Kosztercsi írásai

Pár sorban, szép rímben mit írjak neked? Bántót, szemtelent, kedveset? A szerző szava az olvasóhoz fontos És ennek itt van az ideje, pont most! Amit tőletek kapok, számomra remek Végig éltünk együtt már nem egy telet. A visszajelzést sorra kapom Örökké nektek szól a dalom. Verselek, rappelek, videókat gyártok Életembe teljesen beleláttok Hozzátok vagyok őszinte, itt adok ki mindent Megmutatom szépen mi lakozik itt bent. A szavaim egyedül a tiétek Még akkor is, ha készleteim kiégtek Ti bátorítotok, előre és tovább Olyanok vagytok, mint ezer barát. A köszönet, a hála titeket illet Nélkületek nem ugyanaz lenne az élet Köszönöm tehát olvasók hada Ez NEKTEK szívből, a szerző szava! Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat →  Kosztercsi a Facebookon Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel →  Kosztercsi az Instán

Egy kedves barátnőm tegnap azt mondta Szeretné, hogy nevét szedjem sorokba. Mondtam, hogy nincs akadálya, belevágok rögvest Mire a szavak belőlem kijöttek eltelt vagy öt est. Felsorolta, mire kellene emlékezzek Az együtt töltött idő, vagy a szülinapi estek. Amikor a csillárt a plafonról letáncoltam A barna pulcsim, meg jól ott hagytam. Azóta is várom, hogy visszakapjam tőle Ilyenkor gondolok a sporis időkre. Lopva bújtunk az égő ciginkkel Meggyűlt a bajunk a Livikkel. A szalagavatóba is együtt vágtunk bele De akkor még nem látszott köztünk a szeretet jele. Aztán a bálok tömkelege kellett ahhoz Hogy egymást hozzáadjuk az idővonalunkhoz... Meg a barátságunkhoz, mert bizton mondhatom Ez a lány báj, kellem, és olykor oltalom. A rossz napokon erős váll, ki viseli a könnyeim Akinek elmondhatom félelmeim, titkaim. Szeretnék mellette lenni, vigyázni rá, ha lehet De kétfelé fújtak minket a szelek. Két iskola, két különböző út várt ránk, Soha nem vesszük le a Refis ko

Nulla ihlet, nulla szög De legalább jó a közeg. Elég volna ennyi? Beérem vele? A hócipőm a kereséssel már dugig tele. Erre jó ez, az rímel arra? Az agyam egyre ezen kérdéseket hajtja. De valamiről írni kell, ki van adva a parancs Ez lopott amúgy, de: "érik a narancs!"(1) Vagy csináljam ezt? Ollózzam össze? Aztán meg az olvasó azt mondja: kössz ne! Pedig járt utat járatlanért el ne hagyj! "Mint lángot a lélek, test a nyugalmat." (2) "Elhull a virág, eliramlik az élet..." (3) "S már jönnek is, már hívnak, szegények" (4) "Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet." (5) "Egyszer fázott, másszor lánggal égett." (6) S tényleg ennyi volna? Beérem vele?  A fejem a lopott rímekkel tele. Szöveggyűjteményt bezárom, ez volt eddig a közeg Hiszen nulla ihlettel mégis lehet jó szöveg! Kosztercsi (1) Republic: Repül a bálna (2) József Attila: Óda (3) Petőfi Sándor: Szeptember végén (4)

"Lusta, mint a lajhár."-tartja a mondás De én úgy gondolom ez életemnek áldás! Semmit nem sietek el, "ráérünk arra még!" Egy-két hét egy ötperces melóra nem elég. Mindig késésben vagyok, sajnálom! Fogja fejét anyám, barátnőm, tanárom. "Ejj ez az Eszter, olyan lusta És ráadásul feszt' a fészbukját nyomja!" Igaz, hogy elfetrengnék időtlen időkig De a sértegetés már a torkomig! Hisz nem lajhárnak teremtett az ég A lustaságból most már elég! Eljárok futni, felkelek időben Csak bírjam ki egészségben, erőben! Kosztercsi A kép forrása: freepik.com Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇