Szeplők tengere
Hé, te ott! Az orrom közepén! Meg az államon. És a szemem alatt. Aj, kevés lenne a papír, hogy mindannyiótokat megszólítsalak.
Titeket, kicsi pöttyök, hol utállak, hol szeretlek, de az biztos, hogy figyelmen kívül hagyni nem tudlak. Mindenhol ott vagytok, követtek napjaimon át, és nem szóltok, nem is jeleztek. Egyre csak nőttök, és szaporodtok, mire egy napon majd csak arra ébredek, hogy az egész arcom egy nagy pötty. Egy nagy SZEPLŐ.
Kicsi korom óta szeplős vagyok. Akkoriban nagyon zavart, ezért Nagyikám sokszor hangoztatta: "Minél szeplősebb, annál tetszősebb!" "Megdőlt az elméleted Nagyi!"- mentem haza a suliba évről évre, mert rájöttem, hogy így pulykatojás képűen senkinek nem kellek. Aztán, ahogy telt- múlt az idő-mit ád Isten?!- Nagyikának igaza lett. Szerették a szeplőimet, ezek miatt szerettek, és ezen történések miatt én is megszerettem őket. Mármint a kis pöttyeimet.
Mára már ott tartunk, hogy sokszor nem tudom mi szeplő és mi anyajegy, hogy holnapra hol találok még magamon( már a karomon is van [ez fertőző]), de nem is bánom, mert imádom. Mindet. A több milliót. Úgy, ahogy vannak. Mert az enyémek. A részeim.
És én csak úszom a szeplő tengerben, és büszkén mutogatom, hogyha nem áll mellettem senki, akkoris van egy komplett hadseregem. Az arcomon.
Titeket, kicsi pöttyök, hol utállak, hol szeretlek, de az biztos, hogy figyelmen kívül hagyni nem tudlak. Mindenhol ott vagytok, követtek napjaimon át, és nem szóltok, nem is jeleztek. Egyre csak nőttök, és szaporodtok, mire egy napon majd csak arra ébredek, hogy az egész arcom egy nagy pötty. Egy nagy SZEPLŐ.
Kicsi korom óta szeplős vagyok. Akkoriban nagyon zavart, ezért Nagyikám sokszor hangoztatta: "Minél szeplősebb, annál tetszősebb!" "Megdőlt az elméleted Nagyi!"- mentem haza a suliba évről évre, mert rájöttem, hogy így pulykatojás képűen senkinek nem kellek. Aztán, ahogy telt- múlt az idő-mit ád Isten?!- Nagyikának igaza lett. Szerették a szeplőimet, ezek miatt szerettek, és ezen történések miatt én is megszerettem őket. Mármint a kis pöttyeimet.
Mára már ott tartunk, hogy sokszor nem tudom mi szeplő és mi anyajegy, hogy holnapra hol találok még magamon( már a karomon is van [ez fertőző]), de nem is bánom, mert imádom. Mindet. A több milliót. Úgy, ahogy vannak. Mert az enyémek. A részeim.
És én csak úszom a szeplő tengerben, és büszkén mutogatom, hogyha nem áll mellettem senki, akkoris van egy komplett hadseregem. Az arcomon.
Kosztercsi
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇
Kép forrása: saját archívum
Megjegyzések
Megjegyzés küldése