Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2015

boldognak lenni

Kép
boldognak lenni nem tudni mit jelent
mosolyogva élni az éveket-
örökké?

örülni mindennek feltétel nélkül,
akkor is ha fáj-
ott legbelül?

miért?-kérdem újra újra
álarcot felvéve-
indulok az útra.

K.

A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Szilágynagyfalu- pálinka, pánik, pasik

Kép
Tegnap előtt Erdélyben jártunk, Szilágynagyfaluban. Évek óta részesei vagyunk egy tuzséri tábornak, ahová határon túli gyerekek érkeznek két hétre táborozni. Ennek a falunak a testvértelepülése Szilágynagyfalu. Az utazás apropója egy Nyugdíjas Klub találkozó.
Hajnalban keltünk (4-kor!!) és ötkor már a buszon ültünk. A csipát se töröltem ki a szememből, bár nem is volt rá szükség. Fülest be, Hősöket full hangerőre, és kezdődhet az utazás. Kb. 3-4 órát utazhattunk, de az el-elpilledéseim miatt nem vagyok benne biztos. Csak akkor eszméltem fel, amikor már lökdöstek hátulról, hogy megérkeztük, keljek.
Egy hatalmas kapuív előtt tett le a busz. Olyan volt ez, mint az ódon filmekben, a borostyánnal átfuttatott bejárat, ahol a hősszerelmes titkon találkozik a gyönyörű főszereplőnővel, és ott szeretnek egymásba igaz szerelemmel.
Beljebb lépkedve a köveken- amiből Anya rögtön felvett egyet, mint mindig- egy romos kastélyhoz értünk. Az emléktábla szerint a Bánffy családé volt. Egy kis pogácsa,…

Baráttól barátig- Firefox

Kép
A szívemhez közelálló emberek
Legyenek fiúk, lányok, gyerekek
Megérdemlik néhanapján
Hogy verset költsek róluk aztán
elszavaljam.

Hogy rímbe szedjem, mily' csodásak
Gebék-e, vagy épp formásak
Hogy miért szeretem annyira őket
Elsődlegesen a nőket,
de a férfiakat is!

És eközött a nép között felsejlik egy lény, lány
Kinek érkeztekor felsejlik a fény, làgy.
Ki nővérem lehetne, de igazából a húgom
Kivel megosztom mindenem: cigim, rumom
és a szívemet.

Ki egy rókatündér lehetne tán
A fiúk szívében vad orkán
Kinek esküvőjén vőfély leszek
Lyukas kanálból húslevest eszek,
vagyis próbálok.

Akivel három éve sodort össze sors, élet- ki hogy hívja
Azóta életünket közös penna írja
Megéltünk már sok szépet, órák, Síkfő, Róma
Volt, hogy egyszerre állt be a kóma
néha.

De ez a ritka szép lány huszonhárom lett most
Igaz még nem főz és nem mos
De bájos, kedves és okos
Barátainak sok örömöt okoz
nagyjából.

És drága kedves Firefox,édes Emese
Soha nem ér véget köztünk ez a mese
Mert kilométerek hada sem …

Ömlik a szó

Kép
Van egy olyan ocsmány betegség,
Amit ismert minden nagy fejedelemség,
Főleg Nagy Sándor, a hódító,
Ez nem más, mint mikor ömlik a szó.

Mikor a csapot megnyitva betűk hada zúdul,
És hiába ellenkezel keményen, rútul,
Van valaki, ki csak mondja és mondja,
Lyukat égetve vele a hasadba.

Akinek mindenről van véleménye, és megosztja
veled, s az energiádat lefosztja
Mert csacsog kicsit erről, utána meg arról,
Az ilyen akkor aranyos, ha pizsamában horkol.



Kosztercsi




A kép forrása: freepik.com
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Gyereknek lenni jó!

Kép
Ma az egész napomat gyerekek között töltöttem. Délelőtt kísérő "nevelő" voltam egy helyesírási versenyen, délután pedig az Ovis-sakk külső szemlélője voltam.
Hihetetlen. Mindig tudtam, hogy valahol infantilis vagyok, de hogy ennyire...
Eszméletlenül élveztem, hogy bújhattam, hogy táncolhattam, kedvemre énekelhettem. Hogy nem érdekelt a karót nyelt tanító nénik hogyan néznek rám, mert imádtam azt a csillogást a gyerekek szemében, ahogy figyeltek, ahogy nevettek.
A délután maga volt a csoda. Édesanyám szeptembertől visszabukik és újra első osztályt kezd. Ennek népszerűsítése érdekében Ovis-sakkot tart nagy csoportos óvodásoknak. Ezek a gyerekek maguk az angyalok.
Édesanya vetített nekik egy pár perces animációt arról, ahogy egy esőcsepp végiggördül 3-4 levélen. Mire az egyik kisfiú megszólal: "Hát.. láttam már ennél jobbat!"
Amikor pedig arra kérte őket, hogy maradjanak csöndben, míg a másik csapat megbeszéli a stratégiát, az egyik fiú elüvöltötte magát: "Csijja…

Közösségi hálóba gabalyodva

Kép
Vágjátok, hogy 13 éve hozták létre a mára már letűnt iwiwet? Ő volt az első- és valószínűleg az utolsó- magyar közösségi oldal.
Emlékszem... a myvippel kezdődött. Fent kellett lenned, különben a vezetékes telefonon kellett elkérned a házit, vagy pletykálni arról, hogy mi történt suli után. És igen telepakoltad egy csomó "művészi"(-nek hitt) képpel. Mert mindenki ezt csinálta. És jött az iwiw, ami egyre cikibb volt, ahogy a szüleid is elkezdtek beregisztrálni.
Robbanás. Facebook. Az az oldal, ahol nem csak az ismerőseid, hanem a határon túli, a tengerentúli egyszer látottjaid is ott vannak, ahol könnyedén, levelezés nélkül is kaphatsz szexuális felkérést. Ahol vadidegenek jelölnek be azzal, hogy "cija, teccel!", és ahol igenis kaphatsz fenyegető levelet azután, hogy egy ismeretlen felkérésére not now-t nyomsz. A hely, ahol lecsekkolhat a leendő főnököd, ahol a haverjaid péntek esti, hót részeg félig "szemfelakadt" képe már nem olyan menő. A hely, ahol élün…

Kérdés: Visszatértem?

Kép
Észrevettétek, hogy mennyi kérdés van az életünkben? Hogy hányszor kérdezünk egy nap?
♠Hogy vagy?
♠Mizu? ♠Voltál órán? ♠Volt katalógus? ♠Este ital? ♠Holnap bemész?
♠Mikor lesz zh?


És akkor még nem is beszéltünk azokról a kérdésekről, amiket magadnak teszel fel: ♦Miért csináltam? ♦Jól döntöttem? ♦Ha igen, akkor miért fáj? ♦Vajon én vagyok ezzel így egyedül? ♦Miért vagyok egyedül? ♦Miért nem vagyok boldog? ♦Ez az én utam?
És mi lesz a vége? Káosz. Egy nagy kuszaság, és azt se tudod már hol az eleje, és elérsz-e valaha a végére. Nem tudod, hogy ki válaszolhatna a kérdéseidre. És ha mégis találsz valakit, akkor vajon jól válaszol? És ki mondja meg, hogy az a felelet tényleg jó e? Nem a suliban vagyunk már, hogy értékeljék a válaszainkat. És ráadásul a kérdéseinkre sem válaszolnak.
Bennem ebben a bő 3 hónapban rengeteg kérdés megfordult. Volt benne hideg, meleg, jó és rossz, fent és lent. De bármi volt is, felálltam, és kérdőjelekkel a fejem fölött, kusza aggyal megyek tovább egy úton. De véletlenül sem…

Facebook