Kosztercsi írásai

boldognak lenni nem tudni mit jelent mosolyogva élni az éveket- örökké? örülni mindennek feltétel nélkül, akkor is ha fáj- ott legbelül? miért?-kérdem újra újra álarcot felvéve- indulok az útra. K. A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Tegnap előtt Erdélyben jártunk, Szilágynagyfaluban. Évek óta részesei vagyunk egy tuzséri tábornak, ahová határon túli gyerekek érkeznek két hétre táborozni. Ennek a falunak a testvértelepülése Szilágynagyfalu. Az utazás apropója egy Nyugdíjas Klub találkozó. Hajnalban keltünk (4-kor!!) és ötkor már a buszon ültünk. A csipát se töröltem ki a szememből, bár nem is volt rá szükség. Fülest be, Hősöket full hangerőre, és kezdődhet az utazás. Kb. 3-4 órát utazhattunk, de az el-elpilledéseim miatt nem vagyok benne biztos. Csak akkor eszméltem fel, amikor már lökdöstek hátulról, hogy megérkeztük, keljek. Egy hatalmas kapuív előtt tett le a busz. Olyan volt ez, mint az ódon filmekben, a borostyánnal átfuttatott bejárat, ahol a hősszerelmes titkon találkozik a gyönyörű főszereplőnővel, és ott szeretnek egymásba igaz szerelemmel. Beljebb lépkedve a köveken- amiből Anya rögtön felvett egyet, mint mindig- egy romos kastélyhoz értünk. Az emléktábla szerint a Bánffy családé volt. Egy kis pogácsa,

A szívemhez közelálló emberek Legyenek fiúk, lányok, gyerekek Megérdemlik néhanapján Hogy verset költsek róluk aztán elszavaljam. Hogy rímbe szedjem, mily' csodásak Gebék-e, vagy épp formásak Hogy miért szeretem annyira őket Elsődlegesen a nőket, de a férfiakat is! És eközött a nép között felsejlik egy lény, lány Kinek érkeztekor felsejlik a fény, làgy. Ki nővérem lehetne, de igazából a húgom Kivel megosztom mindenem: cigim, rumom és a szívemet. Ki egy rókatündér lehetne tán A fiúk szívében vad orkán Kinek esküvőjén vőfély leszek Lyukas kanálból húslevest eszek, vagyis próbálok. Akivel három éve sodort össze sors, élet- ki hogy hívja Azóta életünket közös penna írja Megéltünk már sok szépet, órák, Síkfő, Róma Volt, hogy egyszerre állt be a kóma néha. De ez a ritka szép lány huszonhárom lett most Igaz még nem főz és nem mos De bájos, kedves és okos Barátainak sok örömöt okoz nagyjából. És drága kedves Firefox,édes Emese Soha nem ér véget köztünk

Van egy olyan ocsmány betegség, Amit ismert minden nagy fejedelemség, Főleg Nagy Sándor, a hódító, Ez nem más, mint mikor ömlik a szó. Mikor a csapot megnyitva betűk hada zúdul, És hiába ellenkezel keményen, rútul, Van valaki, ki csak mondja és mondja, Lyukat égetve vele a hasadba. Akinek mindenről van véleménye, és megosztja veled, s az energiádat lefosztja Mert csacsog kicsit erről, utána meg arról, Az ilyen akkor aranyos, ha pizsamában horkol. Kosztercsi A kép forrása: freepik.com Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Ma az egész napomat gyerekek között töltöttem. Délelőtt kísérő "nevelő" voltam egy helyesírási versenyen, délután pedig az Ovis-sakk külső szemlélője voltam. Hihetetlen. Mindig tudtam, hogy valahol infantilis vagyok, de hogy ennyire... Eszméletlenül élveztem, hogy bújhattam, hogy táncolhattam, kedvemre énekelhettem. Hogy nem érdekelt a karót nyelt tanító nénik hogyan néznek rám, mert imádtam azt a csillogást a gyerekek szemében, ahogy figyeltek, ahogy nevettek. A délután maga volt a csoda. Édesanyám szeptembertől visszabukik és újra első osztályt kezd. Ennek népszerűsítése érdekében Ovis-sakkot tart nagy csoportos óvodásoknak. Ezek a gyerekek maguk az angyalok. Édesanya vetített nekik egy pár perces animációt arról, ahogy egy esőcsepp végiggördül 3-4 levélen. Mire az egyik kisfiú megszólal: "Hát.. láttam már ennél jobbat!" Amikor pedig arra kérte őket, hogy maradjanak csöndben, míg a másik csapat megbeszéli a stratégiát, az egyik fiú elüvöltötte magát: "Cs

Vágjátok, hogy 13 éve hozták létre a mára már letűnt iwiwet? Ő volt az első- és valószínűleg az utolsó- magyar közösségi oldal. Emlékszem... a myvippel kezdődött. Fent kellett lenned, különben a vezetékes telefonon kellett elkérned a házit, vagy pletykálni arról, hogy mi történt suli után. És igen telepakoltad egy csomó "művészi"(-nek hitt) képpel. Mert mindenki ezt csinálta. És jött az iwiw, ami egyre cikibb volt, ahogy a szüleid is elkezdtek beregisztrálni. Robbanás. Facebook. Az az oldal, ahol nem csak az ismerőseid, hanem a határon túli, a tengerentúli egyszer látottjaid is ott vannak, ahol könnyedén, levelezés nélkül is kaphatsz szexuális felkérést. Ahol vadidegenek jelölnek be azzal, hogy "cija, teccel!", és ahol igenis kaphatsz fenyegető levelet azután, hogy egy ismeretlen felkérésére not now-t nyomsz. A hely, ahol lecsekkolhat a leendő főnököd, ahol a haverjaid péntek esti, hót részeg félig "szemfelakadt" képe már nem olyan menő. A hely, ahol élü

Észrevettétek, hogy mennyi kérdés van az életünkben? Hogy hányszor kérdezünk egy nap? ♠ Hogy vagy? ♠ Mizu? ♠ Voltál órán? ♠ Volt katalógus? ♠ Este ital? ♠ Holnap bemész? ♠ Mikor lesz zh? És akkor még nem is beszéltünk azokról a kérdésekről, amiket magadnak teszel fel: ♦ Miért csináltam? ♦ Jól döntöttem? ♦ Ha igen, akkor miért fáj? ♦ Vajon én vagyok ezzel így egyedül? ♦ Miért vagyok egyedül? ♦ Miért nem vagyok boldog? ♦ Ez az én utam? És mi lesz a vége? Káosz. Egy nagy kuszaság, és azt se tudod már hol az eleje, és elérsz-e valaha a végére. Nem tudod, hogy ki válaszolhatna a kérdéseidre. És ha mégis találsz valakit, akkor vajon jól válaszol? És ki mondja meg, hogy az a felelet tényleg jó e? Nem a suliban vagyunk már, hogy értékeljék a válaszainkat. És ráadásul a kérdéseinkre sem válaszolnak. Bennem ebben a bő 3 hónapban rengeteg kérdés megfordult. Volt benne hideg, meleg, jó és rossz, fent és lent. De bármi volt is, felálltam, és kérdőjelekkel a fe