Kosztercsi írásai

A KEDDvelem egy olyan sorozat, amit legelőször 2018-ban indítottam el a Facebook oldalam on, és az volt a célja, hogy olyan értékes, és izgalmas embereket mutasson be, akiket öröm ismerni. Aztán tavaly, a karantén alatt újra életre hívtam, akkor már online - írásos formában -, a cél viszont mit sem változott. Inspiráló, motiváló embereket keresni, hozzájuk 10 kérdést szegezni, megmutatni őket mindenkinek. A mai alany egy nagy példaképem, aki amikor igent mondott a felkérésemre, azt hittem elájulok. Ő nem más, mint Dr. Tapasztó Orsi, vagy ahogy többen ismerhetitek @orsInsta , a nemakarokbeleszólni anyósa, Zsorcika anyukája. Egy fizikus végzettségű csoda nő, aki amellett, hogy prevenciós munkát végez a nemakarokbeleszólni oldalán, gyönyörű akvarell képeket fest, amiket tűfilccel spékel meg. Ja és amúgy  mentálhigiénét tanul.   Egy szóval: zseni.   Ő következik ezen a héten:     1. A nemakarokbeleszólni bombaként robbant az Instagramra, és ezzel együtt az életünkbe is

A KEDDvelem  egy olyan sorozat, amit legelőször 2018-ban indítottam el, és az volt a célja, hogy olyan értékes, és izgalmas embereket mutasson be, akiket öröm ismerni.  Aztán tavaly, a karantén alatt újra életre hívtam, akkor már online - írásos formában -, a cél viszont mit sem változott. Inspiráló, motiváló embereket keresni, hozzájuk 10 kérdést szegezni, megmutatni őket mindenkinek.  A mai alany egy szívemnek nagyon kedves lány: Gáspár Merci, vagy ahogy többen ismerhetik @mamtrix . Egyértelmű volt, az új évad tervezésénél, hogy az ő története itt kell álljon. És íme:    1. Az első karantén alatt indítottad el a sorozatod: 60 nap alatt 60 emberrel 60 perces beszélgetéseket folytattál. A kezdeményezésedről még a Hajdú Bihari Napló is írt. Honnan jött az ötlet? Az ötlet alapját több helyen láttam már, azonban igyekeztem a koncepciót hozzám illővé formálni. Szörnyen éreztem magam, épp elkezdtem kimozdulni a komfortzónámból, kicsit elengedni a pánikbetegségem és nem az otthont látni bizt

Forrás: unsplash.com Ez a tavasz mindig a miénk lesz! - mondtad, majd másnap szakítottál velem, és soha többé nem láttalak. Vagyis ez nem igaz.  Láttalak októberben, és boldogan konstatáltam: győztem.  Bár mindenki azt hiszi, a szakításoknak nincsenek győztesei, és vesztesei, de ezzel tulajdonképpen csak a vesztesek nyugtatják magukat.  Ha ezt egy idegentől olvasnád, azt mondanád: milyen gonosz.  De mivel ismered a történetet, azt mondanád: sajnálom .  Ezt sokszor mondtad. A tavasz mellett ez volt a kedvenc szavad, az utolsó egy hétben.  S aztán az "örökkében", amiben azóta sem élünk.  Majd, ha jön a tavasz, minden más lesz! - mondtad, és mégis visszamentél hozzá. Ahhoz, akitől hozzám menekültél. Én pedig ott álltam, és olyan becsapva éreztem magam, mint még soha, És akkor, ott, életemben először mindennél jobban utáltam a tavaszt.  Új kezdet, kikelet, meg a többi baromság, ez a tavasz, azt mondják.  De nekem még mindig görcsbe rándul a gyomrom május elsejétől, amikor azt h

 Az Anyák napja minden évben számos érzelmet kavar fel bennem.   Gyerekkorunkban lefűzős mappába írt forgatókönyvünk volt a húgommal. Hogy mikor megyünk be, hogy állunk fel, az Orgona ága után melyikünk szaval, és melyik épp újonnan tanult táncot adjuk elő,  illetve, hogy ki, milyen koreográfia szerint adja át a kertben szedett orgonát Anyának és Nagyinak.  Aztán ma, ebben az őrült évben újra készítettem egy forgatókönyvet, csak ez egyben egyfajta értékelő is.  A tavalyi anyák napja borzalmas volt. Mondhatni, kitépte a szívemet. Ezért az idein - amelyen végre mind együtt vagyunk, egy fedél alatt, egészségesen - azon merengtem, hogy mennyire alakulnak át a viszonyok az évek múlásával anya és lánya között.  Az első években, sőt, egészen sokáig Ő a mentsvár. A biztonság, és a szeretet biztos forrásaként tekintünk anyánkra. Aztán tizenévesen ellenségként. Aztán huszonévesen barátnőként. És így, a harminchoz közelítve pedig egyre többször érezhetjük azt, hogy ideje visszaadni. Hogy talán m