Kosztercsi írásai

Egy nagyon csúnya játékot játszunk az egyik barátnőmmel. Az utcán sétálva a szembe jövő fiúkat mustrálva válaszolunk a kérdésre: Randiznál vele? A válasz vagy egy határozott igen, vagy egy tétova nem, vagy a bizonytalanság tökéletes talánja.  Tudom, tudom. Vessetek a mókusok elé! Ki vagyok én, hogy a kinézete alapján ítéljek meg bárkit is?! Hogy még a képzeletemben is elvegyem az esélyt a kevésbé jóképű fiúktól? Hogy beskatulyázzak bárkit? De hát nem ezt csináljuk mindannyian? "A külső ami megfog, a belső, ami megtart."- tartja a mondás. Mennyire igaz ez? Olyannyira, hogy egy buliban is így történik az ismerkedés. Azt fogod leszólítani, aki tetszik neked. Ahhoz mész oda, akinek a külseje megtetszik, és csak utána ismered meg a belsejét. És mi van, ha kívülről tökéletes és belülről rohad? Megfog? Elég a külseje? És lemondunk a figyelmességről, a szerelemről, a szenvedélyről a szépségért? És a fordított helyzet? Ha megfog benne valami, de nem tetszik egyáltalán? Feláldo

Azért utálsz, amit meg sem tettem. Nem tudtam, hogy lelked megsértettem. A nézeted bolondság, értelme nulla A szemedbe van írva, ha rám nézel, hogy hulla. Azért utálsz, ami nem én vagyok Tényleg elhiszed a pletykát, akárkitől hallod. Nem kérdezel tőlem, mész a fejed után De ha elkerüllek, csak állsz, és nézel bután. Azért utálsz, mert tetszem neki Meg sem kérdezed, hogy szívem vajon szereti? Elméletet gyártasz magadnak a semmiről Pedig semmit nem tudsz rólam, se senkiről. Azért utálsz, aki szerinted én vagyok Elhiszel mindent, majd köpsz egy nagyot. Akkor tudod mit barátom? Arra van az ajtó! Utálj, csak nyugodtan, nekem ez így pont jó! Nem fogok rosszul aludni, ha beszélsz mögöttem Ha van merszed megfordulsz, és itt mondod előttem. De te ehhez gyáva vagy, de a szád az hatalmas Vedd észre kérlek, ez rád nézve ártalmas! Én lefekszem az ágyba, és percek alatt álmodom Te meg agyalsz a semmin, az álmokon. Engem akarsz, mégis magadat bántod Rám olvasol, de a te fe

A Szerelmet a nyakamban hordom Mert a szívem körül ott a kordon. Megállj táblát tettem ki elé Érdemesnek kell lenned, arra, hogy belépj. Seb, és heg száz és száz van rajta Ezeket az élettől és férfiaktól kapta Férfiaktól, kik csalfák voltak, és érdesek Szerelemre nem éhesek. Szerettek, és bántottak Szabályokat áthágtak Nem tudták, hogy nem szabad Hogy érzésbe gázolnak. Ezért a Szerelmet a nyakamban cipelem Hisz odáig nem jut el sérelem Erős lelkem alatta lapul Életemhez szolgálva alapul. A Szerelmet a nyakamban hordom Így a fájdalommal nincsen gondom. Átteszem szívemre, ha van arra érdemes Akinek az érzése és a szava is érdekes. Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Életembe léptél, egy véletlen folytán Azon az estén a pálinka folyt ám. Eszembe se jutottál, hogy te is létezel De úgy érzem, kezd egész lenni a lét ezzel. Napról napra közelebb érezlek magamhoz Pedig, száz kilométer szép egy madárhossz. Az, ami bennem van, megrémít Szívemben ez az érzés… megbénít. Nem értem. Ez a mondat visszhangzik fejemben. Magamat látom, ha nézek szemedbe Félek, ezt te is tudod, vigyázol rám, A szívem igent mond, de nemet a szám. Zavarodott érzés, ez az egy biztos Az érzelem mi bennünk van, előttünk is titkos. Nem értem, de mégis érdekel engem Barátság marad, vagy lesz-e szerelem?! Kosztercsi A kép forrása: freepik.com Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Egy hónap után újra bevettem a kis otthonomat, Kisvárdát. Szégyen, nem szégyen, megkönnyeztem, amikor áthajtottunk a táblánál. Amikor megláttam a fehér alapon piros kerettel, fekete betűkkel kiírt feliratot. Amióta hazajöttem egy téma körül forog az agyam. Ez pedig a tánc. A kis húgomék osztályában 4 éve én vagyok felelős a farsangi táncért, és ez a hagyomány nem idén fog megszakadni. Így elővettem a táncos cipőm, és belefogtam a koreográfia gyártásban. Olyan aranyosak, ahogy néha érthetetlenül,  néha még botladozva próbálják teljesíteni azt, amit én kigondoltam. Sokszor eszembe jut, hogy miért nem foglalkoztam ezzel komolyabban. Hogy miért hagytam, hogy az ehhez kapott tálentumom csak a diszkók fényei között teljesedjenek ki? Pörgök azon, hogy mennyi érzelmet ki lehet adni egy mozdulattal. Hogy mennyi sokat jelent maga a tánc. Aztán agyamat kikapcsolva, más zenét bekapcsolva- ugyanis a farsangi zenétől, már rosszul vagyok- feljövök ide, hogy valamit írjak. Majdnem sírva fakadtam. A