Az anya-lánya viszonyokról
Az Anyák napja minden évben számos érzelmet kavar fel bennem.
Gyerekkorunkban lefűzős mappába írt forgatókönyvünk volt a húgommal. Hogy mikor megyünk be, hogy állunk fel, az Orgona ága után melyikünk szaval, és melyik épp újonnan tanult táncot adjuk elő, illetve, hogy ki, milyen koreográfia szerint adja át a kertben szedett orgonát Anyának és Nagyinak.
Aztán ma, ebben az őrült évben újra készítettem egy forgatókönyvet, csak ez egyben egyfajta értékelő is.
A tavalyi anyák napja borzalmas volt. Mondhatni, kitépte a szívemet. Ezért az idein - amelyen végre mind együtt vagyunk, egy fedél alatt, egészségesen - azon merengtem, hogy mennyire alakulnak át a viszonyok az évek múlásával anya és lánya között.
Az első években, sőt, egészen sokáig Ő a mentsvár. A biztonság, és a szeretet biztos forrásaként tekintünk anyánkra. Aztán tizenévesen ellenségként. Aztán huszonévesen barátnőként. És így, a harminchoz közelítve pedig egyre többször érezhetjük azt, hogy ideje visszaadni. Hogy talán mi is tehetünk végre valamit érte. Meghallgathatjuk azokat a történeteket, amikhez eddig túl kicsik voltunk. Esetleg nem voltunk abban a bizalmi viszonyban, hogy beszéljünk róla.
A karantén alatt átélt érzelmeimet egészen erőteljesen kommunikáltam a felületeimen, és szerintem senkit nem lepek meg azzal a kijelentéssel, hogy amennyire nehéz volt, annyira kovácsoló erővel hatott: sosem éreztem édesanyámat ilyen közel magamhoz, mint most. Nem barátnőként tekintek rá, és nem is anyaként.
Ő a szövetségesem.
Az a valaki, aki tanácsot ad, irányt mutat, lecsesz, ha arra van szükségem, de sosem szűnik meg szeretni. Ő az a barátnő, aki nem fog elhagyni egy pasiért, vagy azért, mert valami hülyeséget csináltam. Aki teret ad, ha úgy látja arra van szükségem, de nem engedi el a kezem.
Aztán arra gondolok - miközben nézem őt, ahogy most is az osztálya munkafüzeteit javítja - hogy talán épp ez a szövetség az, amit úgy ismerünk anya - lánya viszony. Egy örök, eltörhetetlen kötelék, amelyre mindannyiunknak szüksége lenne.
Csak reménykedni tudok benne, hogy velem együtt minél többen megélhetik ezt a mindennapokban!
És anyák! Köszönjük, hogy vagytok! Éljetek sokáig, és tartsátok velünk a szövetséget!
Kosztercsi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése