Tudod mi van? Az van, hogy baromira unom. Unom ezt az egészet. Unom ugyanazokat a beszélgetéseket. Unom, hogy mindenki megkérdezi, hogy hova járok iskolába, mi leszek, ha nagy leszek, vagy hogy mit keresek egy fiúban. Tudom, hogy ezek a lépések, és tudom, hogy ez az egész így működik, de akkor is unom. Tudod mi van? Unom azt, hogy ha egy fiú jól néz ki, akkor vagy buta, vagy bunkó, és hogy szinte elvárja azt, hogy én udvaroljak neki. Hogy eszébe sem jut, hogy talán én nem abba a százalékba esek, akinek leesik a bugyija a bicepszétől, vagy akinek könnybe lábad a szeme a gyönyörtől, ha beoltják. Tudod mi van? Azt is unom, hogy a fiúk szinte többet foglalkoznak magukkal, mint én. Hogy nem férek bele a programjába, mert edzeni megy, aztán szoli, utána meg fodrász. Ja, hogy holnap? Akkor meg futni megy, aztán focizni, aztán meg beugrik a dm-be, mert elfogyott a barnító krém, és fehérjét is kéne venni még... Tudod mi van? Elegem. Elegem abból, hogy nem vagyok elég jó. Hogy túl hangos/...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése