. Szó szerint. A hangja, a szeme, a haja, a csengő nevetése, mind mind megfogott. Azt juttatta eszembe, hogy én milyen régen is voltam már gyerek. Gondtalan és felelőtlen (az néha még most is!). Amikor az volt a legnagyobb problémám, hogy amikor az apu boltba megy hoz-e nekem valamit? Hogy vajon elvihetem-e a kedvenc babámat (ami nem barbie volt, és nem virtuális) az oviba? Hogy fog-e velem játszani valaki?
 És most? Rohanok a pénz után, a jó albérlet után, a barátok után, és nem tudom hol a stop gomb. Pedig egy gyerek olyan aranyos. Nem csak kinézetre. Ahogy kinyitja a száját arra van beprogramozva, hogy mondjon valami aranyosat. Vagy olyat ami vicces, csak azért, mert olyan gyermekded.
 Nekem is vannak ám ilyen mondásaim. Anyu…

Bevonjuk a gyümölcsöt, nesze neked egészség

Kép
>>Visszavonták az iskolagyümölcs programra kiírt pályázatot  A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a beérkezett észrevételek alapján a felülvizsgálta a 2013. június 6-án megjelent “Iskolagyümölcs programra” kiírt pályázatot, és 2013. június 13-án arról döntött, hogy azt visszavonja.<<

 Napi pályázati hírlevelet kapok egy pályázatos oldalról. Az elmúlt fél hónapban nem volt időm végig böngészni ezeket. Ma munka után (tudjátok, ami miatt érdemes tanulni!) erőt vettem magamon, és neki ültem végigolvasni mindet. 56 levél várt rám. Nem mondom, hogy könnyedén, de túl jutottam rajta. Egyiket pörgettem a másik után, öt pályázatot ki is írtam magamnak. A héten először végre boldog voltam. Nem stresszeltem azon, hogy lesz-e albérletem, hogy lesz-e annyi pénzünk a szerelmemmel, hogy nyaralni menjünk, vagy hogy vajon milyen lesz a következő félév az egyetemen. Semmin. Csak azon kaptam magam, hogy bazsalygok. Aztán jött a következő pályázat: "Visszavonták az iskolagyümölcs …

Szőke= buta? Előítéletek

Kép
Sikerült megint kihagynom egy pár napot. Sajnálom, de volt dolgom. Vizsgaidőszak után albérlet keresésbe csöppentem, aztán kezdődött a diákmunka.
 Sajnálatos módon nem voltam itthon, amikor a munkaügyi hivatalba be kellett regisztrálni. Így nem a strandra osztottak be, hanem parkgondozásra. Mit jelent ez? Beosztottak Kisvárda egyik parkjába, hogy gyomláljunk, és hogy gereblyézzük össze az elhullajtott kéreg darabokat és leveleket. Nem egy hálás munka, és nem ebből fogunk meggazdagodni, de legalább egy kis pénzhez jutok.
 Ma nem a parkba kellett menni, hanem a sétáló utcára, ami városunk főterének felel meg. Itt dolgozok (kesztyűben, ezen kívül semmi dolgozós cucc nem volt rajtam), amikor jön egy fiatal édesanya. Mini szoknya, körömcipő, láthatólag festett haj, műköröm. A kezében egy szőke hajú kislány keze. A nő rám néz, láthatóan végig mér, majd a kislányra néz és ezt mondja: "Látod kislányom, ezért kell tanulni!"
Nagyon rosszul esett, de nem szóltam vissza, nem szerettem …

Légy boldog!

Kép
Talán az idő teszi, hogy nem látni boldog arcokat. 2 nap alatt háromszor buszon ülve, az emberek 70 százaléka búskomor, kedvetlen, könnyes szemű. Pedig az élet csodálatos!
 Ez nem egy elvakult, idealizált kijelentés. Persze, mondod kedves olvasó, de mi van a hullámvölgyekkel? Őket nem tudod elkerülni. Mindig voltak, és mindig is lesznek. De folyton elfelejtjük a legjobbat: mindig van mellettünk valaki. Az apának a gyermek, a feleségnek a férj, a nagyinak az unokák, a diáknak az osztály/csoporttársai, a főnöknek a beosztottjai, a katonának a társai, az orvosnak az asszisztensek. Soha nem vagyunk egyedül! Még akkor sem, ha azt érezzük. És mindig kihagyjuk  a képletből a legnagyobbat: Istent. Aki mindenki mögött ott áll. Ha akarjuk, ha nem. És ha Istennel a kőfalon is átugrom, akkor ki állíthatna meg abban, hogy boldog lehessek? Hogy elfogadjam az életet olyannak, amilyen.
 Sajnos az ember bármerre néz szomorúságot lát, tapasztal maga körül. Ez alól senki sem kivétel. Mindannyiunkkal tö…

Hol a celeb-süllyesztő?

Kép
Valamelyik éjjel érdekes álmom volt. Pincérnő voltam egy teraszos kávézóban. Épp a számlát vittem ki egy szőke férfinek. Ahogy az asztalához értem láttam, ahogy elferdítette a kanalat. Az arcára néztem, és felismertem: Danny Blue. Majdnem felordítottam örömömben... amikor felébredtem.

 Ki az a Danny Blue? Tényleg ezt kérditek? Danny Blue Uri Geller hatalmas valóságshowjának, a Kiválasztottnak a győztese volt. A show körülbelül 5 éve ment, és szerintem nincs ember, aki nem nézte. (Vagy legalább ne halott volna róla.) Ugye, ugye!
És hol van ma Danny Blue?  A béka feneke alatt méri a párizsit egy pesti közértben. Na és hol vannak a nagy valóságshow sztárok?  Oki? VV Szabolcs? Szandika? És nagy népszerűségnek örvendő felfedezettek? BNF? Bencsik Tamara? Mindannyiuknak 2 perc (na jó, pár hónap) hírnév járt.
De miért is kapnának többet? Az emberek jókat szórakoztak rajtuk, szánták vagy épp utálták őket és vége. Még a nyertesekre sem emlékszünk.

Jó! Van ellenpélda. Majka a valóvilágnak köszö…

Éjjeli szerenád

Kép
Éjszaka van, az álom engem mégis elkerül, Ilyenkor zárt pillám mögött arcod felmerül. Szomorú, hogy a Hold minket külön lá, Emiatt viszont szívünkben nincsen gát. 
Mellettem kéne fekned, karjaiddal átfonva A homlokomra szerelmesen csókot nyomva Félve fognod, hisz ma éjjel végem lehet Te védenéd meg az én életemet.
Csókod édes, akár az aranyló, pergő méz A szemed bódító, mikor a szemembe néz. Elvarázsol minden egyes ékes szavad Lélegzem illatod, mit áraszt a nyakad.
A szavak, s e vers igazán nem mond el semmit Szívem majd szét robban, tiedben soká', de elring. Pillám lassan csukódik, lágyan futok feléd, Kiáltom a világba: az én szívem a tiéd!
Kosztercsi



Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán


Kép forrása: freepik.com

Posztolj magyar! Hí a falad!

Kép
Egy hatalmas bejelenteni valóval kezdeném. Nekem is volt májusfám:
Méghozzá nem is akármilyen. Egyértelműen belső ember műve, hiszen az udvarunkon álló almafa volt feldíszítve. Mindenki csodájára járt, hogy a Kovács lány nem csak egy száraz kórót kapott a kapura. Iszonyú büszke vagyok ám Rá. Mármint a fára. De arra is aki állította nekem.
Büszke vagyok, és mindenkinek elmondom, akivel csak találkozom, de van egy határ. Legalább is nálam. Egy fal. Szó szerint. A facebook fal (továbbiakban fészbuk).

Bizonyos események előtt előre tudod, hogy másnap mivel lesz tele a fészbuk:
-Dec. 24-26: "Boldog Karácsonyt Mindenkinek!" "Úristen, megkaptam az Iphone-t, amit már úgy akartam!"
-Dec. 31- Jan. 1: "Boldog Újévet!" "Húú, többet nem iszok!" "Jó buli volt azért!" "Ha valaki tudja, hogy hívják a lányt, akiveel smároltam, szóljon már!"
-Febr. 14: "Szerelmemmel!" "Húúú, egy hatalmas rózsacsokrot kaptam!" "Jaj, o…

Egyéb élet

Kép

Facebook