Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2016

Az egyedüllét paradigmája, avagy a szingliség alkotóelemei

Kép
Na most picit tudományoskodunk ( ha már úgyis a nyakamon a az államvizsga...). Szeretnék néhány dolgot helyre rakni a fejekben. ♡  Higgyétek el, hogy mindannyiunknak baromira elege van, a "Ne máár, egy ilyen csajnak hogy nincs pasija?" kérdéstől. A válasz viszont korántsem olyan egyszerű,és nekünk is időbe telik, mire rájövünk. Sokszor akaratunkon kívül küldünk olyan jeleket, amelyek sündisznót csinálnak belőlünk, de olykor tudatosan szeretnénk egyedül lenni. ♡  Miért olyan fura, ha egy nő jól érzi magát egyedül? Miért néznek gúnyosan, ha azt válaszolom nem állok készen rá? Hogy most jó egyedül? Mert tényleg így van. Idő kell. Idő az előző feldolgozásához, a randizásba való visszaszokáshoz, ahhoz, hogy rájöjjünk a kapcsolatban töltött idő alatt mennyit változtak a férfiak. ♡  A technikáról nem is beszélve! Tinder, Badoo, Csajok és Pasik, és a számtalan randi oldal. Hova lett a jól bevált "leszólítalak-és-majd-lesz-valami"? Hol van az, hogy a fiú egy ital melle

Versenyfutás az idővel

Kép
Van egy muksó, mindenki ismeri a tán' Ez a híres személy, a Pató Pál Akinek mondata minden magyar szívén ég: "Ejj, ráérünk arra még!" S szegény Petőfinknek igaza vala S a magyar nép, van, hogy sehova se halada Odább, s odább tol minden tennivalót Nem méri fel a vesztenivalót. S én is ilyen fából faragtattam vala Van, hogy a teendőkkel tele a szomszéd fala is, de én jóízűen átfordulok a másik oldalamra Nem gondolva, se tegnapra, se holnapra. Aztán álmosan ágyból kikászálódva  naptáramba lustán, mélyet pillantva Fejemhez kapok, "Ó te jó ég! Erre nem érünk rá még!" Még, hogy még, inkább már Ugyanis a határidő a nyakamon jár S szinte tapossa le, kegyelmet nem ismerve Sátánian arcomba nevetve És akkor nyúlcipőt fel, jöhet a rajtpisztoly Fülemben egy hang üvölt, "Gyerünk Eszter, iszkolj!" S indulhat a pörgés ezerrel Indulhat a versenyfutás az idővel! Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amú

Gyereknap

Kép
A Gyereknap egy olyan ünnep, amelyet örökké ünnepelhetsz, csak az nem mindegy, hogy melyik szerepben. Én szeretném, ha engem a világ végezetéig felköszöntenének a szüleim. Ha örökké nevetve keltetnének reggel, kapnék egy csokit a reggelim mellé, és az egész nap arra lenne felépítve, hogy én mit szeretnék. Rengeteget nevetnénk, és minden gondot félretennénk. Arra az egy napra legalább. Mert  a Gyereknap igenis egy nagyon fontos ünnep. Nagyon fontos az, hogy a gyerekeket emlékeztessük arra: "Becsüld meg, amiben most vagy! Élvezd ki a határtalanságot, a gondtalanságot, azt, hogy semmiért nem kell felelősséget vállalnod, csak legyél! Legyél gyerek, legyél hebrencs, legyél huncut, és legyél kíváncsi! Legyél nagyszájú, és legyél nyitott! Legyél valaki olyan, aki felnőtt korában nyugodtan dőlhet hátra: >>Igen, mindent átéltem!<<" Ez a legfontosabb üzenet az egészben. Hogy a gyermeki énünk, az életünk része. Velünk kell élnie. Igenis át kell tudni vedleni gyerekké olyk

Amikor utazok....

Kép
Amikor utazok, akkor rendszerint figyelek. Nem csinálok semmi mást, csak figyelek. Az embereket, a tekintetüket, az arckifejezésüket, azt vajon honnan jönnek, és merre tartanak. Ott van a néni, akit alig lehet felsegíteni a villamosra, de a szabad helyért úgy fut, mint gepárd az áldozata után. Vagy a bácsi, aki arra a kérdésre: „ Leül?” csak horkant egyet, és még te érzed magad szörnyű embernek, amiért jól neveltek a szüleid. A kisfiúcska, aki életében először utazik a villamoson, és nagyon fél, hogy a nagyállomásig valaki ellopjam vagy a külföldi diákok, akik teljes átéléssel hallgatják az amúgy is irtó hangos zenét. Aztán ott vannak a vonat utak. A néni, aki rondán néz rád, mert a helyén ülsz, mire rájön, hogy nem a 32-es, hanem a 37-es helyre szól a jegye. Vagy a kislány, akinek be nem áll a szája, és gyakran kiált fel, valahogy így: „Nézd nagyi! Futnak a fák!”  Vagy a kissrác, aki egész úton fel sem néz a telefonjából (ami valószínűleg nem is az övé, hanem az anyukájáé.) A k

happy end- így, csupa kisbetűvel

Kép
tudod, csak azt nem értem, hogy a filmekben mi a faszomért történik minden úgy, ahogy a való életben soha nem fog? húha, ki gondolta volna, hogy megismerkednek, utálják egymást, aztán mégis összejönnek? hogy nem hal meg? hogy megnyeri, hogy elveszi, hogy gyermekük lesz, és kutyájuk? a kutya nagyon fontos. én csak azt nem értem, hogy az én életem miért nem ilyen? miért nem szaladgál körülöttem egy ryan reynolds, egy channing tatum, vagy egy jesse metcalfe? miért nem működik a friends with benefits? és justin timberlake miért nem velem akar ágyba bújni? na és neil patrick harris miért nem engem vesz feleségül? és egyáltalán, miért nem mehet olyan simán minden? hogy másfél óra alatt meglátom, megszeretem, az enyém, míg meg nem halunk? nem. mi szenvedjünk. tegyünk érte, és éljük át mindazt, amit ezek a filmek soha, ismétlem SOHA nem mutatnak be. és azt sem értem, hogy miért idealizálunk? miért? miért nem merünk olyan filmeket csinálni, amiben nem happy end van, hanem real end. amibe

Ismeretlen ismerős

Kép
Ismeretlen ismerősként életembe lépett, Ki tudja honnan tudott rólam, kit kérdett Hogy lopva szökött-e utánam? Nem tudom. Álmaimon kívül nem láttam. S akkor, s ott, abban a pillanatban Amikor a szemével összeakadtam Éreztem, s tudtam is, ő lesz a következő Hogy nagy falak lerombolója lesz ő. Ahogy azt kellett, a csevej elkezdődött, S a lány szinte felőrlődött S magában malmozva azt számolta, Vajon tényleg úgy érez-e hű lovagja. De őszinte leszek: fogalmam sincs Az sem tudom, én vagyok-e a kincs, Mert ha igen, akkor nem is létezem De ez nem változtat a lényegen, hogy ismeretlen ismerős ő továbbra is Szavai számomra maga a hasis Mely mámorában élni szeretnék S gyönyörű ajkáról mannát ehetnék... De nem tudom. Kellek-e neki én? És velem lesz-e végig az a remény, Hogy csönd lesz a lelkiismeretben, S ő ismerős lesz, nem ismeretlen.  Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints id

Érezted már...?

Kép
Érezted már úgy, hogy jó helyen vagy, de mégsem érzed jól magad? Hogy olyan vagy, mint légy a pókhálóban, ki balgaságában beleragad, Hogy fogszorítva menekülnél, de mégsem Hogy úgy érzed, rendben van, ezzel megelégszem. Aztán másnap meg kitörnél a ketrecből, hisz fogoly vagy, tudod A körkörös vitákat, már zsigereidből unod És ha kinyitnád a szádat, akkor lecsendesítenek egyből És tök mindegy, hogy vérzel-e egyszerre több sebből. És az égen sem süt ki a nap, csak ez a borongó, mindig Szimba vagy belül, ki nem jut el a szirtig Csak kapálózik egy helyben, láthatatlan ellenféllel, Versenyt futva a legesleggyorsabb széllel... Érezted már úgy, hogy egyedül vagy, pedig körülötted ezren? Hogy te leszel az egyetlen, ki nem éli túl egyben Hogy egy szélmalom csatát vívsz saját magaddal Hogy te vagy aki ellök, és egyszerre marasztal. Hogy önmagad ellensége és barátja is vagy Hogy te vagy a labda, kit feldobnak, s fönnakad Hogy egy porszem vagy, a hatalmas gépezet legalján Ho

"Bízz bennem!"

Kép
"Bízz bennem!"-mondja és magához húz Az ölébe nagyon szorosan bújsz S mikor a biztonság érzet tökéletes Elenged, s Te kurva nagyot koppanva földet érsz. "Bízz bennem!"- mondja és lesúgja a válaszokat A tollad alá adja az álmaidat S mikor már beleringattad magad Ő röhögve távozik, Te meg csúszol egy évet. "Bízz bennem!"- mondja és barátok lesztek Fesztiválra, bálba mindig együtt mentek S mikor elhiszed, hogy megmentetted a lelkét Akkor bedrogozza a piádat, és ezt röhögve vágja a képedbe. "Bízz bennem!"- mondja és te beülsz mellé a kocsiba Elhiszed, hogy semmit nem mutatna az alkoholszonda És amikor ütköztök, adrenalintól telve közli Hogy nem csaj ivott, de kurvára szívott is. "Bízz bennem!"- mondom én és tényleg úgyis gondolom Mert vagyok olyan debil, maradi, vadbarom Hogyha bizalmat ígérek, akkor nem kavarlak szarba. Mert ez így működik. Vagy nem? Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz má

Facebook