Sajnos most nem Szabó Gyula hangján, de én is elmesélek egy gyönyörű népmesét! Egyszer vót hó nem vót, vót egyszer egy leány a messzi Szabolcs kisvárosában, Kisvárdán. Ez a leány sokat törte fejét olyan dógokon, amiken tán senki más, és ennek szeretett is hangot adni erőst. Így történt, hogy egy nap, több száz magyar népmesét végig nézve szöget ütött fejében a gondolat. Nem is egy, rögtön 10. Egymás után sorakoztak a kérdések, melyekre még apja, az öreg király sem tudott választ adni. Így hát város szerte kihirdették, hogy az kapja a leány elismerését, ki megválaszolja a kérdéseit. Az első ,hogy miképpen lehetséges az, hogyha mind a három fiút/lányt ugyanazok nevelik fel, akkor csak a legkisebb gyermek becsületes, jószívű és éles eszű? Másodjára: Ha egy próbához valamit irdatlan magasra raknak fel, majd a feladat részeként azt a valamit le kell onnan hozni, miért nem próbálkozik az, aki felrakta? Mennyivel könnyebb dolga lenne? Harmadjára : Az öreg ember, kinek általában három...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése